Punk, hardcore, netán crossover – számtalan jelzőt aggattak már a DRI (Dirty Rotten Imbeciles, azaz Mocskos Rohadt Idióták) muzsikájára, azonban egyik sem tűnik igazán találónak. A hardcore és metal stílust ötvöző crossover muzsika mára megszilárdult és nem egyszerűsíthető csupán arra, hogy egyes metalbandák társadalmi problémákat feszegetve hardcore tempóban játszanak, vagy hogy punkcsapatok egy-két heavy metal riffet kölcsönözve próbálnak új életet lehelni mozgalmukba. Egy cseppnyi kétség sem férhet ahhoz, hogy a crossover a DRI megjelenésével indult el.

Nem kevés idő telt a legutóbbi DRI-korong, a kiválóan sikerült Four Of A Kind megjelenése óta és Kurt Brecht énekest nem azért értem utol Kaliforniában, hogy lábméretéről, kedvenc ételéről vagy esetleg bevásárlási szokásairól faggassam, hanem, hogy megtudjam, igazak-e a hírek Josh Pappe basszusgitáros távozásáról. Személy szerint a stabilitás híve vagyok akár zenekari felállásról, akár egy tízezer méter magasan szálló repülőgépről van szó, és a DRI csapatnak négy lemeznyi karrierje alatt sikerült fenntartania egy állandó legénységet. Miért kellett éppen most lecserélni Josht?

„Joshsal egyszerűen nem jöttek össze a dolgok. Személyes problémáink voltak, és habár tudom, hogy ez mennyire klisészerűen hangzik – hiszen minden zenekar ezt állítja, amikor valaki távozik soraiból – nem tudok mást mondani, mert ez az igazság. Joshsal sosem volt stabil a DRI, még ha ez kívülről nem is látszódott, mi ezt mindannyian nagyon éreztük. Már jó ideje ki akart szállni tőlünk, és valójában párszor meg is tette, de mindig visszajött és mi visszavettük. Az új sráccal sokkal biztosabb a felállásunk, mint Joshsal akármikor is volt. Johnnal (John Menor) a Death Angel bőgőse ismertetett meg minket. Hallotta, hogy új basszusgitárost keresünk és összehozott minket vele. John nagyszerűen bevált, már túl vagyunk két kaliforniai miniturnén és a közönség is egyből megkedvelte őt. Probléma egy szál sem.”

CROSSOVER

Szerintem a DRI 1985-ös Dealing With It című albumával hívta fel a figyelmet a crossover muzsikára. Akkoriban nem is kevés hardcore-rajongó vádolta őket elveik feladásával, túlzott sikerorientáltsággal, de nekem roppant természetes fejlődésnek tűnt ez a folyamat. Mi volt a – később sokak által kopírozott – változtatások akkori mozgatórugója?

„Először is, azoknak a hardcore rajongóknak a helyére, akiket a Dealing With It hatására vesztettünk el, rengeteg új DRI-hívő érkezett. Egyszerre megjelentek a heavy metalos gyerekek a koncertjeinken méghozzá nem is kevesen. Ezt azonban nem tekintem úgy, mintha a nagyobb sikernek alárendeltük volna eredeti elveinket. Szó sincs erről! Nem csináltunk mást, mint több variációs lehetőséget hagytunk magunknak, a műfaji kereteket szélesítettük egy kicsit tovább csupán, és ez belülről jött. Nagy mértékben közrejátszott az is, hogy a roppant unalmas Texas állambeli Fort Worthból Kaliforniába költöztünk. Ahogy ideértünk, egyből elszálltak a hardcore hatásaink, ugyanis szembetaláltuk magunkat olyan thrash bandákkal, mint a Metallica, a Slayer és az Exodus – egyszerűen nem hittünk a szemünknek! Egy csomó klassz dolgot tanultunk tőlük, mint például a metalbandák telt hangzása és elsöprő intenzitása. De a dolgok fordítva is igazak! Határozottan emlékszem, amikor Dave Lombardo, a Slayer dobosa arról érdeklődött nálunk, hogy milyen technikával tudunk ilyen gyorsan játszani. Megőrültek az első albumunk tempójáért a többit pedig már mindenki tudja! Mi lelassultunk, ők pedig rákapcsoltak!”

STÍLUSOK

Követhetetlenül elterjedt 1985 óta a crossover stílus, ma már az olyan bandák, mint a Government Issue, a Goo Goo Dolls és az SNFU azzal kísérleteznek, hogy még több melódiát kapcsolnak össze fémes intenzitással. Sőt a Gang Gang Green a rock’n’rollt keveri a punk zenével.

„A Government Issue egy időben előzenekarunk volt és habár semmi bajom ezekkel a kísérletező bandákkal, mégis úgy érzem, hogy valahol rossz úton járnak. Ez élőben mutatkozik meg leginkább, ott látszik, hogy mennyire eltávolodtak már a thrashtől. Szeretem a thrash/mosh témákat és semmi pénzért nem hagynám ezeket ki. Bizonyos értelemben ezek a csapatok a lényeget felejtik el, és meg is rövidítik a rajongókat azzal, hogy popos részeket építenek a zenébe, legyen az dallam vagy valami más. Hogy őszinte legyek, nekünk meg sem fordult a fejünkben, hogy fel kellene már találnunk ezt a crossover stílust. Egyszerűen elkezdtek így nevezni bennünket, mi pedig annyira örültünk, hogy az egyik albumunknak is ezt a címet adtuk. De sosem ültünk le a zenekarral, hogy megbeszéljünk és kitaláljunk valamit. 1985-ben sem tekintettük magunkat vezetőnek, sem olyannak, aki valamit kitalált, egyszerűen csak játszottuk, ami nekünk tetszett. Azonban egy csomó ember erősködött, hogy mi voltunk az elsők, így lassan mi is elhittük. Ha az embernek elég sokszor mondanak valami számára kellemest, akkor biztosan elhiszi! Azt azért ne felejtsük el, hogy tényleg mi játszottunk elsőként igazán gyorsan! Az első hatásainkat akartuk kifejezni a hardcore zenével, egy határvonalat húzni közénk és az olyan sztárbandák közé, mint például a Van Halen. Ma már semmi közünk a hardcore-hoz, még csak HC-bulikra sem járunk. Habár itt Kaliforniában elég sok HC-banda van, azért a mozgás elég gyenge jelenleg.”

Kurt nyilvánvaló ellenszenve a HC iránt, és látható thrash rajongása egy csöppet furcsa nekem, hiszen kiabálós éneke és szövegei még erőteljes HC-hatásokat mutatnak. A mondanivaló kifejezésének rendszerint két módja van a HC zenében. Egyrészt lehet szemtől szemben, egyes szám első személyben, saját élményekről szólni, másrészt pedig általánosan említeni egy problémát rendszerint kidolgozatlan megoldásokkal kísérve. Kurt úgy tűnik, az első variációt részesíti előnyben.

„Igen, mindig is így tettem. Nagyon utálnám, ha beképzelt szónokként ontanám a személytelen megoldás lehetőségeit, mert ez az egyénnek nem mond semmit a lemez meghallgatásakor. Ezzel szemben én a személyes érzéseimet írom le olyan hétköznapi dolgokkal kapcsolatban, amelyek majd mindenkit érintenek. Ebben az esetben ugyanis a hallgató tud azonosulni a dallal és így jobban élvezheti a zenét. Az az ideális, ha a zene öröme kapcsolódik ezzel az átéléssel.”

SZÖVEGEK

Zeneileg a DRI nem is keveset fejlődött a négy albummal, de szöveg szempontjából nem sok fejlődést tudok elképzelni egy HC-szerző számára. A legtöbb téma már csontig lerágott és jobb esetben talán egy kicsit bújtatva kerül elő. A leggyakoribb még csak nem is politikai, hanem személyes téma, a magány érzése. 

„Mindig is próbálkoztam különbözőképpen írni, és lehetőleg széles skálán mozogva, már ami a tárgyat illeti. Mindig vannak olyan témák is, amelyek vagy nekem, vagy a zenekarnak nagyon fontosak, de a kívülállónak nem sokat jelentenek. Például az utolsó album egyik dala, a turnééletről szól, és milyen klisésen hangzik? Azonban ez egy, a zenekarral kapcsolatos fontos dologra utal ugyanis akkor kaptunk először buszt egy turnéra. Azt jelentette, hogy megbecsülnek bennünket a lemezcégnél. Talán naiv álláspont ez tőlünk, de mindenképp őszinte és remélem az őszinteség mindig jellemző lesz szövegeinkre. 

Ami a magányosságot illeti, teljesen igazat adok neked. Az esküvőm előtt nálam is sokszor felbukkant, sőt most is nem egyszer. És ez a turnézás miatt van így nálam. Sokan nem is tudják, hogy mennyire magányos lehet az ember egy olyan pillanatban is, amikor kétezer ember üvölt vele egy koncertteremben. Ezt így hidd el! Utálom az elszigeteltséget és amikor csak tehetem, személyesen megyek ki a buli után pólót árulni. Akkor végre olyan emberek között lehetek, akik igazán fontosak nekem, és akiknek pedig én vagyok fontos. Amikor az ember eltávolodik a közönségtől, azonnal rabbá válik.”

És hogy álltok az új DRI albummal?

„A szövegek már mind elkészültek, és a zene nagyobbik fele is. Spike és John gyakran összejön mostanában, hogy új dalokat írjanak. Együtt még nem próbáltunk, de hamarosan el kell kezdenünk szabad stúdió után nézni. Nálunk a dalírás a következőképp néz ki általában: Spike hozza a zenei ötleteket, és ehhez választja ki a legjobban illő szöveget. Ez utóbbi nem nehéz, mert már most két-három albumnyi új dalszövegem van készen!”

Szoktál dalszövegeken kívül mást is írni?

„Igen, könyveket! Tanyai jegyzetek címmel már meg is jelent egy, ami arról szól, hogy milyen szörnyű körülmények között laktam régen két turné között. Egy másik könyvem éppen készülőben van, ez egy mexikói útijegyzet. Tervezem, hogy a későbbiekben kiadót alapítok és más énekesek könyveit is megjelentetem!”

Turnézni mikor fogtok legközelebb?

„Szeptemberben Mexikóban és Brazíliában játszottunk, most pedig Ausztráliába és Új-Zélandra megyünk koncertezni. Európába leghamarabb karácsony körül érhetünk.”

(John Duke)

-x-

Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást! 

METAL HAMMER HUNGARICA No. 5 (1989/5) – TARTALOM
HAVI METAL – Dörgedelmek
PRÁGAI METAL FESZTIVÁL – Running Wild, Stormwitch etc. akcióban
ALICE COOPER – Alice kiborítja a szemetet
POKOLI ESTE – Egy este a Pokolgéppel, pályázat, rejtvény
FORRÓ DRÓT – Új Kiss LP, Gillan kivált stb.
VENOM – A legfeketébb fém
HANGPRÓBA – Lion, Mr. Big, Silent Rage és a többiek
SOKKOLÓ KORONGOK – Fantasztikus albumszüret
EXUMER – Él és virul?
QUEEN – Ha ti akarjátok
DRI – A crossover ‘nagyapái’
COZY POWELL – A bérdobos
SÁMÁN – Lassan, de biztosan
METALLICA – Visszaemlékezések
KING DIAMOND – Konspiráció minden mennyiségben
MANOWAR – A királyok kora nem járt le
OSSIAN – A PeCsa-buli
ÉLŐ FÉM – Anthrax, Suicidal, Telegram, WASP, Motörhead
OBITUARY – Death a javából
ROCKKULTÚRA – Led Zep-könyv, dalszövegfordítási vetélkedő, Súgd Meg Nekünk
DEMONSTRÁCIÓ – Az underground él!
HAZAI HEAVY ATYÁK III – Vörös István. Kicsoda?
GITÁRMÁNIA – Az egyik legnépszerűbb rovat
STRESS – Csak semmi izgalom!
SAVATAGE – Móka, kacagás és persze metal
SAJÁT SZAVAIKKAL – Alice és az Annihilator
MOSZKVA MUSIC PEACE FESZTIVÁL – Az év koncertje – ahogy mi láttuk

Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld

A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw005/