Az úgy van, hogy a „Hell Vill koncertsorozat 2006 óta kerül megrendezésre underground zenekarok közreműködésével”, de most szintet léptek, és a Mad Scientist sörfőzdével karöltve összehoztak egy háromnapos monstre fesztivált a Maglódi úti Mad Kertben. Kőbánya azon része elég lepusztult, de a régi sörgyári épületek nem csupán urbex élményt nyújtanak, sokuk máig fenséges építészeti remekmű. Maga a koncerthelyszín erősen emlékeztet a régi Dürer Kert kerthelyiségére (még játszótér is van), és nyilván remek sörök meg kajáldák segítették, hogy az underground zenék áradata közepette senki ne pusztuljon éhen-szomjan.
Nekem mondjuk csupán 2+1 zenekart volt most lehetőségem megnézni, de azokért is megérte a zarándoklat. A debreceni Ghost Toast még viszonylag világosban lépett fel, trióban (Pusker János csellista sajnos ritkán tud velük koncertezni). Meglehet, a fesztivál egyik legszebb dala volt a 12 perces Chasing Time (azért a fellépők zöme zorkóbb zenét játszik az övékénél), de náluk is akadt némi zúzda. Pl. amikor Rózsavölgyi Bence gitáros fejéről lerepült a Mastodon baseball sapka – de bevallotta, hogy ekkor szállt el a kontaktlencséje is… Amúgy kifelé most nem szólt olyan erővel a gitár, mint legutóbb a Dürerben, de így is kellemes, utaztató, magával ragadó koncertet adtak.
A győri Devoidból viszonylag keveset láttam (bár a zömét hallottam). Meggyőzően játszották hardcore és death metal elegyeként leírható zenéjüket. Technikásabb részek épp úgy voltak, mint brutál zúzás, és a színpadi munkát sem kamuzták el. Megérdemelten vettek részt ezen a rendkívüli underground összejövetelen.
A Mad Robots-nál is azt éreztem, hogy kifelé nem olyan erőteljes az egygitáros megoldás, mint volt a már említett düreres bulin, de amúgy is betettek pár depresszívebb nótát a programba (melyekhez remek hátteret adtak a sörgyár málladozó falai). Így a most is a végére hagyott két sláger, az Illicit Ataraxis és a Tentacles ütött a legnagyobbat, alapos mozgásra késztetve a szemerkélő esőben szépen megnövekedett közönséget.
Mári Péter énekes fanyar humorú konferálásainak egyike az volt, hogy „bocs, ma szarok vagyunk”, amiről nyomban a klasszikus vicc jutott eszembe, mikor megkérdezik a székely bácsit, hogy ugyan „ivott-e már rossz pálinkát?”. Azt válaszolja, hogy „igen”. „És milyen volt?”, kérdik tőle. Mire ő, hogy „hát jó”. Amúgy nem hiszem, hogy szarok lettek volna Roboték, az indaként tekergő dallamok, a borult-progos témák és a mázsás zúzdák egyaránt meggyőzőek voltak.
Remélem, a fesztivál többi része is szépen meg jól lemegy/lement, és lesz még ilyen, mert ami keveset láttam belőle, az príma volt!
