Az angol Mathew „Kvohst” McNerney neve nem ismeretlen az undergroundban. A norvég tagokkal kiegészült brit Code 2005-ös debütalbumán (Nouveau Gloaming) nagyot alakított Kvohst, s még a következő lemezen is maradt ő a frontember. Később az azóta is létező Beastmilk/Grave Pleasures soraiban mutatta meg képességeit McNerney, valamint a pszichedelikus folk-rockot játszó Hexvessel élén. Idén radikális iránymódósítás történt ez utóbbi csapatban, ugyanis a Hexvessel a Polar Veil albummal immáron black metalt játszik. Kvohst eddig legjobb énekteljesítménye a ’90-es évek északi black metaljával egyetemben egy különleges, egyedi hangzást eredményezett. Kvohst válaszol.

Kérlek, először a Hexvessel kezdeteiről beszélj. Milyen tervek, elképzelések, víziók mentén született a zenekar?

„A Hexvessel nem terv vagy elképzelés. Ez egy spirituális utazás. A lemezek útjelzők egy belső tundrán olyan emberek számára, akik követik, de nem tervezik a visszatérést. A zene menekülés volt a zenekaroktól, a színterektől, ettől az egész biznisztől, csak az alkotásról szólt az ördögűzés beteljesítéséért.”

Miként foglalnád össze a Hexvessel eddigi történetét, a folk-ihlette, pszichedelikus, progresszív vonalat?

„Felvillanyozó volt.”

Úgy gondolod, hogy a Hexvessel beteljesítette azt, amit a pszichedelikus, akusztikus stb. irány felkínálhatott?

„Ezt a kérdést talán a hallgatókhoz kellene intézni. Zeneileg beteljesítettem a céljaimat, de a sajátomon kívül soha nem követtem más irányt.”

Először kisebb sokkot okozott a Hexvessel új albuma, mivel nem számítottam black metalra a csapattól. Mi áll a váltás hátterében?

„Azt hiszem, a black metal jelenléte mindig is része volt a hangzásunknak, az atmoszféránknak, még akkor is, ha nem volt nyilvánvaló. Ha meghallgatod a Dawnbearert, a zene folk, de tematikailag okkult (utalva arra, ami rejtett és felfedezésre vár), a zene pedig tele van disszonáns dallamokkal, amelyeket a black metalban is használunk. A népzene a black metalos témákkal, valamint a hangulat eleve felkavaró célzattal készült. Hasonló volt a szándék is. Felemelkedés a természet misztikus erőin keresztül, amelyek alapvetően vallásellenesek. Ahogyan az északi klíma hatással kezdett lenni rám, reflektáltam arra, hogy miért vagyok itt. Miért éreztem a sarkvidék vonzását? A szívemben tudom, hogy ez azért van, mert legbelül természeti misztikus vagyok, pogány, az ősi istenek imádója. Ha ez a lelkedben lakozik, akkor a környezeteddel összhangban kell élned. Nem csak ennek az Instagram-fotójával, hanem teljesen. Életben maradni és fenntartani ezt a létformát akkor is, amikor kemény, nemcsak, amikor kényelmes. A zene és ez a szemléletmód a része, a darabja a személyiségnek. Ez nem egy póló, amit felveszel, ez egy létmód. Számomra a black metal is ilyen. Vagyis úgy gondolok a múltamra, a fiatalságomra, formálódásom éveire mint talapzatra a black metalban, mint legyőzhetetlen világnézetemre. Soha nem fogom tudni levetni a black metalt, vagy másképp nézni a világot. Ez az, ami vagyok. Ez az album is erről beszél. Eltávolítom a húst, felemelem a fátylat, alatta pedig a színtiszta könyörtelen természet koromfekete csontváza található.”

Feltételezem, hogy a megváltozott zenei tartalom a dalszerzés terén is hozott változásokat…

„Én írtam a számokat, ahogyan mindig is tettem.”

A tagság terén történt bármilyen módosítás?

„Általánosságban mindig én voltam a Hexvessel egyetlen dalszerzője, de elengedtem a gitárosunkat és minden gitártémát én játszottam fel. Újdonság volt számomra, hogy minden gitárrészt én adok elő. Most négytagú a zenekar: Jukka Rämänen dobos, Kimmo Helén billentyűs/hegedűs, valamint Ville Hakonen basszusgitáros.”

Változott a zenekaron belüli dinamika?

„A Hexvessel többé-kevésbé ugyanazokból a törzstagokból áll tíz éve, vagyis a dinamika megszilárdult. Mágikus összhang van köztünk, úgy gondolom.”

A black metalhoz fűződő viszonyod ismert a színtéren. A Code tagjaként kiadott 2005-ös Nouveau Gloaming debütalbum nagy meglepetés volt, friss vért injektált a black metal szervezetébe. Miként gondolsz vissza a Code időszakára, a fantasztikus debütalbumra és a kettes lemezre?

„Azt hiszem, a Code weboldalán írtam a Code-ban töltött időszakról. Úgy vélem, az jobb hely a Code dolgainak a megvitatására. Őszintén meg kell mondanom, hogy nem gondolok túl sokat a Code-ban töltött időmre. Sokat tanultam és továbbléptem. Azt hiszem, azóta jobb teljesítményre vagyok képes. A zenét más írta, én csak az énekdallamokat és a szövegeket írtam. Ez korlátok közé szorított. Ma már nem csinálnék ilyesmit.”

A black metal történetének ismerőjeként látom az irányzat sok arculatát, de kíváncsi lennék a te meglátásodra a black metalról. Mit jelent számodra ez a művészeti forma és miben látod a különbséget a műfaj ’90-es évekbeli „dicső napjai” és a mostani megnyilvánulásai között?

„A black metal egy érzés és életmód, nem egy műfaj. Ez egy érzés, egyszersmind olyan, amely egy bizonyos időbe van beágyazva. Úgy gondolom, hogy ez egy gyakorlat, ami extrém, annak kell lennie, mindig, örökké extrémnek. A black metal elitista és sok tekintetben a jogfosztott fiatalság mozgalmából született. Én személy szerint nem mondtam, hogy a Polar Veil black metal album. Hallhatók szálak, melyek keresztülfutnak a zenén, ezek a múltamból erednek. Ha az érzés nincs ott a zenében, akkor az nem black metal. Manapság sok zenekar nevezi magát így, de nem azok. Ha lemész egy jazz klubba, és úgy öltözöl, mint egy olyan valaki, aki jazzt hallgat, továbbá vehetsz magadnak egy trombitát és megtanulhatsz rajta játszani. Ha keményen dolgozol, akár nagyon jó trombitás is lehet belőled. De ez azt jelenti, hogy ismered a jazzt és maga lettél a jazz? Nem, nem azt jelenti. Amíg nem éled azt az életet, nem válsz azzá a zenévé, addig csak egy stílust követsz, vagy majmolsz valamit. Fel kell készülnöd arra, hogy végigmenj az úton, vagy egyáltalán ne indulj el. Amikor a pokol szólítja a neved, nincs visszaút.”

Közelebbről mi a Polar Veil koncepciója?

„Az album egy spirituális otthonról szól. Hogy mit jelent egy bizonyos szemléletmód, és mit jelent eszerint élni. Az embereknek van egyfajta látásmódja, de nem mindegyiküknél van ez összhangban az életmódjukkal. Én a zenémet itt mint önmagamat mutatom be. A poláris fátyol olyan, mint egy beavatási rítus, az átváltozás transzcendenciája. Nemcsak harmóniában élsz a természettel. Te VAGY a természet. Amikor észak hív és te követed, már nem igazán van visszaút. Egy számi ember egyszer azt mondta nekem: te vagy város vagy, vagy erdő. Nem lehetsz mindkettő. Ha erdei emberré válsz, nincs visszaút a városba.”

Készült egy videó a Ring dalhoz…

„A Ring volt az egyike a kislemezdaloknak, ezért készítettem hozzá videót. Jól ment a forgatás, úgy gondolom, a videó sikeres bemutatása a dalnak. A koncepció annyi, hogy az emberek megnézik, és kialakítják róla a maguk álláspontját.”

Úgy vélem, ez az eddigi legjobb teljesítményed ének terén. A dallamos ének és a fagyos tremoló-játék kiváló összképet nyújt. Másképp álltál ezúttal az énektémákhoz?

„Köszönöm. Azt hiszem, úgy használtam a hangomat, mint mindig: megpróbáltam megidézni azt, amit a dal megkívánt. Arra törekszem, hogy a zenében éljek és ott tartózkodjak. Én válok az érzéssé.”

Mivel a Hexvessel komoly változást eszközölt a Polar Veil albummal, innentől kezdve bármi történhet zeneileg, vagy a black metal marad terítéken?

„Hogy milyen lesz az új album, az egy olyan rejtély, mellyel kapcsolatban meghagyom a tűnődést. Vajon az emberek tudni akarják, hogy Tim Burton csak Batman-filmeket fog csinálni? Nem tudom, hogy a zene világa miért lett ennyire merev, miközben élvezzük az új Christopher Nolan-filmet, bárhová is vigyen bennünket, annak biztos tudatában, hogy ezúttal is minőséget alkotott. Biztosra akarok menni a tekintetben, hogy amit teszek, az minőségi és valós. Azt akarom, hogy a hallgatók bízzanak bennem.”

Különös jelenség, hogy a black metal mint valaha létezett legextrémebb zenei forma bizonyos értelemben a jelenlegi kultúra elfogadott részévé vált. Olyan dolgokra gondolok, hogy Norvégiában üveg mögött kiállítják a Darkthrone A Blaze In The Northern Sky albumát a múzeumban. Mit gondolsz erről?

„Azt hiszem, ez jó, ha a zenéről van szó (a Darkthrone-nak biztosan ott van a helye az üveg mögött), azonban rossz, ha az ezt körülvevő ’kultúráról’ van szó.”

Csatlakozva az előző kérdéshez: Meglátásod szerint a black metal a posztmodern kor és ember reflektálása, vagy olyan zenei irányzat, amely rég elfeledett értékeket akar felmutatni?

„Nem, nem hiszem.”

Melyik áll közelebb az igazsághoz?

„Egyik sem! Úgy vélem, a black metal sokkal inkább a hideg és az univerzum közönyös káoszára való utalás, ami, akárcsak egy hamuréteg, megtalálta az útját néhány tinédzser véréhez. Úgy gondolom, ez a zene a halál és a gonosz hangja és annak is kell lennie.”

Más zenekarokban is aktív vagy. Ezek közé tartozik a The Deathtrip. Várható a 2019-es Demon Solar Totem album folytatása?

„Egy nap talán.”

Koncertek?

„Lesznek. Néhány dátumot már közzé is tettünk. Olyan helyekre koncentrálunk, amelyeket meg akarunk látogatni, nem a ’piac szempontjából fontosakra’.”

Hogy válogatjátok ki az előadandó számokat?

„Azt hiszem, csak a Polar Veil dalait fogjuk játszani.”

(Milán Péter)