(Access English version by clicking here.)

Július 9-én immár a Papp László Sportarénába tér vissza az egyik legnagyobb metalzenekar, a Báthory Zoltán által alapított Five Finger Death Punch. Zolival a Sweden Rock Fesztiválon sikerült leülnünk egy beszélgetésre, ahol hosszasan és büszkén mesélt arról, hogy mennyit köszönhet magyar gyökereinek, valamint az együttes legemlékezetesebb pillanatiba és jövőbeli terveibe is beavatott minket.

Szöveg: Kiss Daniella – Fotó: Trish Sterling

Gratulálok a legújabb, This Is The Way című kislemezetekhez, amely nemrég az első helyig jutott a Billboard’s Mainstream Rock Airplay slágerlistáján. Ez már a tizenötödik alkalom, hogy a zenekar a lista élén szerepel. Még most is ugyanolyan jelentőséggel bírnak ezek az eredmények, mint a karriered kezdetén?

„Nos, ez kétségtelenül egy mérföldkőnek számít. Az első hely elérése egy rádiós listán még most is fontos számomra és örömmel tölt el. Amikor ilyesmi történik, mindig olyan, mintha aranyérmet nyernénk. Számunkra a slágerlisták élére kerülni azért is érdekes, mert mi tartjuk a világ legtöbb egymást követő listavezető kislemezek rekordját, így ez mostanra egyfajta játékká vált számunkra. Már nem csak arról van szó, hogy »wow, egy első helyezett kislemez«, hanem »oké, folytassuk a saját rekordunk megdöntését!«” (nevet)

Számodra melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok vagy mérföldkövek a Five Finger Death Punch eddigi karrierje során?

„Az egész siker a zenekarral számomra egy csoda, ezért nem szoktam külön pillanatokat kiemelni. Kezdetben egy hatalmas mérföldkő volt számunkra, amikor először játszottunk a Wembley Arénában, és teltházas lett a koncertünk. Majd kétszer egymás után is teltházas koncertet adtunk ott, ami szintén jelentős esemény volt. Nagy fesztiválokon fellépni több mint 100 000 ember előtt, egy másik mérföldkő volt. Emellett személy szerint fantasztikus pillanat volt számomra, amikor először tértem vissza Magyarországra.

Számos kiemelkedő pillanat van, de tekintve, hogy a banda már tizenkilenc éve létezik, inkább összképként látom a sikert, nem pedig egyedi mérföldkövekként. Ha felsorolnám az összes jelentős eseményt, elég hosszú lenne a lista. (nevet) Bár kétségtelen, hogy rengeteg emlékezetes pillanat van. Például régen és még most is szoktunk titkos koncerteket adni az amerikai hadseregnek a Közel-Keleten. Elrepültünk a legkülönfélébb helyekre is, többek között Irakba a háború közepén és ott játszottunk számtalanszor. Más alkalommal titkos katonai bázisokra mentünk, ahol olyan koncerteket adtunk, amikről senki sem tudott, tehát sok ilyen rendkívüli dolgot csináltunk. Rengeteg mindent láthattunk és tapasztalhattunk meg a zenén keresztül, amit másképp lehetetlen lett volna. Amikor ennyi meghatározó és emlékezetes pillanatod van, azok különálló mérföldkövek helyett kezdenek egyetlen nagy képet alkotni.”

.
A közelgő budapesti koncertetekre az összes jegy elkelt, ezért egy sokkal nagyobb helyszínre került át. Milyen érzés ilyen lelkes fogadtatásban részesülni a szülőhazádban? Számodra különleges jelentőséggel bír Magyarországon játszani?

„Igen, abszolút, különösen mivel a magyar emberek régebben úgy vélekedtek, hogy »ha nekem nem lehet, neked se legyen«. Az idősebb generációk körében volt némi keserűség mások sikere miatt, remélem, hogy ez már eltűnt azóta. A kommunista időszak igazán megviselte a társadalmat, negatívan befolyásolva az emberek gondolkodásmódját. Sok ember, köztük a szüleim is, nem igazán értették, hogy mit akarok csinálni az életben. Ők is részei voltak annak az idősebb generációnak, így nekik nagyon idegen és furcsa volt az, hogy én zenész szeretnék lenni.

Bár ez a generáció még mindig jelen van, örültem, hogy nemzeti büszkeséget és ünneplést tapasztaltam, amikor először tértem vissza Magyarországra. Kicsit arra számítottam, hogy kulturális irigység és féltékenység miatt esetleg némi negatív reakcióval találkozom majd, de boldog voltam, hogy ez nem következett be. Lehet, hogy előfordult valahol a tudtom nélkül, de én személyesen nem láttam vagy tapasztaltam ilyesmit, ami nagyszerű volt. Csak egy országot láttam, amely büszke volt és olyan embereket, akik azt gondolták, hogy »végre valaki megcsinálta, valaki megtörte az átkot, valaki ki tudott törni innen és tényleg elért valamit nemzetközi szinten a zenében.«”

Gyerekkorunkban azt mondták nekünk, hogy ez nem lehetséges, mivel korábban ezt senkinek sem sikerült elérnie. De végül megtörtént, ami büszkeséggel tölt el és ez nagyon jó érzés. Szeretném mindenkinek otthon elmondani, hogy ha én meg tudtam csinálni, ti is meg tudjátok. Remélem, hogy a történetem inspirál néhány embert és most már sokan gondolják úgy, hogy »az a pesszimista korszak véget ért és Magyarországról is lehetséges elérni valamit nemzetközi szinten a zenében, tényleg meg lehet csinálni, ez egy valódi lehetőség.«

Ami azt illeti, hogy a világ, különösen a Nyugat, hogyan tekint Magyarországra, úgy vélem, hogy nem feltétlenül tudják, mi történik ott. Még mindig kapok olyan kérdéseket, hogy »Ti tényleg lovakon jártok?« Lovakon?! Fogalmuk sincs Magyarországról, talán ismerik Attilát, a hun vezért, de nagyjából ennyi. Úgy gondolom, hogy amikor a rajongók látják, hogy egy általuk kedvelt zenekar egyik tagja magyar, megváltozik a viszonyuk az országgal. Elkezdik felfedezni az országot és rájönnek olyan dolgokra, mint például, hogy itt is van áram, mert elektromos gitáron játszom. Lehet, hogy bután hangzik, de sok ember nincs tisztában ezekkel az alapvető tényekkel Magyarországról. Emiatt úgy érzem, hogy a sikerem segíthet megváltoztatni az emberek Magyarországról alkotott képét és arról, ami ott történik. Ebben a tekintetben egyfajta szolgálatot tehetek a hazámnak és ez örömmel, valamint büszkeséggel tölt el.”

Megosztanál néhány élményt a magyarországi gyermekkorodból, amelyek nagy hatással voltak rád és amelyek nélkül nem lennél ott, ahol most vagy?

„Felnőve mindig azt mondogattam: »Meg fogom csinálni, el fogok menni Amerikába, egy rockzenekarban fogok játszani és bejárni a világot.« Akkoriban ez olyan elképesztően lehetetlen álomnak tűnt; itt az embereknek még útlevelük sem volt, hogy elhagyják Magyarországot. Ennek ellenére nem voltam hajlandó elfogadni, hogy ez az álom nem valósulhat meg és ez a kitartás határozottan formálta a személyiségemet. Az hogy Ilyen körülmények között nőttem fel, megerősített és ellenállóvá tett, mintha háborúra készültem volna; készen álltam arra, hogy harcoljak a korlátok ellen. Emellett Magyarországon nagyon jó oktatásban részesültem, meglehetősen magas színvonalúban ahhoz képest, amit a világ többi részén nyújtanak. Az elszántság és a színvonalas oktatás kombinációja hatalmas szerepet játszott a sikeremben.

Úgy nőttem fel, hogy számos akadály állt az utamban a siker elérése felé. Gyerekként minden nap elfoglalt voltam; iskola után különórákra jártam, például tudományos órákra és dzsúdóra. Korán rájöttem, hogy erősebbnek, gyorsabbnak, okosabbnak kell lennem – lényegében a lehető legjobb énemnek – ahhoz, hogy kitörhessek.

Egy másik tényező, ami hatással volt rám, magyar őseink nomád életmódja és az erőforrások hiánya. Amikor nincsenek erőforrások, találékonynak kell lenni és úgy gondolom, ez másként formálta a magyarok gondolkodásmódját. Magyarország többnyire híján volt az erőforrásoknak, így az embereknek saját maguknak kellett megoldásokat találniuk és innovatívnak lenniük. Sok intelligens ember és tudós származik Magyarországról emiatt a szükségszerűség miatt. A nomád szemlélet azt jelenti, hogy elindulunk az úton, majd menet közben találjuk ki a dolgokat. Arról szól, hogy megtanuljuk, hogyan szerezzünk erőforrásokat miközben haladunk előre. A nyugati társadalmakban, ha valaki azt javasolja, hogy építsünk egy rakétát, hogy eljussunk a Holdra, akkor részletes és hosszú listát készítenek mindarról, amire szükség van a cél eléréséhez. Ezzel szemben valaki az én hátteremmel azt mondaná: »Nézzük meg, hogy mi van a garázsban, mit tudunk belőle építeni és milyen messzire jutunk azzal, amink van« – ami egy teljesen más megközelítés.

Úgy érzem, ez a fajta gondolkodás, a nomád ’menet közben kitaláljuk’ mentalitás indított el az utamon. Azt gondoltam magamban: »Belevágok, aztán meglátjuk, mi lesz.« Amikor Amerikába mentem, egyáltalán nem beszéltem angolul. Volt egy magyar-angol szótáram és úgy voltam vele, hogy valahogy csak megtanulom a nyelvet. Ha nem Magyarországon nőttem volna fel, nem hiszem, hogy meglenne bennem az a kitartás, bátorság és elszántság, ami most megvan. Magyarország adta nekem ezeket a tulajdonságokat, valamint a kiváló oktatást és a nomád gondolkodásmódot, amelyek lehetővé tették, hogy sikeres legyek. Úgy éreztem, már mindent láttam, így semmi sem ingathatott meg; ha a kommunizmus nem tört meg, akkor semmi más sem fog. Ez volt a hozzáállásom és ez az ellenálló képesség abból fakad, hogy magyar vagyok.

Egy másik kevésbé ismert tény Magyarországról, hogy harcos nemzet. Európa gyakran figyelmen kívül hagyja ezt, de az országunk évszázadokon át kulcsfontosságú gát volt a keleti inváziókkal szemben. Az oszmánok és más hódítók soha nem tudták átlépni a Dunát; Magyarország mindig ott volt védőfalként. Hazánk folyamatosan háborúban állt, 800 évig harcolt, kivéve egy rövid időszakot Mátyás király alatt. Ez a harcos szellem és ellenálló képesség még mindig mélyen bennünk él. Történelemrajongóként ez az örökség csak fűtötte az elszántságomat. Úgy éreztem, hogy senki sem állíthat meg. »Nincs visszaút. Előre fogok törni, ameddig csak tudok, és nincs visszavonulás.« Ez a hozzáállás határozottan Magyarországról származik. Úgy gondolom, ha Amerikában születtem volna kényelmes körülmények között, talán nem értem volna el mindezt. Nem lettem volna elég kitartó ahhoz, hogy megbirkózzam a kihívásokkal és sikerrel járjak.”

Five Finger Death Punch többek között az energikus és lenyűgöző koncertjeiről ismert. Mit élvezel leginkább az élő fellépésekben és hogyan tartod fent az energiát estéről estére?

„Nos, nagy különbség van a rögzített zene és az élő zene között. A rögzített zenét hallgathatod a telefonodon vagy élvezheted otthonról, ami nagyszerű, hiszen erre valók a lemezek. Viszont amikor egy élő show-ra jössz, nem csak azért vagy ott, hogy meghallgasd a zenét, hanem hogy átélj valamit és ez nagy különbség. Mindig hangsúlyozom, hogy nem akarom, hogy az emberek úgy távozzanak a koncertünkről, hogy azt mondják: »Láttam ezt a bandát.« Inkább azt szeretném, hogy azt mondják: »Ott voltam.« Úgy gondolom, hogy hatalmas különbség van a kettő között.

A bandánk célja, hogy olyan show-t hozzunk létre, amely valóban úgy érződik, mint egy esemény, ahol bármilyen őrültség megtörténhet. Például amikor először játszottunk a Download Fesztiválon, ténylegesen zavargást okoztunk. A szervezőknek fél órára le kellett állítaniuk a fesztivált, mert teljes káosz volt. Rendőrök jöttek fel a színpadra és azt mondták: »Hé, srácok, az étel borzasztó Angliában, de a börtönben még rosszabb, szóval vagy segítetek nekünk feloszlatni a tömeget, vagy megtapasztaljátok a legrosszabbat.« Így hát segítettünk feloszlatni a tömeget. Az egész azért történt, mert megkértük a tömeget, hogy crowd surf-öljenek a színpadig, hogy kezet foghassunk velünk. 120 ezer ember volt jelen és 30 másodperc alatt körülbelül ötezer ember volt a színpad előtt teljesen elárasztva a biztonságiakat – őrület volt. De amikor valaki erről a show-ról beszél, azt fogja mondani: »Haver, ott voltam, amikor a Five Finger Death Punch leállíttatta a Download Fesztivált«, és ez az, amit akarunk. A célunk mindig az, hogy olyan koncertet adjunk, ami felejthetetlen élményt nyújt.

A koncertjeinken egyfajta törzsi környezetet szeretnénk teremteni. A zene egy rezgés, ami megváltoztat és reakciót vált ki belőled. Amikor 25-30 ezer ember ugyanazt éli át, szinkronba kerülnek. Mindenki ugyanúgy éli át a zenét, együtt mozog, ami hatalmas erővel bír. Egy show alatt nem gondolsz a mindennapi dolgokra, mint például, hogy bezártad-e a garázsajtót vagy lekapcsoltad-e a tűzhelyet. A zenekarunk ki akarja ragadni az embereket a mindennapi életükből és vissza akarja őket vinni a természetbe. Gondolj az ’apartman’ szóra. Azt jelenti, ’külön lenni’. Eredetileg törzsek voltunk, százak és ezrek éltek együtt, a gyerekeket is a törzs nevelte. Törzsben élni teljesen más emberré formál, mint külön lakásokban élni, ahol mindenki idegen körülötted. Ma egy nagyon más világban élünk. Úgy érzem, a zene az egyetlen összekötő elem, ami még mindig vissza tudja hozni ezt az eredeti együttlét érzését. A tűz, ami körül régen az emberek táncoltak, helyét átvették a színpad fényei, de a lényeg ugyanaz maradt. Legalább egy koncert alatt az emberek újra átélhetik ezt az eredeti, szinte genetikailag beágyazott összetartozás érzését. Ez az, amiről egy élő show szól. A cél mindig az volt, hogy olyan élményt nyújtsunk az embereknek, ami után hazafelé menet azt mondják: »Ez jól esett.« Én pedig a színpadon érzem magam leginkább életben, szóval számomra erről szólnak a koncertek.”

Bár azt az érzést és energiát, amit élőben tapasztalhatsz, szinte lehetetlen egy lemezen visszaadni, gondolkodtatok-e már azon, hogy a jövőben több élő albumot jelentessetek meg?

„Nos, készítettünk már néhány élő albumot, de ilyenkor elveszíted azt az érzést, amikor az emberek ott vannak melletted. Egy koncerten körbenézel és látsz tízezreket, akik ugyanabban a hangulatban vannak, ugyanabban a rezgésben – ez egy olyan érzés, amit nem tudsz letölteni, ezért azt gondolom, hogy az élő zene sosem fog eltűnni. Személy szerint úgy vélem, hogy semmi sem ér fel a fellépés érzésével. Egyszerűen nincs olyan drog, ami ugyanazt az érzést adhatná, amikor fent vagy a színpadon, kisugárzod az energiát és azt tízezrektől kapod vissza. Amikor ott állsz, a zenére mozogsz és látod, ez hogyan hat az emberekre, rájössz, hogy ezt az érzést nem lehet mással helyettesíteni. Az élő zene sosem fog eltűnni, mert nincs olyan virtuális élmény, ami pótolhatná azt.”

A közeljövőben mire számíthatnak a 5FDP rajongói? Vannak-e közelgő projektek vagy együttműködések, amik miatt különösen izgatott vagy?

„Idén Európában turnézunk, majd körülbelül három hét pihenő következik, mielőtt visszatérnénk az Egyesült Államokba további fellépésekre, így az év végéig úton leszünk. Nagy turnét tervezünk Amerikában, ahol Marilyn Mansont és a Slaughter to Prevailt is magunkkal visszük. Valószínűleg decemberben lesz egy kis szünetünk – télen mindig elmegyek snowboardozni, ami számomra nagyon fontos rituálé. (nevet) Januártól pedig úgy tervezzük, hogy nekiállunk egy új album felvételének. A cél az, hogy márciusig rögzítsük az anyagot, majd valamikor később az év során megjelenjen az új lemez.

Ami az együttműködéseket illeti, mindenképpen szeretnénk közös dalokat készíteni más énekesekkel. Nagyon élvezetes volt azokon a kollaborációkon dolgozni, amiket eddig csináltunk. Kilenc albummal a hátunk mögött csak szeretnénk szórakozni, valamint kreatív kihívások elé állítani magunkat. Gyakran beszélgetünk új ötletekről a zenekarban és gondolkodunk azon, hogy milyen más előadókat vonjunk be, hogy olyan zeneileg érdekes dolgokat hozzunk létre, amiket normál esetben nem tennénk meg. Szóval, ez a kreatív irány, amerre most haladunk. Ez az a titkos információ, amit egyelőre megoszthatok a rajongókkal.”