A ’90-es évek Norvégiájában a black metal főbb csapásai mellett – Emperor, Darkthrone, Mayhem, Immortal stb. – létezett egy olyan vonal is, gyakran az úgynevezett fő irányok tagjainak közreműködésével, amely a műfajt annak kísérleti, határtágító valójában igyekezett láttatni. Olyan zenekarokra gondolok, mint az Arcturus, a Ved Buens Ende, a Fleurety vagy az In The Woods…, melyek egy része már csak részben volt black metalnak nevezhető. Megvolt bennük a BM nyersesége, azonban az új hangzások, hangszerelési, zenei megoldások kiötlése volt a fő mozgatórugó, természetesen nagyfokú kreativitással, inspirációval a zenészek részéről. Ez a művészi szellemiség mára sem halt el Norvégiában, elég az idén egy zseniális albummal jelentkezett Dødheimsgardra gondolni. Azonban a black metal világának szélesítése nem Norvégia privilégiuma, hasonló elképzelésekkel működő újabb csapatok másutt, adott esetben Finnországban is felbukkanhatnak, ami elég szokatlan, lévén a finnek a black metal pusztító oldalait részesítik előnyben. Még akkor is, ha feléjük is voltak atipikus BM-formációk.
A Henget 2021-ben alakult Tamperében, a debütalbum pár nappal ezelőtt jelent meg a Season Of Mist gondozásában. Mivel finnekről van szó, természetesen ez a csapat is adóz a műfaj durva élének kiemelése előtt, a bő 37 perces album valamennyi tételére jellemző az agresszív él megléte, azonban ezt a metalos jelleget, annak ráspolyos, vaskosabb felét igyekeznek olyan részekkel feldúsítani, amelyek nem feltétlenül a black metalos értelemben veendő súlyosság, hanem a hangulati oldal erősítésében állnak, vagy azon is túlmutatnak valamilyen értelemben; szokatlanok, formabontók, vagy hangszerelési értelemben palettaszínesítők.
Annak ellenére, hogy a Henget új zenekar, a tagok zenekarok sokaságában szereztek tapasztalatokat, akár a hangzatos nevű King Aleijster de Satan frontemberről, akár az egyik gitárosról, Jesse J. Heikkinenről van szó, aki a The Abbey tagjaként adott ki idén lemezt. Hallani a Beyond North Star anyagán, hogy nem éretlen kezdők műve, ugyanakkor kissé stílusgyakorlat íze van, mert ugyan jelen vannak a billentyűsök, a gitárszólók, néhány egyéb elem, akár nyugodtabb pillanatok is, az énekes acsargása, a gitártémák, és maga az összkép nem mutat jelentős elmozdulást a black metaltól. Talán kissé elmozdul a szürrealitás felé, ám minden tényezője ismerős annak számára, aki évtizedek óta foglalkozik a műfajjal.
Nem rossz album a Beyond North Star, apró mozzanatokkal színesítik az ismert területet.
