Tavaly októberben jelent meg az epikus folk metal színtér egyik legmarkánsabb szereplőjeként ismert finn Ensiferum kilencedik stúdióalbuma, a bődületes viking himnuszokkal teletömött, rendkívül hangulatos Winter Storm. Mivel akkor nem volt alkalmunk a hazánkban is népszerű zenekar tagjait kifaggatni az új korong kapcsán, így egy másik lehetőséget kerestünk, és a nemrég lezajlott Paganfest turné budapesti állomásán kértük fel a zenekar szövegíróját, Sami Hinkka basszusgitárost egy tartalmas beszélgetésre.
Szöveg: Gyuricza Ferenc / Gyuricza Tamás Marcell – Fotó: SVETLANA GONCHAROVA
–
A Winter Storm album egyik különlegessége, hogy ezúttal a gitáros Markus Toivanen írta szinte az összes dalt. Ez még a covidjárvány okozta karanténidőszak következménye volt?
„Igen, mondhatjuk, hogy amiatt alakult így. Markus minden albumhoz nagyon sok ötletet hoz, de azokat korábban többnyire zenekarként, közösen szoktuk kidolgozni. A covid alatt azonban úgy alakult az anyagi helyzetem, hogy muszáj volt nappali, civil munkát keresnem, ami naponta 8-9 órát elvett az időmből, vagyis sokkal kevesebbet tudtam zenével foglalkozni. Amikor ezt közöltem a többiekkel, Markus úgy döntött, hogy egyedül kezdi kidolgozni a dalok vázlatait. Megtanulta, hogyan tud otthon, a saját számítógépével zenét felvenni, és nekiállt demókat gyártani. Az igazság az, hogy így sokkal gyorsabban is mentek a dolgok.”
Neked egyetlen dalod került fel erre a nagylemezre, a Fatherland. Nem is írtál több zenét a Winter Storm albumhoz?
„Írtam többet is, de addigra Markus hozott már annyit, hogy nem volt szükség rájuk, ezért ezeket mind eltettük a következő albumhoz. Fura dolog ilyenről beszélni, mert ez nem verseny, nem számít, hogy ki mennyi dalt hoz. Ez egy közös zenekari produkció, mindenki annyi dolgot tesz le az asztalra, amennyit akar, vagy amennyit tud. Mindenki hozhat ötleteket, és mindenki úgy alakítja át a saját részeit, ahogyan azt a kedve tartja. Szóval, ha valaki azt mondaná, hogy próbáljuk meg valamelyik dalunkat doom metal műfajában, akkor kipróbáljuk, és megnézzük, hátha jobb lesz úgy.”
Az új billentyűs, Pekka Montin csatlakozásával az énekesek száma is bővült, már négyen is énekeltek a zenekarban, nem is akárhogyan. Hogyan szoktátok megosztani egymás között az énekrészeket?
„Általában nem döntjük el előre, hanem menet közben alakul ki. Kipróbáljuk többféleképpen, s ami a legjobban tetszik, végül az marad. A Winter Storm albumon maximálisan kihasználtuk, hogy ennyi énekesünk van. Ennek a lemeznek egy fantasysztori adja az alapját, amit én írok. Tele van különböző karakterekkel, néha még narrátorszerep is akad benne, szóval jól jött, hogy ennyi különböző hangon tudunk megszólalni. Az új srác, Pekka fantasztikus, a legtöbb tiszta éneket tőle hallhatod a dalokban, és nagyszerűen szól.”
Ha már szóba került Pekka, hadd kérdezek rá: sikerült beilleszkednie közétek? A legtöbb tagcserétek ugyanis a billentyűs posztján volt…
„Igen, szerintem Pekka tökéletes ember az Ensiferum számára. Nagyon jó billentyűs, mindent el tud játszani a jazztől a metalig, s ahogy az imént már mondtam, nagyszerű énekes is. Nagy nyereség számunkra a csatlakozása, hiszen dalszerzőként mi is több lehetőséget kapunk azáltal, hogy ő van velünk. Ebben a zenekarban csak kiváló zenészek játszanak. Itt van Janne (Parviainen), a dobosunk. Nem tudok olyan ritmust vagy ütemet kitalálni, amit ne tudna megcsinálni, de ugyanez a helyzet a gitárosokkal is. Most már a billentyűs posztján is ilyen ember van velünk. Pekka metalénekesként kezdte a karrierjét, és képes kiénekelni bármit, legyen szó tiszta énekhangról, hörgésről, vagy egy Manowar-szerű sikolyról. Mintha egy új svájci bicska lenne a zsebünkben.”
Harminc éve vagytok jelen az epikus folk metal színtéren, majdhogynem a kezdetekről, de ezúttal mintha kevesebb tradicionális hangszert és kevesebb népi dallamot használtatok volna…
„Igen, ez valóban így van, de az okát ne firtasd, mert nem tudom megmondani. (nevet) Az Ensiferum zenéjében sosem volt annyira domináns a tradicionális folk, mint mondjuk a Korpiklaani vagy akár a Moonsorrow esetében, inkább csak hatással volt ránk. Népi hangszereket persze mi is használunk, nyckelharpa, ami egy hegedűszerű dolog, ezen az albumon is hallható, de valóban, ezúttal kevesebb a tradicionális folk hatás. Egyébként ez nem úgy történik, hogy írunk egy metaldalt, majd a végén színesítésként teszünk hozzá valami folk dallamot, amit valami népi hangszerrel játszunk fel. Már a dalszerzés során el szoktuk dönteni, hogy egy adott dalban legyen-e ilyen, s ha igen, akkor hol. Tulajdonképpen amikor írod a zenét, hallod a füledben, hogy hova illene egy ilyen rész, s nem utólag gondolkodsz el róla. A Winter Storm dalai azonban már alapból annyira tömények és súlyosak lettek, hogy egyáltalán nem éreztük a folk zenei elemek hiányát. Talán majd a következő albumnál visszatérnek, de most nem volt rájuk szükség.”
Az imént említetted, hogy az új album szövegeihez a készülőben lévő fantasykönyved történeteit használtad fel…
„Ez amiatt történt, mert egyszerűen nem volt más épkézláb elképzelésem. Tulajdonképpen kiégtem, s szerintem ennek is a covid volt az oka. Amióta tagja vagyok a zenekarnak, többnyire én írom a szövegeket. Ez már húsz éve így van, de most nagyon megszenvedtem vele. Tudod, amikor benne vagy a pörgésben, készítesz egy albumot, majd elindulsz azzal turnézni, s eközben rengeteg emberrel találkozol, rengeteg élmény ér, olvasol, filmeket nézel, akkor ezek mind hatással vannak rád. Egyre csak gyűjtöd az ötleteket, a benyomásokat, majd azokból megírod a dalszövegeidet. Az előző album, a Thalassic azonban a covid első hulláma idején, 2020 nyarán jött ki, ezért nem tudtunk vele rögtön elindulni turnézni, hiába lett az eddigi legsikeresebb nagylemezünk. Várnunk kellett, de miután mindeközben nem akartuk veszni hagyni az időt, így Markus nekiállt az új album dalainak. Össze is rakta a zenéket, amihez nekem kellett volna megírnom a szövegeket, de csak ott álltam kiüresedett fejjel, egyetlen normális ötletem sem támadt. Akármit is kezdtem el írni, minden a kukában landolt.
Már 2022 közelében jártunk, amikor arra jutottam, hogy ez nem mehet így tovább, valahonnan muszáj ihletet szereznem, így arra gondoltam, hogy újraolvasom a kedvenc könyveimet, azokból talán tudok ötletet meríteni. Aztán hirtelen beugrott, hogy már vagy 10 éve dolgozom egy saját könyvön, miért ne használhatnám annak a történeteit? Elkezdtem újrahallgatni a Markus által rögzített demókat, és közben azon gondolkodtam, hogy találok-e hozzájuk illő fejezeteket a saját fantasyregényemből. S láss csodát, ez e megoldás működött. Egyre jobban kezdett összeállni a két dolog, ezért elmondtam a többieknek is, akiknek tetszett az ötlet. Ők bíztattak, hogy csináljam még. Nagyon nehezen jött csak össze, a legtöbbet ennek az albumnak a dalszövegeivel szenvedtem, de amikor kinyílt a palack, és sikerült kiengednem belőle a szellemet, attól fogva már sokkal könnyebb volt minden.”
.
Arra mi ösztönzött, hogy könyvet írj?
„Egy stréber vagyok. (nevet) Mindig is nagyon érdekelt a fantasy és a sci-fi világa. Egy Commodore 64 volt az első számítógépem, amihez rengeteg játékprogramot szereztem, és milliószor végigjátszottam azokat. A fantasy világa már ekkor a lelkem része lett, de nemcsak a számítógépes játékokat kedvelem, a filmeket és könyveket is. Rajongok a fantasyirodalomért, ami szerintem abból is ered, hogy dalszövegeket írok. Többször előfordult, hogy amikor az Ensiferum dalain dolgoztam, sokkal nagyobb történetekben gondolkodtam, mint amire egy dalszöveg lehetőséget kínál.
Egy ilyen alkalommal jutott az eszembe, hogy mi lenne, ha részletesebben kifejteném azt az alaptörténetet, s végül egy folyamatosan bővülő sztori lett belőle, ami több generációra terjed ki. Szerintem nagyon tartalmas, több száz oldalas könyv lesz, amit valamikor el kell kezdenem végleges formába önteni. Nem akarom azt mondani, hogy majd ha nyugdíjas leszek, mert szerintem sosem leszek az, de minimum öt-tíz év kell még hozzá. Nem tervezem feladni a zenészi karrieremet, hogy helyette író legyek, csak ezt az egy fantasyregényt szeretném megjelentetni. Lefordíttatom angolra, talán addigra már a mesterséges intelligencia is alkalmas lesz erre a feladatra.
Szerintem mindenki számára ingyenesen elérhetővé teszem, ugyanis nem azért csinálom, hogy meggazdagodjak belőle. Én nagy élvezettel olvasom a fantasykönyveket, ezért örömömre szolgálna, ha az általam írt regény eljutna azokhoz, akik hozzám hasonlóan szeretik ezeket a történeteket. Ki tudja, talán az én könyvem is tetszeni fog nekik.”
Nagy vonalakban felvázolnád a sztorit?
„A Winter Storm album dalai alapján azt már tudni lehet, hogy ez a történet két nép, a virrasztók és az északiak közötti háborúról szól, ami nagyon hosszú ideje tart már. A virrasztóknak néhány varázserővel bíró eszköz is van a birtokukban, ami kapzsivá tette őket, ezért meg akarják szerezni az északiak földjét is.
Ennél többet nem fogok elmondani, talán csak annyit, hogy a könyv azért lesz annyira terjedelmes, mert mindent el kell magyaráznom benne, például azt is, hogy a virrasztókat miért úgy hívják, ahogy. S persze van előzménytörténete is a két nép közötti háborúnak, valamint rengeteg karakter jelenik meg benne.”
Az albumhoz készült videóklipek is ezt a történetet dolgozzák fel?
„Igen, eddig három klipet jelentettünk meg, s hamarosan jön a negyedik is, a Victorious, ami egy időre lezárja a történetet. (Az interjú elkészítése óta már az is látható.) Ha ezeket sorban egymás után nézed meg, olyan lesz, mintha egy rövidebb fantasyfilmet látnál. Gondolkodunk azon is, hogy még egy dalhoz készítsünk klipet, egy balladához, a Scars in my Hearthoz, amiben az Eleine énekesnője, Madeleine szerepel. Ő is egy karakter a sztoriból, egy özvegyet játszik, de azt, hogy kiét, s mi történik vele, már nem árulom el, így is túl sokat beszéltem.” (nevet)
Arra nem gondoltatok, hogy egész estés játékfilmet készítsetek a Winter Storm történetből?
„Hé, haver, összekeversz bennünket a Rammsteinnel. (nevet) Imádnám, ha akkora büdzsénk lenne, mint nekik, akkor akár ennek sem lenne akadálya, de a helyzet nem ez. Szerintem ezek a videók is jók lettek, persze a technikai lehetőségeink az anyagi okok miatt nagyon korlátozottak voltak. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, amire rákérdeztél, de nem tudok erre mit válaszolni. Talán csak annyit: soha ne mondd azt, hogy soha.”
Említetted a Scars in my Heart című dalt. A karakter miatt volt szükségetek női énekesre, vagy Markus már eleve női énekhangban gondolkodott, amikor megírta azt a zenét?
„Nem volt eleve eldöntött, hogy női énekhangot társítsunk hozzá. Persze, amikor a zene elkészült, és Markus elküldte a demót, mindannyian éreztük, hogy nagyon különleges dal lesz, egy igazi ballada, ezért csak tiszta énekhangot tudtunk elképzelni hozzá. Pekka próbálkozott is különböző technikákkal, mígnem a dobosunk, Janne ki nem mondta: ehhez bizony női ének illik. Mindannyian egyetértettünk vele, és elkezdtünk gondolkodni a lehetséges személyekben, de hirtelen senki nem jutott eszünkbe. Egészen addig, amíg 2023-ban el nem kezdődött a közös turnénk a Painnel, ahol a Ryujin és az Eleine voltak még velünk. Tulajdonképpen még akkor sem gondoltunk Madeleine-re, mert úgy voltunk vele, hogy tegyük félre az új album dolgait addig, amíg véget nem ér a turné, s majd azt követően foglalkozunk vele.
Aztán ahogy sorra mentek le egymás után a koncertek, egyre inkább felfigyeltünk arra, hogy milyen jó énekes Madeleine, és milyen jó hangja van. Sokat beszélgettünk vele a backstage-ben, végül nekiszegeztük a kérdést, mit gondolna egy közös dalról? Mivel érdekelte a lehetőség, még ott, a turnén, a buszban megmutattuk neki a demót, ami tetszett neki, így a turnézárás után pár nappal elrepült Helsinkibe, ahol egy stúdióban fel is énekelte a dalt. Szerintem nagyon jó lett, és remélem, hogy lesz alkalmunk élőben is közösen előadni.”
Ennek a bizonyos 2023-as Painnel közös turnénak volt egy budapesti állomása is, amiről nagyon elkéstetek. Emlékszel még a sztorira?
„Természetesen, hiszen az az egész turné valódi rémálom volt. Nemcsak Budapesten jártunk így, több másik helyszínre is késve érkeztünk meg. Szerintem az ügynök, aki lekötötte a koncerteket, nagyon rosszul állította össze a menetrendet, ezért túl nagy távolságok voltak az egyes helyszínek között, illetve több határon is problémák merültek fel, ami miatt még kerülnünk is kellett. Útközben Budapest felé az autópályán is történt valami, így valóban nagyon későn értünk csak a helyszínre, aznap sokkal többet ültünk a buszon, mint előtte bármikor. Ha jól emlékszem, a Ryujin és az Eleine nem is lépett fel, de nem panaszkodtak amiatt, hogy nem játszhatnak, még pakolni is segítettek, hogy mielőbb elkészüljünk a színpaddal. Azt hiszem, így is 11 órakor kezdődött a koncert, abban az időpontban, amire már be kellett volna fejezni. Szerencsére a szervezők nem fújták le a bulit, és a közönség is kitartott. Nagyon sokan voltak, talán azért is, mert másnap nem kellett iskolába, illetve munkába menniük az embereknek. Őrült nap volt, b*ssza meg!”
Ha már őrültségekről beszélsz, hadd említsem meg, hogy számomra a Lambada-feldolgozás, ami az új album digipak verzióján kapott helyet, szintén annak tűnik… Fogjátok a koncerteken is játszani azt a dalt?
„Nem tudom. Néha bekerül a műsorba egy-egy ilyen dal. Játszottunk már ABBA-t, Gypsy Kingset, miért ne játszhatnánk Lambadát is? (nevet) Az emberek azért járnak koncertekre, hogy jól érezzék magukat. A brit Metal Hammer egyik újságírója mondta úgy 10-15 éve, hogy »a folk metal a mókát hozta vissza a zenébe«. A Lambadát már korábban meg akartuk csinálni, a Thalassic album készítése során fel is vettük hozzá a dobot, de akkor nem volt elég időnk ahhoz, hogy befejezzük, így mostanra készült el. Szeretjük ezeket a vicces feldolgozásokat, szerintem sokkal több értelme van ilyeneket készíteni, mint másokat. Talán egyszer még egy albumot is kiadunk ilyen feldolgozásokból.”
Az Ensiferum mellett vannak további zenekaraid is, mint az October Falls vagy a Metal de Facto. Ezeknek mi lesz a sorsa?
„Már dolgozunk a Metal de Facto harmadik albumán, hiszen azt a zenekart mindenképpen tovább szeretnénk vinni. Mindig szerettem a power metalt, s ha éppen olyan dalt írok, ami nagyon power metalos lesz, akkor az ott landol. Ennek köszönhetően összegyűlt már az újabb albumnyi anyag, amit el is kezdtünk felvenni. A dobsávokat már befejeztük, most éppen gitáron dolgozunk, s néhány dalhoz az éneket is felvettem. Közben próbálom a basszust is, amikor éppen nem vagyok turnén, de ez lassan megy. A Metal de Facto tehát aktív zenekar, meg is állapodtunk már egy koncertszervező ügynökkel, azaz reményeink szerint hamarosan fellépéseink is lesznek, de erről még korai lenne beszélni.”
S mi a helyzet a régóta ígérgetett szólóprojekteddel?
„Lassan abból is lesz valami, hiszen van már hozzá vagy húsz dalom, amiket szintén jó lenne felvenni, csak nincs rá időm. Jelenleg teljesen lefoglal az Ensiferum, közben dolgozom kellene a Metal de Facto dalain, s még mindig megvan a civil munkám is. Ahhoz, hogy a szólóprojektemre több energiát tudjak fordítani, több időt kellene otthon töltenem. Idén megpróbálok legalább egy-két dalt kiadni, de könnyen előfordulhat, hogy majd csak jövőre lesz belőle valami. Mivel ez teljesen az én projektem, és inkább csak egy jó móka, mintsem valami véresen komoly dolog, ezért határidő sem szorít. Ugyan az egyik barátomtól kaptam egy felkérést egy koncertre, egy kisebb fesztiválra, de rögtön mondtam neki, hogy még korai lenne. Ahhoz, hogy egy ilyen meghívásnak eleget tegyek, kellene legalább tíz jó dal, és olyan zenésztársak, akikkel ki tudok állni a színpadra.”
–
(Az interjú eredetileg a 2025. márciusi digitális különszámunkban jelent meg.)
