EiLEMA, ICENAP
Bp. Analog Music Hall

2021 első igazi koncertje számomra egyben az első látogatásom volt az Analog Music Hallban, pontosabban annak teraszán, ahol már zajlott az Icenap koncertje, mire odaértem. A terasz frankó, kellemes és kényelmes, de nem segített a koncerthangulaton, hogy az ott valójában egy ücsörgős, kávézós-kocsmázós hely.

A fiatal arcokból álló Icenap kb. nu metalt tolt, némi egyébbel színesítve. Tudnak zenélni, vannak húzós témáik, de hosszú távon fárasztott, hogy a kb. egy szál biciklisnaciba öltözött, alighanem csajmágnes énekessrác szinte végig csak üvöltött. Ha sikerülne rágyúrni a dallamosabb énekre meg pár fogós dallamra, szintet lépnének, de rossz így se volt.

Az EiLEMA első albumának (Attracted To Light) a koncert után két nappal volt a premierje, úgyhogy a szép számban összegyűlt levegő és a koncert folyamán azért gyarapodó közönség zömének a program nagyja új volt. Nekem bezzeg nem, én úgy mentem oda, hogy már hetek óta hallgattam, és simán az év egyik legjobb magyar lemeze. A negyvenes fazonok nem itt kezdték a pályát, a zenéjük sem az aktuális trendeket követi, egyértelműen a ’90-es évek grunge zenéje ill. az örökzöld rock & roll adja a gyökereit. A teraszon nem tudott úgy megszólalni, mint kéne, a vokálokat pl. eltüntette a keverés, de az így is lejött, hogy mind a négy zenész nagyon adja. Ütött a számos káromkodással ízesebbé tett Leave Me, de még inkább betalált a debüt-EP óta istenített Mother, a befordulóssága ellenére élőben is magával ragadó Sleepy, meg a frissen klipesített, szintén nem egydimenziós The Worm Inside.

Azt szeretem ebben a zenekarban (túl azon, hogy minden a helyén van náluk, és hogy közben nulla görcsösség van a játékukban), hogy valódi. Hogy látszik az arcokon, hogy megélték a maguk dolgait, és ami zenében-szövegben előjön belőlük, az valóságos, igazi. Jó volt velük visszatérni az élhetőbb életbe.

U.N.

További fotók a koncertről Uzseka Norberttől