Szöveg: Kiss Gábor
Vannak előadók, akik esetében tök mindegy, mikor, hol, milyen körülmények között látod őket, biztos, hogy csurig töltenek pozitív energiával. Anneke van Giersbergen egyértelműen közéjük tartozik, hiszen léphet fel akár valamely zenekar élén, vonósnégyessel vagy egy szál akusztikus gitárral, a katartikus élmény garantált. Ezúttal rövidke Európa-turnéjának legvégén, egyedül érkezett az A38 Hajó színpadára, hűséges rajongói pedig annak ellenére szép számban megjelentek, hogy még egy év sem telt el azóta, hogy legutóbb nálunk járt, speciális, vonósokat és egy zongoristát is csatasorba állító Heavy Strings turnéjával.
Anneke végtelenül karizmatikus, mosolygós személyiség, aki nemrég veszítette el szüleit, legutóbbi kiadványa, a háromrészesre tervezett EP-sorozat első darabja a lelkében lejátszódó folyamatokat is boncolgatja. Míg azonban a La Vie egy kifejezetten szomorkás, sötét anyag, ez a koncert minden volt, csak melankolikus nem. Ahogy Anneke fogalmazott, az esten a szerelmes daloké volt a főszerep, a hangulatról pedig csak annyit, hogy hiába esett napokig az eső, és hiába voltunk a víz alatt, egy hajó gyomrában, ahogy Anneke megjelent a színpadon, rögtön a nap is kikandikált a felhők közül.
Ahogy az már esetében lenni szokott, az este folyamán kb. fele-fele arányban szerepeltek a kifejezetten hozzá – azaz szólópályájához, a The Gatheringhez és az Ayreonhoz – kapcsolódó tételek, illetve a sima feldolgozások, amiket csak azért énekel el, mert éppen jólesik.
Persze a legnagyobb ováció még mindig a The Gathering-éra tételeit kíséri – ezekből kettő volt most: a The May Song és a Saturnine – de hatalmas üdvrivalgást kapott a Valley of the Queens is, ami bár Ayreon-dal, de olyannyira összeforrt Annekével, hogy senki más nem énekelheti, amíg világ a világ.
A koncertet a The Darkest Skies Are The Brightest két dala, a Lo and Beautiful és a gyönyörű Love You Like I Love You nyitotta, a saját lemezek közül pedig végig ez is volt leginkább a középpontban, hiszen öt dal is előkerült róla, amik mellé csak az Anneke szüleinek emlékét felidéző My Mother Said fért be a Drive-ről meg az Everything Is Changingről a Circles. És persze a La Vie is képviseltette magát a komor When I Die-jal, de Anneke nem lenne Anneke, ha nem csillogó szemmel, mosolyogva játszotta volna el ezt is.
A feldolgozás-paletta meg ugyanúgy ezerszínű volt, ahogy az énekesnő életműve is az, hiszen kezdetnek rögtön jött az Ozzy-korszakos Sabbath legismertebb szerelmes balladája, a Changes, majd a The May Song után Sinéad O’Connor Nothing Compares 2 U-jával folytattuk. Később aztán volt Who Wants To Live Forever a Queentől, meg Foreigner is (I Want To Know What Love Is), és persze az elmaradhatatlan Audioslave, meg a Stranger Things miatt reneszánszát élő Running Up That Hill Kate Bushtól, aki amúgy Anneke gyerekkori kedvence is. Az estére a koronát a November Rain tette fel a végén, meg a ráadásként előadott Hurricane, Anneke 2021-es szólólemezéről.
Végül aztán összesen 18 dalt kaptunk, csaknem 100 percben, rengeteg emlékezetes, kedves és szívet melengető pillanattal, amikre közönség és előadó egyaránt meleg szívvel fog visszaemlékezni, még nagyon sokáig. Legközelebb pedig várjuk a beígért Behemoth-feldolgozást is!
–
