Kiadó: NORDVIS PRODUKTION / Írta: MILÁN PÉTER / 9
2015-ben jelent meg a német Fields Of Mildew első anyaga (meg nem mondanám, hogy album, avagy mini-LP, de nem is lényeges), s pár évvel később, amikor megismerkedtem a formációval, azonnal ráismertem a varázslatos hangra. Nem akarok felfedni sok titkot, de ez az énekhang számos további, zömmel egyszemélyes projektben hallható, példának okáért a szintén nagyszerű Prag 83-ban. A Fields Of Mildew a leggyakrabban hallgatott zenekarok közé tartozik nálam, örvendtem, amikor hírét vettem egy új EP megjelenésének.
Minimalista dark folk hallható a Fields Of Mildew valamennyi kiadványán (van, hogy órákon keresztül ezeket hallgatom), teljességgel elvarázsolt, csodás muzsikaszó – minden pillanata aranyat ér. Zenészünk szimplán R-ként mutatkozik be; egyedi orgánuma egyszerre megnyugtató és elégikus, szomorkás és intellektuális, férfias és markáns. Az egyik kedvenc énekesem valamennyi előadó közül. Míg a korábbi lemezek anyagán, pl. a The Complete Woes CD-n, egészen minimális zenei kísérettel, egy szál akusztikus gitárral kísérte az énekdallamait R, addig a IV című új EP valamelyest talán, nehéz megtalálni a megfelelő szót, „mozgalmasabbnak”, témák szempontjából „sokrétűbbnek” mutatkozik elődeinél, de nem véletlen az idézőjelek használata, mivel a zene most is nagyon intim és befelé forduló. Talán a hangszerelés miatt tűnik egy fél hangyabajusznyival „sűrűbbnek”.
A IV dalai talán nem rohanják meg az embert olyan sebesen, mint az előző, elsőre fülbemászóbbnak tűnő tételek, azonban lassan, de biztosan, bekúsznak a bőr alá, a szívbe, a lélekbe. Olyan ez a zene, mint a lemezek borítóin látható öregemberek, anyókák, akik a házaik előtt láthatók. Belenézünk egy ilyen arcba, a fáradt, mégis elevenen szemekbe, látjuk az élet és a megpróbáltatások által mélyszántást elszenvedett vonásokat, s komplett világok, sorsok bomlanak ki előttünk. Egyetlen pillantása ezeknek az arcoknak több bölcsességet rejt, a múltnak, az örök értékeknek, szülőfalujuk hiedelmeinek, egymásra rakódott hagyoményrétegeinek szélesebb spektrumát tárja fel, mint amennyit a roppantul tanult, ám az esetek 99%-ában csupán ostoba, ám annál önelégültebb szakbarbárnak nevezhető, a könnyűnél is könyebben megvezethető modern emberek légiói tudni vélnek, miközben csak vakon, süketen botorkálnak a totális nihilben, amit újra és újra megteremtenek.
Ez a zene kisimít minden egyenetlenséget, balzsamként hat a lélekre, ráirányítja a fókuszt a létezés lényeges kérdéseire, szinte már meditációs objektumként használható; képes az ember figyelmét egyetlen pontba összesűríteni, hogy a melankolikus hangokon túl az ember létének alaptételeire tekintsen, azokat újra és újra mérlegre tegye.
A Fields Of Mildew dalaiban R megénekli, megzenésíti Észak-Németország Teufelsmoor régiójának a hitvilágát, szokásait, a képek megmutatják ezt a minden bizonnyal zárt élő közösséget, melynek tagjai hallgatásukkal is többet mondanak, mint a modern nihil embere a sok értelmetlen fecsegéssel. Ezek a falusi emberek nem lármáznak, nem locsognak, a Fields Of Mildew sem teszi – jól megválogatott szavaikkal, énekeikkel, dallamaikkal viszont mindent elmondanak életről és halálról, és ami ezek között és túlnan valóban fontos.
