Változtatás nélküli utánközlés. Eredeti megjelenés: femforgacs.hu, 2016. augusztus 8. / szerző: farrkas.
Fotó: Hammerworld archívum

-x-

A HammerWorld akarva akaratlanul is hozzájárul az olvasók zenei ízlésének, illetve a metal színtérről kialakult képének megformálásához. Van-e ennek a szerepnek bármilyen súlya a Hammer stábjára nézve, gondolok itt egyfajta szándékos törekvésre, hogy minél átfogóbb képet nyújtsatok mind a hazai, mind a nemzetközi színtérről.
Figyelj, amit én gondoltam annak idején a Metallica Hungaricáról, az elsődlegesen a brit Metal Forces lapból jött. Az egy meghatározó magazin volt számomra. Például a glam vonalas Poisonnak még csak egy demója volt abban az időben, de a Metal Forcesban már lehetett róla olvasni, az akkor induló thrash és hardcore bandák mellett. Nagyon átfogóan írtak mindenről. Annak idején persze egyszerűbb volt mindez, mert megjelent egy hónapban 30 metal lemez, most minden pénteken megjelenik legalább 150. Igazából több olyan arc kellene, mint amilyen Milán Péter, csak más-más színterekről. Tettünk már erre próbálkozást, de nem jön össze a dolog. Nem mondom, hogy legyen annyira mániákus, mint amilyen Péter vagy én, vagy a többiek, de tudnia kell, miért jó vagy rossz, mondjuk, egy deathcore, egy stoner, egy vintage rock vagy egy post-hardcore lemez. Igazság szerint nekem is sokkal többet kellene írnom, de arra már nincs elég időm. Ahhoz, hogy havi 25-30 lemezről írjak, ahogy Milán Péter teszi, nekem teljesen el kellene engednem például a honlapot.

Másképpen kell megszólítani a mai tizenéves metalos közösséget, mint annak idején?
Fogalmam sincs. Erre nincs rálátásom. Igazából nem is gondolkodom rajta. Előttem mindig egy kortalan metal fanatikus jelenik meg, ha a Hammer-olvasóra gondolok.

Igényli ez a korosztály egyáltalán a nyomtatott sajtót?
Biztos vannak, akiket érdekel. De az tény, hogy másképpen használják a médiát és másképpen hallgatnak zenét. Sok esetben nem ismerik az előzményeket. Megtetszik nekik egy szám, streamelik, letöltik, megy a YouTube-ról és hallgatják. Nincs meg az a kötöttség, ami a régi arcoknál, hogy a korábbi lemezekhez hasonlítják az újabbakat. Az adott számot, dalt értékelik. Az viszont nagyon jó, hogy rengeteg régi bandát fedeznek fel, többek között a YouTube-on. Így kerülnek elő olyan zenekarok is, akik nagyon kicsi kiadóknál kallódtak annak idején, nem lett belőlük semmi, legfeljebb egy EP, negyven évvel később meg a Keep It True fesztiválon százak éneklik a nótáikat. Ez a fajta gondolkodásmód nekem nagyon szimpatikus.

(A teljes interjút elolvashatod a Fémforgács oldalán – https://www.femforgacs.hu/interju-1071-interju_lenard_laszloval_a_hammerworld_foszerkesztojevel/ )