Az októberi hangpróbás lemezkritikákat elolvashatod az ehavi digitális különszámban vagy itt a honlapon. A lemezeket magad is pontozhatod az Olvasói Hangpróbán.
1349: The Wolf And The King
„Frost dobjai egészen brutálisak, néha már-már fékevesztettnek tűnnek, a gitár és a basszus örvényként kavarog, Ravn torka pedig forrong. Jó lemez ez, az öreg harcosok ereiben ma is folyik az olvadt fém.”
D-A-D: Speed Of Darkness
„Nem több és nem is kevesebb, mint egy csokorra való, friss tétel a banda boszorkánykonyhájából, épp csak ezúttal egy fokkal lazábban a megszokottnál.”
DEVIN TOWNSEND: PowerNerd – október 25.
DRAGONY: Hic Svnt Dracones
„A Dragony ötödik albuma egy üdítő kivétel a sok szögegyforma dallamos power cucc között, csak éppen néhol kicsit furcsa és meglepő, de talán pont ez adja azt az esszenciát, ami miatt szeretni lehet ezt a bandát.”
ENSIFERUM: Winter Storm
„Sokan mondják, hogy ebben a fajta epikus/folkos metalban már nem igazán lehet újat mutatni. Én úgy gondolom, hogy Ensiferumék nem is akarnak. Éppen ellenkezőleg: a Winter Stormra valahogy sokkal inkább a mértékletesség a jellemző.”
FIT FOR AN AUTOPSY: The Nothing That Is – október 25.
GRAND MAGUS: Sunraven
„JB-ék a korábbi három-négy lemezen kijátszották az azelőtt megalapozott kártyáikat, és aktuálisan nem maradt elég muníciójuk a további, lehengerlően meggyőző teljesítményhez.”
KINGS OF MERCIA: Battle Scars – október 25.
NASTY SAVAGE: Jeopardy Room
„Ezúttal egy olyan lemezt sikerült tető alá hozni, amin a korábbi kollégák neve ugyan nincs rajta, de nem „még egy dobás“ és nem „késői memoár“ jellegű munka, nem hagy csúnya foltot a csapat munkásságán, sőt!”
ONE MORNING LEFT: Neon Inferno – október 25.
STRYPER: When We Were Kings
„Nem kétséges, jó hallgatni az albumot, ott a félreismerhetetlen, “signature” Stryper-sound, Michael Sweet karakteres énekhangja, de a dalok nem ragadnak meg.”
SWALLOW THE SUN: Shining
„Még a jövő titka, hogy a Swallow The Sun is bekerül-e nálam az egykor kedvelt zenekarok dobozába, mindenesetre ha a Shining valaminek a kezdete, akkor az nem túl jó előjel.”
THE CROWN: Crown Of Thorns
„A nóták másképp szólnak most, mint a Cobra Speed vagy a Destroyer idején. Disznók, de az az igazi mocsok röfögés valahogy eltűnt azzal, hogy C-ről vissza vannak húzva D-re a gitárok. Egy folyamatos ellentétet is érzek, a dalokban legtöbbször egyidejűleg akar jelen lenni az atomvillanás fényességűre polírozott zenészi technika és a vérparaszt előadásmód.”
THE OFFSPRING: Supercharged – október 25.
WIND ROSE: Trollslayer
„A Wind Rose remekül ráült a jelenleg felfutóban lévő B vonalas bandák által kitaposott útra és próbálnak ők lenni a következő Sabaton vagy Powerwolf. Ezzel önmagában nem lenne semmi baj, de hiába a sajátságos imázs, a zene közel sem annyira felismerhetően karakteres, mint a két említett banda esetében.”
