A death metalban nincs annyi lehetőség, mint a black metalban, de ha egy zenekar nem egy újabb stílusgyakorlatot akar legyártani, hanem van benne ihlet, kreativitás, Múzsa csókja stb., akkor e műfajban is van terep az alkotáshoz. A Fabricant nevű amerikai csapat debütalbuma, a Drudge To The Thicket hathatós érv az elmondottak alátámasztására.
A csapatnak volt egy korai szakasza pár demóval, de a 2019-es újrakezdés felgyorsította az eseményeket. Eljutottak az első rendes anyag kiadásához, ráadásul mindjárt egy komoly kiadónál. Ugyan nem minden arany, amit a Profound Lore kiad, a Drudge To The Thicket később sem válik majd a cég palettájának szégyenére. Ugyanis a fiatal csapat elképesztő dolgokat művel a lemezen. Komplex death metal a játék neve nagy általánosságban, de ez nem sokat jelent, mivel ilyet százezren művelnek világszerte, igaz, a zömük ki sem látszik a Death és a Suffocation ülepéből. Rájuk szót sem érdemes pazarolni, a Fabricant teljesen más mezőnyben indul.
Igen távoli, innen alig kimutatható kis pontként lehetne említeni az Atheist (Unquestionable Presence), vagy a korai Carcass nevét, ám amit a Fabricant művel, ahhoz képest az említettek egyszerű popdalokkal bíbelődtek. Az egyetlen albummal a nevét a death metal nagykönyvébe beírt finn Demilich már közelebb jár ahhoz, amit az amerikai trió bemutat, de a Drudge To The Thicket a finneknél is apróbb cafatokra szaggatja a death metalt, majd illeszti össze a darabjait meghatározhatatlan szabályok szerint.
Valójában elég nehéz értelmezni mindazt, amit gitározás címen Troy Roberts bemutat az albumon, s ezt megtoldanám azzal, hogy leginkább a hangzás és Roberts hörgése azok a tényezők, amelyek révén a „death metal” címke rákerül a trióra. Roberts riffjei elvetemült, komplex, csavaros, jazzes témák, s amikor elveszik az összetett hangok pengetésében, ott nem könnyű követni. Szerencsére sűrűn akadnak valamivel fülbemászóbb(nak tűnő) riffek (pl. a Song Of Stillness eleje), diszharmóniák, és ezek segítik az anyag hallgatását. Természetesen ezek a relatíve könnyebben befogadható díszítések, dallamok is szürreális hangulattal bírnak. Maga a lemez teljes egészében szürreális. A hangszeres játék is, beleértve az őrült dob/basszus-produkciót.
A Fabricant albuma teljesen átszabja a death metalt, szinte felismerhetetlenné téve, de aki szeret elveszni a részletek miriádjában, itt kedvére mazsolázhat.
