Bátran állíthatjuk, hogy a Metallica megkerülhetetlen a színtéren. Aki él-hal a riff alapú zenékért, az egészen biztosan tud mondani egy kedvenc korszakot, albumot, dalt a zenekar életművéből. Egy új Metallica-lemez megjelenése mindig eseményszámba megy. A 72 Seasons ma esti mozis premierje, illetve holnapi hivatalos megjelenése kapcsán intéztünk körkérdést a szerkesztőség tagjai felé: ki mikor találkozott a bandával, mely dalok jelentenek a legtöbbet számukra, milyen koncertélményeik vannak.

–x–

Mikor kezdődött?

Cselőtei László: „A banda híre már egész korán elért hozzánk. Lénárd Lacival fanatikusan vadásztuk a külföldi metalsajtót, a fanzineket és brit, valamint tengerentúli magazinokat. Levelezőpartnereink szerencsére elláttak minket megfelelő anyagokkal. Talán 1982 telén vagy ’83 tavaszán érkezett valamelyik cserélgetős külföldi haverunktól a No Life ’Til Leather demó, amelyet a csapat ’82 nyarán rögzített. Olvasni róla az egy dolog volt, de hallani… az egészen más liga! Lehidaltunk az intenzitásától. A Metal Militia, a Hit The Lights vagy a Seek & Destroy leszakította a fejünket. Onnantól a Metallica az életünk mindennapi része lett.”

Gáti Viktor: „2001 magasságában nagyapám – aki egyébként nagy kütyümániás volt, zenefanatikus annál kevésbé – a szomszéd korombeli srác ajánlása nyomán másolta át nekem CD-re a Reloadot. Egyből elkapott, és nagyjából a következő héten a gimis ‘zenedíleremtől’ már kaptam is a teljes addigi diszkográfiát.”

Gyuricza Ferenc: „Zalai lévén Ausztria és az akkori Jugoszlávia közelsége miatt ugyan nem naprakészen, de viszonylag gyorsan jutottam hozzá hírekhez, információkhoz. 1984-ben egy német nyelvű Metal Hammernek köszönhetően szereztem tudomást a Metallica létezéséről, s rögtön írtam is levelet a Magyar Rádió egyik legnépszerűbb műsora, a Poptarisznya szerkesztőségének, fiatalos hévvel követelve a Fight Fire with Fire című dalt a műsorra, amiből persze semmi sem lett. Röviddel később viszont egyszerre sikerült beszereznem a Kill ’Em All és a Ride the Lightning albumokat, természetesen mind a kettőt másolt kazettákon.”

Kánya Ferenc: „Hatodikos lehettem, amikor egy osztálytársam valakitől épp visszakapott pár másolt kazettát, ami egyébként a nővére tulajdona volt, de rögtön kölcsön is adta nekem. Olyan cuccok voltak köztük, mint a Killing is My Business, a Defenders of the Faith  meg valamelyik korábbi Venom és egy Stormwitch, na és persze a Ride the Lightning és a Master of Puppets. A Master… Olyan érzés volt hallgatni, mint amikor hosszas keresgélés után megtalálod a következő kék darabka helyét egy ezer darabos kirakóban, amin egy repülő F-16 van, meg óceán, meg az ég. Az a megtalált hely – az én helyem.”

Milán Péter: „1985-86 körül jutott el hozzám a Kill ’em All másolt kazettán, és, ha jól emlékszem, hiányosan. Nagyon megfogott a nyersesége, lendülete és a remek riffek. A Ride The Lightning már kifinomultabb volt, nem is beszélve a Master Of Puppetsről, ami rajongóvá tett. A Mastert tartom a legjobb lemezüknek, egyben a létező legnagyobb metalalbumok egyike. Ha egyszer összeállítok egy saját ‘minden idők legjobb albumai 100-as listát’, a Master Of Puppets biztos rajta lesz.”

Pintér Miklós: „Eleinte inkább csak szimpatizáns voltam, Iron Maident, Scorpionst és Pokolgépet hallgattam a kezdetek kezdetén. Aztán úgy 1989 környékén, 12 éves koromban eljutott hozzám az …And Justice For All pár dalának fénymásolt gitárkottája: Harvester of Sorrow, Eye of the Beholder, One, To Live is to Die. Gyorsan rájöttem, ha valaki meg akar tanulni ritmusgitározni a metalban, akkor elegendő megtanulnia a Justice dalait, azokban minden benne van, kivétel nélkül. Ezt egyébként mai napig is így gondolom.”

Posta János: „Valamikor 1990-91 telén kaptam egy másolt Master of Puppets kazettát. A Welcome Home nem volt rajta (mert ballada?), viszont a Damage Inc után még volt egy bónusz dal, amit később S.D.I.-ként azonosítottam, haha!”

Schmidt Péter: „1986, gimi első osztály. Egy kölcsönkapott válogatáskazettán szerepelt a Creeping Death dal, és nagyon tarkónvágott. (Olyanok voltak még a kazin, mint pl. Faithful Breath, Exciter, Deathrow, Overkill, stb.) Az akkortájt kijött Master Of Puppets lemez volt a következő lépés, majd visszaástam az első kettőhöz.”

Szénégető Richárd: „2001-ben, a 14. születésnapomra kaptam egy krómos műsoros kazettán a Kill ‘Em All-t. Előtte csak pár slágert ismertem. Na, hát az ott eléggé megváltozott a zenekarhoz való hozzáállásom. Mai napig az a kedvencem tőlük, meg a St. Anger, ami bebetonozta a banda iránti szinte ‘rajongásom’, mert az akkor, ott, 16 évesen a világot jelentette nekünk, főleg, mikor megnéztük a filmet is hozzá. Ott úgy az egész zenekarhoz való hozzáállásom megváltozott.”

Uzseka Norbert: „1988 végén történt, hogy Gyimesi Gyuri barátom Miskolcon, miután látta, hogy a Europe megnyitotta előttem az ajtót a kemény rock felé, összerakott nekem egy sorsfordító válogatáskazettát, azon szerepelt a Metallicától a One. Az totálisan betalált, és ez kitartott annak ellenére is, hogy mikor az iskolámban lappangó rockerek meghallották, hogy megfertőződtem, rögtön elárasztottak germán metallal és Metallicával, elérve, hogy évekig képtelen legyek ezeket megszeretni. De aztán apránként meglett az összes, be is értek szépen, és a Fekete Albumot már rajongóként vártam.”

Zubor Olly: „Akárcsak Milán Peti, én is 1986-87 környékén kezdtem megismerkedni a Metallicával – és úgy en bloc az egész metal műfajjal. Mivel rájöttem, hogy >ez az a zene, ami nekem való és hozzám szól<, szép sorban kaptam a kazettákat a szomszédomban lakó Mr. Victortól (akik benne voltak a ’80-as évek végi, ’90-es évek eleji hazai undergroundban, azok tudják, kiről beszélek), amelyek között ott volt Kill ’Em All, a Ride the Lightning és a Master of Puppets is. Ezek közül elsősorban a Ride-ot hallgattam, de a nagy szerelem nem itt kezdődött… Hanem az …and Justice for All koronggal, amit én a kissé furább hangzása ellenére is az egyik legalapvetőbb ‘riffgyűjteménynek’ tartottam – és tartok mind a mai napig.”

–x–

Mikor ért véget?

Cselőtei László: „Inkább azt mondanám, némileg csillapodott a lelkesedésem. A Fekete Album még nagyon tetszett, de a Loadra már nem tudtam ráhangolódni. Onnantól nagyon sokáig hanyagoltam a bandát és az újabb albumokat is. Természetesen mindet meghallgattam, de nem találtam bennük azt a szikrát, ami az addigi anyagokat jellemezte. A koncertjeikre a mai napig szívesen elmegyek, mindig nagy élmény őket élőben látni. Amúgy az új lemeztől sokat várok!”

Gáti Viktor: „Az első öt lemez miatt sokáig számomra is ‘A Világ Legjobb Zenekara’ voltak, de a St. Angernél bennem is megroppant valami, az azt követő lemezek már messze nem jelentettek annyit, mint a klasszikusok.”

Gyuricza Ferenc: „Erre egyszerű a válasz: sosem. Bár az érzelmi viszonyulásom változott, de továbbra is rendszeresen hallgatom a Metallica lemezeit, az úja(bba)kat is. A Road/Reload albumok kapcsán fogalmaztam úgy, hogy addig trendformálók voltak, onnantól trendkövetőkké (is) váltak.”

Kánya Ferenc: „Rövid időn belül felhajtottam a Kill ’em All-t is, de később az Justice volt az a Metallica, ami letaglózott. A Fekete Album már valójában a leszálló ágat jelentette, de a rajongásom csak a Load után múlt el. Ezt és utódját, a Reloadot később megértettem, de ennél közelebb nem kerültünk egymáshoz, ahogyan egyik későbbi Metallica anyaggal sem.”

Milán Péter: „Azzal kezdeném, hogy a Metallicához kapcsolódó utolsó maradéktalanul pozitív élményem a kiváló 1993-as, MTK-pályás koncert volt (remélem, jól emlékszem az évszámra), majd pár évvel később a hollandiai Dynamo fesztiválon a Slayer koncertje előtt nagy dérrel-dúrral bejátszottak egy részletet a kiadás előtt álló új Metallica-albumról. Már akkor furcsálltam, amit hallottam, és a Load beigazolta, hogy ez már nem az én zeném és zenekarom. Onnantól kezdve nálam drasztikusan hátrébb kerültek (eleve rengeteg olyasmit hallgattam, ami jóval fontosabb volt számomra), és ezen az utána következő lemezek sem változtattak.”

Pintér Miklós: „Soha. És soha nem is fog véget érni.”

Posta János: „Az az igazi rajongás a Reload környékén ért véget, amikor rengeteg egyéb zene borult rám, amit már érdekesebbnek tartottam (pl. Savatage, Anathema). A S&M persze izgalmas volt, de utána a St.Anger teljesen kimaradt. A Death Magnetic lement párszor. A Hardwired viszont mai napig előkerül, ahogy a régiek klasszikusok is.”

Schmidt Péter: „Nem ért véget, de változott. Mármint a lelkesedésem. A Loaddal bezárólag többnyire tetszett, amiket csináltak, és nagyon imponált, hogy volt bennük kreativitás és bátorság mindig csavarni egyet a történeten. Ehhez képest a Reload már csak elődjének haloványabb fénymásolata lett, a St. Anger pedig a mai napig egy nagy kérdőjel. Meggyőződésem, hogy ha nem lenne mögöttük ekkora etetni való gépezet és ilyen pénzügyi nyomás, itt feloszlottak volna. A később született lemezeik mindegyikén vannak aztán jó és számomra kevéssé érdekfeszítő mozzanatok – már nem a régi lelkesedéssel, de azért tagadhatatlan érdeklődéssel figyelem az újabb kori tevékenységüket.”

Szénégető Richárd: „Már a kérdés is sértő, haha! Bár bevallom, a borzalmas, riffhalmaz, túlvezérelt Death Magnetic egy pici törést okozott azért, azóta sem hallgatom, leszámítva egy-két dalt. De aztán a Hardwired… To Self-Destruct helyére tette a dolgokat.”

Uzseka Norbert: „Emlékszem, hogy magam is mentem sorban állni, hogy megvegyem a Load CD-t a magyar megjelenés napján – és hogy aztán eladtam… De amúgy azt követően is voltam koncertjükön, és jó is volt, szóval nem múlt el, csak csillapult.”

Zubor Olly: „Nem azt mondom, hogy véget ért, inkább azt, hogy átalakult… És itt nem elsősorban a zenekarra gondolok, sokkal inkább a saját zenei ízlésemre. A ’90-es évek elejétől kezdve jó sokáig szinte csak az érdekelt, amiben hörögnek. Persze, ez nem azt jelenti, hogy innentől már soha többet nem hallgattam Metallicát, csak azt, hogy nem annyit, mint korábban.”

–x–

Kedvenc dalok egy-egy albumról?

–x–

Kedvenc feldolgozás?

Am I Evil?/Diamond Head (MP, SP, ZO)
Mercyful Fate/Mercyful Fate (GV, UN)
Kill The King/Rainbow (CSL)
Whiskey In The Jar/Thin Lizz (GYF)
The Prince/Diamond Head (KF)
So What/Anti-Nowhere League (PJ)
Breadfan/Budgie (PM)
Tuesday’s Gone/Lynyrd Skynyrd (SZR)

–x–

–x–

Koncertélmény?

Cselőtei László: „1987 február, Katowice, Spodek stadion. Az első Metallica-koncertélmény, ami természetesen mindent vitt, elképesztő fiatalos hévvel, tűzzel és lendülettel játszottak.“

Gáti Viktor: „Van valami mágia az élő teljesítményükben, az egészen biztos, mert órákig tudom nézni a videóikat már vagy húsz éve, és ezt a 2010-es és 2018-as hazai bilijukon való részvételem csak megerősíteni tudta.”

Gyuricza Ferenc: „Az első 1991. augusztus 22-én volt, a Népstadionban, a Monsters of Rock fesztiválon. Több okból is emlékezetes marad, egyrészt a határőrségnél töltött sorkatonai szolgálatomnak pár nappal előtte kellett volna véget érnie, ám a pápalátogatás miatt – mivel a határőrség a belügyminisztérium alá tartozott – készenlétet rendeltek el, s így nemcsak a leszerelésünket tolták el egy héttel, de a laktanyát sem hagyhattuk (volna) el. Írnokként azonban sikerült a saját leszerelésemet az eredetileg kitűzött időpontra elintézni – köszönet érte több személynek is –, így mégis ott lehettem a koncerten. A másik személyes ok: kb. fél órát tudtam az akkori Duna Intercontinental szállodában Larsszal beszélgetni, aki rendkívül közvetlen és barátságos volt. Ennek okán, s persze a koncert hatására még ugyanazon a turnén Grazba is elmentem megnézni őket, aminek azóta is nagyon örülök, mert az ottani fellépésük (szeptember 11. – Liebenau stadion) adta életem legnagyobb Metallica élményét. Az szerintem még az 1993-as, MTK stadionbéli, azóta legendás hírűvé vált koncertjüknél is jobb volt. Azóta jópárszor láttam még őket, voltak nagyszerű, jó és kevésbé jó formában, igazi élményként azonban az említett 1991-es grazi és az 1993-as budapesti koncertek maradtak meg bennem.”

Kánya Ferenc: „’91-ben a Népstadionban az AC/DC mellett a legnagyobb műsort a Metallica csinálta. Két évvel később az MTK pályára főzenekarként még erősebb setlisstel jöttek, de a Megadeth is nagyon egyben volt, és bár nem szóltak sehogy, meg Dave is inkább troll mint showman, egy hosszabb műsorral úgy tűnt, hogy nem bemelegítenének, hanem alágyújtanának a Metallicának. Azóta nem láttam őket. A Metallicát.”

Milán Péter: „1988-ban láttam őket először a pesti Monsters Of Rockon. A Justice-hoz kapcsolódott a koncert, és ugyan tetszett, amit láttam, beárnyékolta, hogy akkor még nem ismertem a lemezt, és távol álltam a színpadtól. Voltam a botrányba fulladt 1992-es bécsi Metallica-koncerten, és az említett ’93-as pestin is, amely a legjobb volt a három közül.”

Pintér Miklós: „Utálom a stadionkoncerteket, de amikor 2009-ben a Népstadionban belevágtak Jamesék a Blackenedbe, az óriási katarzis, toplistás koncertélmény volt. Ez a kedvenc Metallica-dalom, a Justice pedig a kedvenc lemezem, és ha már kedvencek, akkor a Load zeneisége, sokszínűsége is lenyűgöz engem. Legutóbb a Sportarénában meglepően működött a körszínpad, főképpen a zenekarhoz való közelség miatt. Viszont a Nothing Else Matterst és az Enter Sandmant már nem vártam meg. Halálra unom őket ma már sajnos.”

Posta János: „A ’90-es években sajnos kimaradt, ma pedig már késztetést sem érzek…”

Schmidt Péter: „Egyértelműen az első, a Justice turnés budapesti koncert 1988. szeptember 11-én.”

Szénégető Richárd: „2003, Wiener Neustadt, Aerodrome. Azóta sajnos rendre kimarad, de remélem ez hamarosan változik!”

Uzseka Norbert: „1993. június 9., MTK pálya. Miután a kiírtnál korábban kezdett a The Cult, pedig iszonyatosan vártam őket, majd a Megadeth olyan cefetül szólt, hogy már azon filóztam, hogy akkor én itt feladom és hazamegyek, olyan koncertet adtak Hetfieldék, ami után az ember nem tehet mást, mint hogy egy életre metalrajongó lesz. Nem igazán szeretem az arénakoncerteket, de ez nagyon ott volt.”

Zubor Olly: „1988-ban a szüleim még nem engedtek el egy ekkora horderejű koncertre, és egyikük között sem volt olyan, aki bírta volna ezt a fajta muzsikát, így felnőtt kíséretre sem számíthattam. 1991-ben pedig már a „hörgős zenéknél” tartottam, így bevallom, a Metallica-koncertélmény kimaradt az életemből…”

–x–

Kedves Olvasónk! Tőled is várjuk a válaszokat az mhh@hammerworld.hu címre!