Változtatás nélküli utánközlés. Eredeti megjelenés: recorder.hu, 2018. szeptember 19. / szerző: rerecorder

A HammerWorld az egyetlen magyar zenei magazin, ami évtizedeken keresztül nem csak fent tudott maradni, ráadásul tette mindezt úgy, hogy közben megőrizte a fontosságát, mondhatni színtérformáló erejét is. Mit gondoltok, miért?

Lénárd László: „Az egyik legfontosabb a megszállottság, a másik pedig a tény, hogy egyikünk sem készült újságírónak. Cselő is mást tanult, én is, de amikor adódott a lehetőség, hogy rendesen, újságos standoknál terjesszék a magazint, megragadtuk. De például a kilencvenes évek közepén, amikor a hazai rockszíntér a tuc-tuc miatt szinte teljesen megfulladt, plusz a grunge és az alternatív zenék miatt az iparág is átalakult – nem csak itthon, de külföldön is –, na, az szinte teljesen ellehetetlenítette a hátterünket. De kint is jöttek-mentek a tulajdonosok, a stábtagok (Lénárdék 1986-ban adták ki először a Metallica Hungarica fanzine-t, ami 1989-ben lett a német-angol Metal Hammer testvérlapja Metal Hammer Hungarica-ként, 2002 óta teljesen önálló, HammerWorld néven – a szerk.). Ennek a következménye egyébként, hogy azóta teljesen magánkiadásban jelenik meg a lap; nem akartuk, hogy ki legyünk szolgáltatva a trendeknek, mások döntéseinek.

De persze nem lehetett csak a lapkiadásra támaszkodni, ezért Hartmann Kristóf kollégánkkal, barátunkkal közösen elkezdtünk lemezeket is terjeszteni, ami a gazdasági válság és az internetes letöltések előretörésének idején megint csak krízishelyzetet eredményezett. De hát, ezt szeretjük! (nevetnek)

Soha nem akartunk szélesíteni, mainstreamebb rockmagazin lenni és amióta a kilencvenes évek végére letisztázódtak a szerepek a globális szereplők között, azóta meg pláne nem érdemes. Ennyien vagyunk, ezt szeretjük.

[..]

Mi a fanzine-ek világából jöttünk és máig úgy gondolunk az újságra, mint egy fanzine-re. Kezdettől fogva megkaptuk, hogy mi nem is vagyunk újságírók, mire mindig mondtuk, hogy valóban nem. (nevetnek) A később indult rockmagazinok meg inkább a Q-t, az NME-t vették példának, ami alapból tök jó, csak a magyar piac nem olyan. Aztán amikor elkezdődött, hogy >hú, internet, hú, a print meghalt< akkor könnyen fel is adták, mi pedig máig hiszünk benne. Érted, cd-ket adunk ki! (nevetnek) A fizikai formátumban máig tudunk hinni.”

(A teljes interjút elolvashatod a Recorder oldalán – https://recorder.blog.hu/2018/09/17/_maig_ugy_gondolunk_az_ujsagra_mint_egy_fanzine-re_cselotei_laszlo_lenard_laszlo-interju )