Július 16-án ismét Budapesten, a Papp László Sportarénában ad koncertet a világ egyik legnagyobb hatású hard rock zenekara, a Rock and Roll Hall of Fame tagjai közé is beválasztott Deep Purple. A veterán csapat gyakorlatilag évek óta folyamatosan úton van, miközben 2020-ban Whoosh! címmel egy új stúdióalbumot, egy évre rá pedig Time to Crime címmel feldolgozásalbumot is megjelentetett. Ezt a harmonikus működést pedig még egy kényszerű tagcsere sem akasztotta meg. A zenekar énekesét, Ian Gillant egy lengyelországi fellépésük napján Gyuricza Feri faggatta ki telefonon.
Örömmel látom, hogy a nyári turnétok programjában szerepel az Anya című dal is. Amikor a 2016-os Ian Gillan Sings Deep Purple című szólóturnéja kapcsán interjút adtál a lapunknak, az egyik kedvencednek nevezted ezt a dalt. Azóta is így gondolsz rá?
„Már kifejezetten utálom (nevet). Nem, nem, szó nincs erről, természetesen, még mindig szeretem. Ez egy más típusú dal, mint a Deep Purple-szerzemények többsége, egészen más a tempója és van egy nagyon izgalmas dallama. Komoly kihívást jelent a színpadon elénekelni, de estéről estére nagyon élvezem. A szöveg is egy jó történet és még magyar kapcsolódási pont is van dalhoz. Szerintem ez egy gyönyörű szerzemény és igen, a mai napig nagyon imádom.”
Annak idején azt mondtad róla, azért játszod a szólófellépéseiden, mert nem fért bele a Deep Purple koncertrepertoárjába. Mi változott azóta?
„Nem tudom. Tavaly vettük újra elő, s a közönség szereti. Ezért is maradt benn a műsorban. Persze, ha még mindig Ritchie lenne a gitáros, akkor biztosan nem kerülhetett volna vissza. Ő nem játszaná el.”
Van olyan kedvenc Deep Purple-dalod, amit még sosem adtál elő élőben?
„Nem, nem hiszem, hogy lenne ilyen. Nincs egy sem, ami eszembe jutna.”
A legutóbbi sorlemez, a 2020-as Whoosh! a No Need To Shout dallal szerepel a programban. Miért éppen erre esett a választásotok?
„Nincs nagyon nagy megfejtés a programmal kapcsolatban, egyetlen szempont dönt csupán: az adott dal illeszkedik-e a többihez, vagy sem. Ha igen, és a közönség is jól fogadja, akkor marad, ha viszont nem, akkor gyorsan le kell cserélni. Egy olyan óriási életművel rendelkező zenekar esetében, mint amilyen a Deep Purple elég komplikált úgy összeállítani egy jó koncertprogramot, hogy szerepeljenek benne új dalok is. Az önmagában még kevés, hogy jó dal legyen, az is szükséges hozzá, hogy valami módon illeszkedjen az előtte és az utána előadotthoz is. A Whoosh! albumról hosszú ideig a Nothing to Allt is játszottuk, nekem az a személyes kedvencem arról a lemezről. Sőt, mondhatom azt is, hogy az egyik kedvenc Deep Purple-dalom, de a No Need To Shout előadását is nagyon élvezem.”
A közönség által leginkább várt régi klasszikusok, mint a Highway Star, Smoke On The Water vagy Black Night estéről estére történő eléneklése szintén tud még neked örömet okozni?
„Természetesen, minden pillanatát élvezem a koncertjeinknek. Rockénekes vagyok, a világ legnagyszerűbb munkája az enyém. Nem tudom elégszer elmondani, hogy milyen szerencsés vagyok. A világ legjobb zenekarának vagyok tagja. Fantasztikus dalaink vannak, mindegyik az, amit a koncertprogram során bemutatunk. Miért ne élvezném azt, amit csinálok?”
Ezek a dalok valóban a rocktörténet legnagyobb himnuszai közé tartoznak. Szerinted mi volt a Deep Purple titka? Miért tudott a hetvenes években a világ legnagyobb hard rock zenekarává válni?
„Nincs ötletem, ezért nem is tudom elmagyarázni, hogy mi történt. Összejöttünk a próbateremben, hogy dalokat írjunk. Úgy akartunk zenét csinálni, ahogy nekünk tetszik, ahogy mi szerettük volna. A kreatív folyamatokba nem engedtünk beleszólni senkinek és azon sem gondolkodtunk, hogy ez vagy az a dal vajon sikeres lesz-e? Őszintén szólva az sem érdekelt bennünket, hogy híresek leszünk-e és az sem, hogy kereskedelmileg milyen eladásokat produkálunk. A Deep Purple történetében sosem volt még olyan beszélgetés, ahol ez került volna a fókuszpontba. Egyszerűen csak olyan zenét akartunk játszani, amit a sajátunknak éreztünk, s persze térdelve imádkoztunk azért, hogy a közönségünk is jól fogadja.”
(Az interjú további része a 2023. július-augusztusi lapszámunkban olvasható. Az alábbi kérdések/válaszok helyhiány miatt kimaradtak a nyomtatott magazinból.)
Reggel nyolc óra van. Meglep, hogy ilyen korán vállalkoztál az interjúra. Kérdezhetlek arról, hogy mivel telik egy-egy napod a turnézás során?
„Nem túl izgalmasan. Általában reggel ötkor kelek. Nyitott ablak mellett szoktam aludni, behúzott függönnyel, ezért hamar felébredek a beszűrődő zajokra. Amikor odahaza tartózkodom, egy angliai faluban, akkor a madarak ébresztenek, ha turnézom, akkor az adott város zaja. Ahogy megindul a városi forgalom, azonnal felébredek rá. Lényegében 1965 óta így élek, hiszen azóta folyamatosan úton vagyok. A turnék alatt nagyon szigorú időbeosztás szerint élünk. Vannak segítőink, akik arról gondoskodnak, hogy legyen mit ennünk, és legyen hol aludnunk. Ezek a legfontosabbak, hiszen egy turné alatt általában nincs időd arra, hogy nyakadba vedd a várost, és keress magadnak egy jó éttermet. Ez egy hatalmas csapatmunka, a legtöbb esetben más embereken múlik, hogy milyen is lesz az adott napod. Szóval miután felkelek, elmegyek zuhanyozni, majd megreggelizek, utána pedig adok néhány interjút. A koncerteket vagy egy új album megjelenését ugyanis promotálni kell. Aztán elmegyünk a koncert helyszínére, ahol hangpróbát tartunk. Ha a koncert kezdetéig marad még egy kis idő, azt általában írással szoktam tölteni. Dalszövegeket írok, vagy naplót vezetek. És ez naponta ismétlődik. Talán nem véletlen, hogy a zenészek egy nagyon egyedi humorérzéket fejlesztettek ki, szükségünk van erre, hogy ebben a cirkuszban jól érezzük magunkat. Január óta nem voltam otthon, ezért nagyon jó, hogy most lesz kilenc napnyi szabadságom, s el tudok utazni Portugáliába, ahol van egy kis házam. Ebben a kilenc napban elmolyolok a ház körüli munkákkal, dolgozok valamit a kertben, vagy elfoglalom magam bármi mással, csak azért, hogy kiszakadjak a mindennapok taposómalmából, miközben azért így is naponta három-négy órát foglalkozom a Deep Purple dolgaival.”
És amikor nem turnézol?
„Akkor általában írok, és olyasmivel foglalkozom, amivel mindenki más. Elég sokat olvasok, szeretek úszni, vagy a barátaimmal elmenni egy kocsmába. Lényegében pihentetem az elmémet és a testem, közben igyekszem figyelemmel követni a világ fontosabb híreit. A politika nem nagyon érdekel, mert nem tartom produktív dolognak. Szerintem csak hátráltatja az életünket. Ahhoz, hogy harmóniában éljünk, és megoldjuk a problémáinkat, egészen más szemléletmódra van szükség, mint a politikusoké. A politika, a kormányzás csak konfliktusokat gerjeszt, ami a legnagyobb hülyeség az életben.”
Azt mondtad, egy kisvárosban élsz. Akár össze is futhatnánk ott veled az utcán vagy bevásárlás közben egy helyi boltban?
„Természetesen. Nem tartózkodom túl gyakran odahaza, de olyankor úgy élek, mint bármelyik más ember a faluban. Szeretek bevásárolni, és szoktam sétálni az utcán. Nem bújok el, nincs is értelme. Portugáliában ugyanígy telnek a napjaim. Szeretem az ottani kultúrát, az ételt, az italt, az embereket. Nagyon jól érzem ott magam, és szerencsére ott nem is esik annyit az eső, mint Angliában. Számomra Portugália olyan, mintha szabadságra mennék, csupán ahelyett, hogy szállodái szobát foglalnék, vagy lakást bérelnék, a sajátomban tartózkodom. Amikor tehát odautazom, szinte semmit sem kell magammal vinnem. Meg tudom sütni magamnak a reggelimet, a saját medencémben tudok úszni, és tudom hol fogadni a családomat vagy a barátaimat. Portugália egy csodás ország, és az ottani házam nagyon csendes helyen van. Olyan, mintha saját barlangod lenne valahol fent, a hegyekben. Számomra nagyon sokat jelent, hogy a világnak van egy olyan pontja, ahova vissza tudok húzódni. Ahol csend van és ahol gyönyörű gyümölcsöket tudok a piacon venni. Portugáliában 80 cent a friss kenyér, s a sör is nyolcvan cent. Itt semmit nem változott a világ, alig mérhető az infláció. A kocsmák hangulata pedig isteni. Egyedül ritkán járok kocsmába, de ha a barátaim hívnak, akkor szívesen leülök velük egy italra, s ilyenkor figyelem az embereket. Angliában nőttem fel, én ahhoz szoktam hozzá, hogy sem politika, sem vallás nem kerül szóba az ottani kocsmákban, mert ott tilos az ilyesfajta beszélgetés. Ezért nagyon élvezem azt az élénk, interaktív társalgást, ami a portugál kocsmák világára jellemző. Tudod, van az a régi latin mondás, miszerint borban az igazság. A portugál bor pedig hamar megoldja az emberek nyelvét.”
És a magyar? Magyar bort is kóstolt már?
„Valószínűleg igen, de nem tudom biztosan. Nem iszom drága borokat, azt szoktam, amit a barátaim is, általában helyi dolgokat. A legtöbb bor olyan, ha kinyitod, és hagyod, hogy kapjon egy kis oxigént, azaz hagyod állni egy órát vagy akár többet is, akkor elég jó lesz az íze.”
-x-
A 100 oldalas lapszám 1990 Ft-os áron kapható országosan a hipermarketekben, a benzinkutakon és az újságárusoknál, valamint digitális formában a Dimag és a Laptapír rendszerében.
HAMMERWORLD No.351 / 2023. július-augusztus
Címlapon: SLASH
Interjúk: Angertea ★ Asking Alexandria ★ Atomic ★ Before The Dawn ★ Blind Myself ★ Deep Purple ★ Kovács Antal / Fezen ★ Fifth Angel ★ Gorod ★ Görögh Attila ★ Guns N’ Roses ★ Mournful Congregation ★ Nattehimmel ★ Rammstein ★ Ray Alder ★ Royal Hunt ★ Rubcsics Richárd ★ Saturnus ★ Scar Symmetry ★ Slowmesh ★ Storm The Studio ★ Tenhi ★ Thy Catafalque ★ Vexed ★ While She Sleeps
Rovatok: Élő Fém ★ Gyűjtő vagyok ★ Hangpróba/Sokkoló Korongok/Sokkoló Extra ★ Hatásokk ★ Saját szavaikkal (Kukovecz Gábor és Mirror)
Ajándék: MIRROR – Lépés, lélegzet CD
Kapcsolódó bejegyzések/interjúrészletek: https://hammerworld.hu/tag/hw351/
Ne felejtsd el a honlap Hangpróba rovatában pontozni a lapszám kiemelt albumait!
SÚGD MEG NEKÜNK! – A magazinnal, a honlappal és a rádióműsorral kapcsolatos véleményedet írd meg az mhh [kukac] hammerworld [pont] hu e-mail címre!
