Egy évtizedes kihagyás után ismét mozgolódni kezdett a norvég progresszív rock/metal kiválóság Green Carnation, majd 2020-ban megjelent visszatérő lemezük, az undergroundban osztatlan sikert elért Leaves Of Yesteryear. A csapat a kedvező fogadtatás hatására új lendületet vett, és mérsékelt koncertezés mellett további kreatív energiákat mozgósított, amelynek gyümölcse egy albumtrilógia, ennek első része pedig a szeptember elején megjelent A Dark Poem, Pt. I: Shores Of Melancholia. A különleges alkotói folyamatról, a nagyszabású anyag tematikájáról és a zenekarral kapcsolatos egyéb fejleményekről a zenekar énekese és egyik fő dalszerzője, Kjetil Nordhus osztotta meg velünk gondolatait.
Szöveg: Gáti Viktor · Fotó: kiadói archívum
–
Megjelent az albumtrilógiátok első része. Milyen érzések kavarognak benned?
„Olyan régóta dolgoztunk ezen az anyagon, hogy szinte valószerűtlen érzés végre megosztani mindenkivel. Amikor tíz év szünet után 2016-ban visszatértünk, elhatároztuk: megtartjuk a Light of Day, Day of Darkness 15. évfordulós koncertjeit, megnézzük, milyen újra együtt játszani, és kiderítjük, maradt-e inspiráció további lépésekre – vagy csupán levonjuk a következtetést, hogy jó móka volt, de ennyi. Ez utóbbi is reális opció volt. Aztán az újbóli összejövetelek annyira felemelően sikerültek, és a rajongóktól, a metalközegtől érkező visszajelzések annyira lelkesítők voltak, hogy eldöntöttük: folytatjuk zenekarként, és új dalokat írunk.”
Igaz, hogy a trilógia gondolata nagyon régre nyúlik vissza?
„Igen. Sokáig beszélgettünk arról, mit szeretnénk csinálni, több kiadóval egyeztettünk, végül a Season of Mist mellett döntöttünk – régóta ismerjük őket, korábbi kiadványaink is náluk jelentek meg. A 2000-es évek eleje óta, a Light of Day, Day of Darkness album idejétől kezdve motoszkál bennünk egy tripla album gondolata, és aztán úgy érezzük, eljött az ideje. Teljes mellszélességgel beálltak mögénk, így öt lemezre szóló szerződést kötöttünk velük, beleértve az előző albumot, a Leaves of Yesteryeart is. Eredetileg is az volt a terv, hogy előbb kijön egy önálló lemez, miközben időt adunk magunknak a nagy projekt kidolgozására. Ahogy a 2006-os Acoustic Verses újrakiadása is – 2021–22 táján – ezt szolgálta: időt nyerni és emlékeztetni mindenkit, hogy itt vagyunk. Az A Dark Poem munkálatai 2018-ban indultak, vagyis a Leaves of Yesteryear nagyjából ugyanabban az időszakban készült, miközben a hosszú távú terven dolgoztunk. A Yesteryear megjelenése után még intenzívebb fokozatra kapcsoltunk az A Dark Poem miatt. Összességében közel nyolc évet töltöttünk a trilógiával; elképesztő érzés, hogy minden felvétel elkészült, és a második, majd a harmadik felvonás is összeállt.”
Miről szól tematikusan a három rész?
„Nem lineáris történet, nem az első dallal indul és a harmadik lemez utolsó tételével zárul. Inkább vissza-visszatérő motívumok és hangulatok fűzik össze: az elidegenedés a mai, felgyorsult világtól, ahol gyakran már azt sem tudod, mi igaz és mi nem – ez a ’70-es, ’80-as, ’90-es években felnőtt generációnak különösen abszurdnak hat. Annyi minden történik, hogy olykor kicsúszik a kezedből az irányítás, ami pánikszerű érzéseket és mély szomorúságot is kiválthat.
Szól továbbá arról is, hogy már nem vagyunk húszévesek: sok mindenen mentünk át, szeretteinkkel kapcsolatban is. Állandó szerzőtársam, Stein Roger Sordal (basszusgitáros, aki Kjetillel elsőként csatlakozott Tchort alapító gitáros mellé) az alkotói folyamat közben elveszítette az édesanyját, majd az édesapját. Ezt fel kellett dolgoznia – ahogy mindannyiunknak el kell fogadnunk, hogy vannak dolgok, amelyek fölött nincs hatalmunk. Időnként még a saját életünk felett is elveszítjük az irányítást. Ezek az egyetemes élmények járják át az egész anyagot.”
Shakespeare-motívumok is felbukkannak a szövegekben – honnan az inspiráció?
„Stein Roger sokat olvasott Rimbaud-t; az Ophelia versében Rimbaud a maga szemszögéből tükrözi Shakespeare-t. Stein Roger néhány gondolatot a saját olvasatában újraértelmezett. Így indult a folyamat, majd a szövegek a zenével együtt formálódtak, beépítve a fent említett emberi tapasztalatokat.”
Zeneileg az album széles spektrumot jár be: egyszerre érződik a Light of Day monumentalitása és a The Quiet Offspring nyers fogóssága. Milyen prekoncepcióval vágtatok neki?
„Húsz évvel idősebbek vagyunk annál, mint amikor kétévente új lemezt adtunk ki, és folyamatosan új zenei koncepciókat kerestünk – így született például az Acoustic Verses, az A Blessing in Disguise (2003) vagy, ahogy említetted, a The Quiet Offspring. Most viszont Stein Rogerrel tudatosabban mérlegeltük, merre tovább. Végiggondoltuk, mik a Green Carnation erősségei, miben különleges a zenekar, és ennek megfelelően terveztük meg a Leaves’ és a ’Poem munkafolyamatait is. Bizonyára az életkor is hoz némi tudatosságot. Az új dalokban egyszerre hallatszik a sokéves emberi és dalszerzői tapasztalat, miközben új elemeket is behoztunk.”
A hangulat alapvetően sötét, mégis a dobok ritmikája és a gitárriffek sokszor felemelő, dögös energiát adnak – például az In Your Paradise és a Too Close to the Flame esetében. Tudatos ellenpontozás volt ez?
„Nem ’sorban’ írtuk az első, második, harmadik részt: minden dalt egy hosszú, kanyargós alkotói szakaszban komponáltunk, majd utólag osztottunk szét a három lemez között. Fontos volt, hogy a The Shores of Melancholia önállóan is kerek legyen – ne legyen kötelező azonnal a másodikkal vagy a harmadikkal folytatni. Lehet úgy is, hogy valaki a második albummal találkozik először, és csak a harmadik után érti meg igazán, hogyan illeszkedik a teljes képbe az első; legalábbis ez a mi ambíciónk. A harmadikra teljesen új elemek is kerültek, amelyek majd ráébresztik a hallgatót, miként kapcsolódnak az előző részekhez – de erről most nem árulhatok el többet.
A kérdésre válaszolva: az első lemezt úgy kellett felépítenünk, hogy hullámhegyek és -völgyek váltsák egymást, önmagában is izgalmas utazást kínálva – remélhetőleg nem úgy, hogy ’az összes jó szám’ ide került. (nevet) Felemelő pillanatok természetesen lesznek, mert bár ez ’egy sötét költemény’, a legkomorabb szakaszokban is fel-felvillan a fény. A cím is találó: ez a zenei-érzelmi út valóban a melankólia partjairól indul.”
A The Slave That You Are-ban az Enslaved énekese, Grutle is feltűnik – a tiszta ének dominanciája mellett ez meglepő, ugyanakkor logikus, hiszen afféle testvérzenekarok vagytok. Hogy került ő a képbe?
„A demózás során dalonként 15–20 változatot is készítettünk. A Slave alapja a nyitó gitárriff volt, ami eleve agresszív élt hordozott. Szerettünk volna egy darabot, amely keményebb a többinél – ezt mindhárom lemezen fontosnak éreztük feltérképezni. Jöttek a dupla lábdobok, a dal az elejétől harapott. Később még extrémebb dobokat is kipróbáltunk, mert úgy éreztük, a riffben több potenciál rejlik. A stúdióban megpróbálkoztam extrém énekkel is, de nem voltam elégedett az összhatással. Úgy döntöttünk, valaki másra van szükség, aki világszínvonalon tudja azt hozzátenni, amit a dal megkíván. Grutle pontosan ezt tette. Régóta ismerjük egymást, időnként beszéltünk is közös munkáról – ez volt a tökéletes alkalom. Egy bergeni stúdióból küldte a sávokat, és semmit nem kellett babrálnunk: pont azt kaptuk, amire a nótának szüksége volt. Tudom, hogy az extrém ének meglep majd néhányakat, de ez is a zenekar örökségének része, és a dal, valamint az album egészéhez is remekül illik.”
Van személyes kedvenced az anyagon?
„Nálam ez sokszor változik. Nyolc év alatt talán mindegyik dal volt már kedvenc legalább egyszer. (nevet) Amikor hosszú munka után minden a helyére került, újrahallgattam és azt mondtam: »na, most ez az«. Ha mégis választanom kellene, az As Silence Took You-ra szavaznék – majdhogynem a teljes Green Carnation-örökséget magába foglalja. A harmadik tétel, a Me, My Enemy is pontosan olyan lett, amilyennek elképzeltük – talán még jobb is. De az első szám mindig is nyitódalnak készült, és annak is érzem.”
A borítót ismét a Dark Tranquillityből ismert Niklas Sundin készítette – absztrakt, az előzőhöz hasonló, mégis más. Mi a háttértörténete?
„Talán ő tudná a legjobban elmesélni. Niklasszal régóta együtt dolgozunk, a Light of Day, Day of Darkness borítóját is ő tervezte, habár akkoriban még merőben más stílusban alkotott. Több mint húsz éve ismerjük egymást, nagyon érti és szereti a zenekart, könnyen azonosul a zenével és – azt hiszem – a szövegekkel is. Nem kellett magyarázkodnunk: elküldtük az összes demót és szöveget, adtunk némi időt, hogy érlelje az ötleteket, majd jöttek az első vázlatok. Tudta, hogy három album- és több single-borítót, sőt egy vinylbox arculatát is ő készíti – nagy vállalás volt ez mindkét félnek. A három rész zeneileg, szövegileg és vizuálisan is összefűződik. Már a skiccekből látszott, hogy lenyűgöző lesz a végeredmény. Niklas régóta a Green Carnation-család része, ezért a legelejétől szabad kezet kapott, és maradéktalanul elégedettek vagyunk azzal, amit véghez vitt.”
A mastert Lawrence Mackrory készítette, aki énekesként is remek, elsősorban a Darkane kapcsán. Milyen volt vele dolgozni, és marad a következő két részre is?
„Igen, a terv az, hogy mindhárom albumot ő mastereli. Most a második lemez keverésén dolgozunk, természetes, hogy újra egyeztetünk vele. Számunkra új név volt, néhány svéd zenekar – például a Katatonia és a Meshuggah – ajánlotta. Nagyon tetszett, ahogy a legutóbbi Katatonia-lemezeken a basszus melegségét kezeli; úgy éreztük, ez a mi hangzásunkkal is jól működhet. Szerintem elképesztő munkát végzett. A végeredményhez sokat tett hozzá billentyűsünk, Endre Kirkesola is – társproducerként és a keverésben egyaránt –, Lawrence pedig ’hozzávarázsolta’ a mágiát.”
Mit várhatunk a második és harmadik résztől, zeneileg és szövegileg?
„Az első lemezzel nem zártuk le a felvetett kérdéseket – kell még két rész. (nevet) A második album felépítése eléggé más lesz: két igazán csendes dal is helyet kap, ami – ha úgy nézzük – hiányzik az elsőről. A fókusz tehát eltolódik. Lesznek doomosabb témák és súlyosabb megszólalások is – ilyesfajta energia az elsőn is akad, lásd In Your Paradise. Ez mind a másodikban, mind a harmadikban is meglesz. A harmadikra tartogatjuk az igazi meglepetést: olyasmit próbálunk ki, amit még soha. Új szintű kihívás elé állítjuk magunkat, a rajongókat és a kritikusokat is – nagyon izgalmas lesz. Ahogy említettem: a harmadik rész hallgatásakor fog igazán összeállni mindenkinek, mennyire összefügg a három lemez. Persze ha valaki külön-külön élvezné őket, az is teljesen rendben van.”
Mik a terveitek idén és a közeljövőben? Reménykedhetünk nagyobb turnéban – akár magyarországi állomással?
„Nagyszerű lenne visszatérni Magyarországra; más zenekarokkal már játszottam ott. Jelenleg a 2026-os koncertprogramot állítjuk össze. A nyár első feléig az első és a második album dalai adják a gerincet. A harmadik megjelenése után annak a számait is beemeljük a programba. 2026 folyamán és 2027-ben egész évben egy komplett A Dark Poem-szettet viszünk színpadra, változó hosszúságban – fesztiválon előfordul a 40–50 perc, máshol másfél óra játékidő. Szerencsére bőven van anyagunk, rugalmasan tudunk alkalmazkodni.
A mi helyzetünkben a fesztiválszezonok ideálisak; egy 4–5 hetes EU-kör személyes és gazdasági okokból nem reális. Nem vagyunk olyan zenekar, amelyik estéről estére ezreket vonz, de 2026–27-ben a lehető legtöbb helyre szeretnénk elvinni a zenénket. Magyarország is esélyes – valószínűleg másik bandával, hétvégi időpontban vagy fesztiválon. Ez nagyban a helyi szervezőkön múlik.”
A zeneipar állapota sokakat aggaszt, ti mégis egy trilógiával jelentkeztek. Hogyan látjátok a helyzetet, és mire számítotok?
„Ez az iparág legalább huszonöt éve küzd. A letöltések elterjedése óta a bevételek jelentős része eltűnt, és ezt az olyan zenekarok, mint a Green Carnation, különösen megérzik. Szerencsések vagyunk, hogy a 2000-es évek elején volt egy kisebb áttörésünk, a nevünk kikerült a világ elé; a rengeteg munka miatt messzebbre jutottunk a kezdetekkor. Ma is érdekes névnek számítunk egy stabil kiadó, a Season of Mist katalógusában, ezért gondolják, hogy érdemes belénk fektetni. De nem minden banda mondhatja el ezt: minden egyes eurónak meg kell térülnie, és ma már egészen másképp működik a rendszer, mint fiatalkorunkban. Nehéz, kihívásokkal teli üzlet ez.
Vannak új csatornák, ahol hírt adhatunk magunkról, de a valóság ugyanaz: most például az Egyesült Államokban vagyunk, ma este Atlantában lépünk fel egy fesztiválon. Tíz ember jött velünk Norvégiából csak ezért az egy koncertért. Ha power trió lennénk, talán maradna is pénzünk – de nem kötünk kompromisszumot. Ennyien kellenek ahhoz, hogy az A Dark Poem Part 1 teljes anyagát hiánytalanul bemutassuk élőben. Most adjuk elő először, nagyon izgatottak vagyunk, és biztosak vagyunk benne, hogy működni fog. Nem állítom, hogy keresünk az efféle utazások során, de legalább nem bukunk – és úgy mehetünk haza. Nem a pénz vezérel, mégis – a praktikum és az otthon maradók felé való elszámolás miatt – számít, mire fordítjuk az időnket. Szerencsére fesztiválokon, hétvégéken meg tudjuk oldani. Hálásak vagyunk, hogy ebben a helyzetben vagyunk.”
A mesterséges intelligencia egyre inkább mindennapi jelenség, a közvélemény megosztott. Te hogyan viszonyulsz hozzá?
„Személy szerint elég szkeptikus vagyok. Ötvenévesen persze látom, hogy rengeteg területen segíthet az emberiségnek, de ami ekkora potenciált hordoz, annak megvan az árnyoldala is. Ha visszanézek az elmúlt húsz év technológiai fejlődésére, sok minden valóban megkönnyítette az életünket; ugyanakkor az a tematikus irány, amiről a lemezen beszélünk, a technológiai forradalom nélkül nem is létezhetne. Vannak jó oldalai, de bőven akadnak negatív hatások is. Őszintén szólva rosszul érint, hogy naponta négy-hat órát a telefonom előtt töltök; nem vágyom rá, mégis valahogy muszáj. Ha jobban belegondolok, jobb lenne, ha a mobiltelefon nem is létezne. Gyakran elképzelem – ezt más interjúkban is említettem –, hogy mindent eldobok, felköltözöm a hegyekbe egy kis házba, elvágva a külvilágtól. Úgy érzem, az életem valójában így lenne teljesebb.”
TARTALOM
–
APOCALYPTICA 78
BETON 66
BIOHAZARD 72
CORONER 22
DIRKSCHNEIDER & THE OLD GANG 26
GREEN CARNATION 14
LACUNA COIL 62
MALTHUSIAN 70
RAGE 12
SABATON 6
TESTAMENT 18
THE ANSWER LIES IN THE BLACK VOID 29
+
Élő Fém 82
Hangpróba 30
Havi Metal 5
Médiaradar 84
Saját szavaikkal 29
Sokkoló Korongok / Extra 31
