Kiadó: Frontiers Records / Írta: Schmidt Péter / 7

A gitáros Hans Ziller nem mindennapi kitartással rendelkező figura: ha a még Cacumen néven lehúzott első tizennégy évet is beleszámoljuk, akkor bizony 53 esztendeje(!!) tolja-húzza-vonja a zenekar szekerét, tűzön-vízen és hegyen-völgyön át, nem egyszer komoly ellenszélben. (Három nagylemez után, 1986-ban lett végül a Cacumenből Bonfire. Mindenkinek jobb ez így, azt hiszem.) Ilyen hosszú idő és sok viszontagság után azt hiszem, érthető, hogy kb. másik öt zenekarra való zenésztárs fordult meg mellette a csapatban – a legfájdalmasabb váltást talán a régi társ és jóbarát, az énekes Claus Lessmann tíz évvel ezelőtti távozása jelenthette a számára. De aztán a Rajna csak folyt tovább a medrében, ahol és amikor kellett, megérkeztek az új tagok – ilyenformán a Bonfire bizony leállás nélkül üzemelt és üzemel a kezdetek óta.

Néhány felesleges feldolgozásos és újrajátszós kiadványt leszámítva is igen tekintélyesre hízott a brigád diszkográfiája, kicsit szerintem túl is tolják időnként, ritkábbra vett megjelenésekkel talán nagyobb füstje-lángja lehetne egy-egy új stúdiólemezüknek. Mert amúgy meg, ha nem is falrengetően zseniális, amit csinálnak, de ezt a fajta hard rock/melodikus heavy metal elegyet kétségkívül becsületes színvonalon művelik. Német mivoltuk miatt a Scorpions felemlegetése ugye eleve adja magát velük kapcsolatban (a Lessmann-érában ez különösen állt az énekhang miatt), de teszem azt a szintén honfitárs Victoryval vagy a dán Pretty Maidsszel is vannak itt rokon vonások.

A 2022-ben csatlakozott új énekes, a görög Dyan Mair hangja kifejezetten kellemes, néhol az anyai ágon magyar felmenőkkel bíró Nikola Mijicre hajaz, és úgy általában sem tudok nagyon rosszakat mondani erre az új lemezre. Néhány laposabb, bár nem léc alatti dal azért becsusszant, de az acceptesen zakatolós riffelésű címadó, a súlyos-rekesztős hard rocker Come Hell Or High Water vagy a sodróan melodikus Spinnin’ In The Black a zsáneren belül kimondottan erős daraboknak mondhatók. A hangzáskép elegáns és áttekinthető, a hangszeres játék kulturált, szóval a maga terepén ez egy kellemesen hallgatható, közönségbarát anyag. A falhoz nem vág oda, de jól tud esni alapvetően.