Hat év után végre hamarosan új nagylemezzel jelentkezik a folk metalos svájci Eluveitie. A hazánkban rendszeresen koncertező zenekar ráadásul ősszel Budapestre is visszatér, az Arch Enemy vendégeként október 14-én lépnek fel a Barba Negra színpadán. Mindez bőven elegendő okot adott arra, hogy meginvitáljuk egy beszélgetésre a zenekar vezetőjét, az alapító Chrigel Glanzmann énekest.
Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: kiadói archívum
–
Minden eddiginél több időt fordítottatok az új Eluveitie-album elkészítésére. Mivel magyarázható a hat év az Ategnatos és az április végén érkező Ánv között?
„Ha most mindent elmesélnék, ami abban az időben történt, akkor itt lennénk egy teljes hónapot. (nevet) Tényleg nagyon sok minden történt velünk, de értem a kérdésed lényegét, és arra azt tudom mondani, hogy már 2019 nyarán elkezdtünk egy új album koncepcióján dolgozni. Az volt az eredeti tervünk, hogy valamikor 2020-ban vagy legkésőbb 2021-ben ki is jövünk vele, de aztán nagyon sok olyan dolog történt, ami felülírta ezt az elképzelést. Ezt közt voltak magánéleti problémák és a zenekart érintő ügyek is, s persze a Covid is közbeszólt. A pandémia teljesen leállította a zeneipar működését. Az eredeti terveinket tehát el kellett dobnunk, és a Covid után mindent kezdhettünk elölről. Ezek voltak tehát az okai annak, hogy az új album csak hat évvel az Ategnatos után tud megjelenni. Őszintén szólva, ez nekem is nagyon sok idő, és meg is értem azokat a rajongókat, akik már nagyon hiányolják az új albumot.”
A Covid alatt nagyon sok zenésznek civil munkát kellett vállalnia. Nektek ilyen problémátok nem volt?
„Őszintén szólva, nem tudom. Mivel a dolgok folyamatosan változtak a Covid alatt, nem tudom, hogy éppen ki mit csinált azokban a hónapokban. Tudod, a zenekar tagjai közül majdnem mindenkinek van más munkája is az Eluveitie mellett. Többen tanítunk. Jonas például gitártanár, egy egyetemen tanít zenét, legalábbis amikor otthon van. A dobosunk, Alain (Ackermann) szintén tanít, ő fiatal dobosokkal foglalkozik. Szóval mindenki csinált valamit, de ez nem jelentett új helyzetet számunkra, hiszen előtte is így volt, és most is így van.”
Még a Covid előtt, 2019-ben jelent meg egy koncertlemezetek, a Live at Masters Of Rock. Miért éppen az Ategnatos után láttátok időszerűnek kiadni azt?
„Miért ne? Nem volt neki különösebb oka, olyasmiről nincs például szó, hogy le akartunk volna zárni egy korszakot. Ha jól tudom, a Master Of Rock szervezői ajánlották fel a lehetőséget, hogy készíthetünk nálunk egy koncertalbumot. A Masters Of Rock egy nagyszerű fesztivál Csehországban, többször felléptünk ott, és mindig nagyon jó körülményeket biztosítottak hozzá. Nemcsak a szervezés professzionális, de a technikai háttér is, hiszen minden évben kiadnak egy koncert DVD-t a fesztiválról, amihez nagyon jó minőségű élő felvételek készülnek. Nem véletlenül készült ott már több zenekarnak koncertalbuma vagy DVD-felvétele. Szóval ők felajánlottak egy lehetőséget, mi pedig éltünk vele.”
.
Mire számíthatnak a rajongóitok az Ánv kapcsán?
„Nos, az új albumunk koncepcióját olyan ősi szövegek adják, amiket több ezer éve írtak le. Minden egyes dal egy ilyen régi szövegrészletre épül, ezért tulajdonképpen egymáshoz is kapcsolódnak a dalok. Zeneileg pedig egyfajta ötvözete a klasszikus Eluveitie-hangzásnak az Ánv album, amit néhány új megoldással igyekeztünk izgalmassá tenni. Nagyon büszkék vagyunk erre a lemezre, és nagyon izgatottan várjuk már a megjelenést.”
Azt mondod, régi, ősi szövegekre épül az album. Mit jelent maga a cím, az Ánv kifejezés?
„Ánv egy mitológiai személy, ő az anyaisten. A mi hitünk szerint minden isten anyja. Olyan, mint más nemzeteknél a földanya. Ánv azonban nemcsak az album címét adja, a lemezen szerepel egy olyan dal is, ami róla szól. Az a dal igazából egy prófécia. Ha elolvasod a szövegét, látni fogod, hogy vannak benne jövendölések. A legjobban arra a kapcsolatra fókuszál, ami az ember és minden más teremtés között áll fenn. Tulajdonképpen az ember és a természet kapcsolatáról szól az a dal. Arról, hogy mi, emberek is a természet részei vagyunk, de valami okból szeretünk úgy tekinteni magunkra, mintha mások, magasabb rendű teremtmények lennénk. Az ember kapcsolata a természethez ezért nem alakult túl jól, főleg az utóbbi 200 esztendőben nem. Az a dal tulajdonképpen egy siralom, ami a jelenkori társadalmunkat figyelmezteti arra, hogy valami nem jó irányba halad.”
Még jóval azelőtt, hogy az Ánv megjelenése egyáltalán szóba került volna, kiadtatok két kislemezt, az Aidust és az Exile of the Godsot. Ezek nem is szerepelnek az új albumon. Mi lesz a sorsuk?
„Nos, ez a két dal indította el az Ánv korszakot, de eleve nem terveztük, hogy rajta lesznek az új albumon, így egyedi kislemezként jelentettük meg őket. A dalszövegüket tekintve azonban illenek az Ánv tematikához, ezért végül mégis úgy döntöttünk, hogy bónusz dalokként szerepeljenek az új album deluxe kiadásán. A koncerteken biztosan fogjuk még játszani őket, hiszen azt láttuk, hogy szeretik őket a rajongóink, és bízunk benne, hogy a Spotify-on és egyéb platformokon is sokat fogják még hallgatni őket.”
Az Eluveitie a folk metal szintéren egyediséget képvisel azzal, hogy egyrészt az Alpok zenéjét viszitek bele a dalaitokba, másrészt pedig ehhez azt az ősi, kihalt gall nyelvet használjátok, ami ugyanúgy a kelta nyelvcsaládhoz tartozik, mint a gael, ám a gall a mai Franciaország, Dél-Németország, Észak-Olaszország és Svájc területén terjedt el. Szerinted ezek a különlegességek hozzájárultak ahhoz, hogy ennyire sikeresek lettetek?
„Nem tudom. Van egy olyan érzésem, hogy a régi tradicionális kelta zene nagyon meg tudja érinteni az embereket, de ez valamennyi tradicionális zenére igaz, mindegy, hogy milyen kultúra van mögötte. A tradicionális zene nagyon emberi, és nagyon jól lehet vele érzelmeket kifejezni. Ezek a legrégebb óta létező zenék. A legősibb dallamok, amelyek még mindig léteznek, és miket még mindig játszanak emberek. Bár a zene stílusa és hangzása folyamatosan változik, de a dallamok megmaradnak. Mi egy dallamos death metal zenekar vagyunk, ugyanakkor népzenekar is, hiszen tradicionális elemeket is használunk. A népzene pedig mindig közel áll az emberek szívéhez.”
Ezek szerint a kelta zene Svájcban a közismert?
„Igen, de a kelta zene nem azonos a svájci népzenével. Svájcnak megvan a maga népzenéje, viszont azzal mi nem foglalkozunk, soha nem is tettük. A mi zenénk gyökerei olyan területekről származnak, amelyeket a kelták lakták annak idején. Például Franciaországból. Nagyon sok tradicionális francia zenei alapot használunk, vagy ír dallamokat, de van belga eredetű dalunk is. Ez egyébként egy nagyon érdekes tudományos kérdés, hiszen kétezer évvel ezelőtt a nemzet fogalma nem országhatárokhoz kötődött, hanem valláshoz, kultúrához. A kelta zene sem egyetlen néphez kötődik, hanem egy többezer éves hagyománykörhöz, ami máig fennmaradt, és egyre népszerűbb. Nézz csak körül a világban, nagyon sokan játszanak kelta zenét, és nemcsak a metal műfajában, hanem más stílusokban is.”
Tele vagytok tradicionális hangszeren játszó zenészekkel, te magad is használsz ilyeneket. Képzett zenészek vagytok?
„A legtöbbünknek van képzettsége, de nem klasszikus, hanem népzenei. Persze nem mindenkinek, a korábbi hurdy-gurdy zenészeink például autodidakta módon tanultak. Anna Murphy is, és Michalina (Malisz) is, mégis mind a ketten nagyon jók voltak benne. Nálunk az nem követelmény, hogy legyen hivatalos végzettséged, de a népi hangszereket használó zenészeink többségének azért volt valamilyen tanulmánya.”
Ha már szóba kerültek a hurdy-gurdy zenészek, hadd kérdezzek rá, miért távozott tavaly májusban a legutóbb ezen a poszton játszó Annie Riediger a zenekarból?
„Hirtelen túl sok minden történt vele kapcsolatban, és nem tudott egyszerre mindennek megfelelni, ezért valamint fel kellett adnia. Úgy döntött, hogy az Eluveitie lesz az. Nem tudom pontosan a hátterét a történteknek, mert abban az időben magánéleti okok miatt én is hátrébb léptem egy kicsit, és nem folytam bele nagyon a zenekar ügyeibe, de úgy tudom, hogy ez volt az oka. Annie-t régóta ismertük, tudtuk róla, hogy nagyszerű zenész és emberileg is nagyon pozitív személyiség.
Amikor Michalina 2022-ben úgy döntött, hogy távozik a zenekarból, akkor mindannyian azonnal Annie-ra gondoltunk, mint lehetséges utódjára. El is fogadta a felkérésünket, és hirtelen belecsöppent egy olyan közegbe, ami teljesen új volt számára. 2022-ben, miután vége lett a pandémiának, elég intenzíven turnéztunk, ami Annie-nak, aki édesanya is, elég megterhelő volt. Közben kiadta a saját albumát, ami úgyszintén sok elfoglaltsággal járt számára, szóval elég sok minden zúdult rá. Az lett a vége, hogy be kellett látnia, ennyi mindent nem tud vállani. Mivel az Eluveitie volt a legújabb történés az életében, úgy döntött, hogy abból lép vissza. Nélkülünk folytatja a karrierjét, mi pedig nélküle megyünk tovább.”
Az új tag Lea-Sophie Fischer lett, aki a Russkaja zenésze volt. Őt hol találtátok?
„Nagyjából hasonló a sztori, mint Annie-val. Őt szintén jól ismertük már korábbról, én legalább tíz éve, hogy először találkoztam vele. Időnként össze-összefutottunk különböző fesztiválokon, ahol mi is felléptünk, s ahol a Russkaja is játszott. Miután tudtuk róla, hogy éppen nincs zenekara, ezért Annie távozásakor feldobtuk neki a kérdést, volna-e kedve csatlakozni hozzánk. Ennek aztán az lett a vége, hogy Lea-Sophie ma már az Eluveitie tagja.”
A zenekarból nemcsak Annie-nak voltak saját projektjei, ott van Jonas és Fabienne másik zenekara, az Illumishade. Az ő esetükben nincsenek ilyen problémák? Ott tud működni a két zenekar párhuzamosan egymás mellett?
„Mivel már nyolc éve megy, valószínűleg igen. Én legalábbis nem tudok semmiféle problémáról.”
–
(Az interjú eredetileg a 2025. áprilisi digitális különszámunkban jelent meg.)
Havi Metal – A Jó, a Rossz és a Csúf (Alex Skolnick) – Udo Dirkschneider – Omen – De Facto – In The Woods… – Liv Kristine – Hangpróba – Sokkoló Korongok/Extra – Epica – Eluveitie – Crownshift – Bigfoot Preston – Odion – Dynazty – Enforcer – Élő Fém (Enforcer, Tribulation, Airbourne, Rivers Of Nihil, Godsmack) – Alien Weaponry – Continoom – Deathless Legacy – Médiaradar – Old School – Koncertmenü
