Kiadó: WOLVES OF HADES / Írta: MILÁN PÉTER / 8

Az Ainsoph egy holland zenekar, mely öt évvel ezelőtt debütált a Ω – V címet kapott albummal. Ezt a lemezt nem hallottam, de az öt év elteltével érkező Affection And Vengeance eljutott hozzám. Számomra már a megközelítés szimpatikus, és ha a koncepciót sikerül megfelelő tartalommal megtölteni, nagy probléma nem adódhat.

A tagokat nagy kezdőbetűk jelölik, fotó alig van, amit közzétettek, az is homályos, de ezeknek a dolgoknak nincs nagy jelentősége. A stúdióban négy zenész játszotta fel az Affection And Vengeance 36 perces, nyolcszámos anyagát. A zenei anyag tökéletesen beleillik a 21. század fúziós törekvéseibe, de nem úgy, hogy magukra húznak különböző stílusdobozokat, hanem olyanformán, hogy kreatívan élnek egyes irányzatok adta lehetőségekkel. A sajátos hangulatú albumon nagyon nyers, raw black metal-hangzásképbe ágyazott zenét hallunk zajos gitárokkal, s mindezt éteri női ének emeli fel a földi régiókból. Ugyan nem most hallottam ilyesmit először, roppant érdekes, amikor blastbeat-ütemekre finom női énekdallamok érkeznek, de cseppet sem érződik, hogy mindez erőltetett, mesterkélt lenne. Minden kvázi-elemet sikerült egésszé gyúrni – bár a zene nyilván nem „elemekből” született, sokkal inkább természetes komponálás során.

Dreampop-álmok közelítenek félénken a zord black metal tüskebozótja felé, s utóbbi úgy kebelezi be az előbbit, hogy nászukból elsőre furcsa, ám annál zamatosabb, néha kissé émelyítő, ám soha nem ehetetlenül fanyar gyümölcsök teremnek. Olyan az Ainsoph zenéje, mintha a dreampop egyik nagy alakja, a My Bloody Valentine adna elő 21. századi black metalt, amibe a kései punk-vonal hangzásképei, atmoszféra-felhői is befurakodnak. Helyenként, nem zavaróan, hamiskásnak tűnnek egyes hangok, ami szintén az említett My Bloody Valentine-ra emlékeztet.

Az Affection And Vengeance olyan, mintha álomittas képekből szőtt utazáson vennénk részt: szinte látni a leheletfinom fátylat, ami beborítja a zenét, az énekesnő hangját. Utóbbinak a dallamai akárha fák közül, vagy lágyan csörgedező csermelyek mellől szólnának hozzánk. Ennek ellenpólusa gyanánt recsegnek-ropognak, dőlnek ki a fák, megzenésítve az elemek ilyetén természetét.

Dreampop + blackgaze + magával ragadó hangulatok: ezt kínálja az Ainsoph albuma.