Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Terveink szerint ezek a régi lapszámok havi rendszerességgel kerülnek fel a digitális terjesztésbe. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást!
Bár tagjai éppen külön utakat járnak, a Dokken kétségtelenül az egyik legjobb amerikai hard rock banda. A látványban és muzsikában is bámulatos Don Dokken-George Lynch duó áll a zenekar középpontjában. Egyesek szerint véget nem érően civakodnak egymással, mások azt állítják, hogy ez csupán reklámfogás és valójában a színfalak mögött vidáman söröznek együtt. Ki tudja? Munkatársunknak sikerült Don Dokken énekest mikrofon közelbe csábítania, hogy beszéljen magáról valamint szakmai kérdésekről. Don eleinte nem mutatott túl sok hajlandóságot az együttműködésre, szerencsére a bevezető kérdések után kicsit jobban belemelegedett az interjúba…
Don, mikor kezdődött énekesi pályafutásod?
,,Körülbelül 13 évvel ezelőtt.”
Volt annak valami kifejezett oka, hogy énekelni kezdtél? Igen, az egyik este az énekesem nem jött el a koncertre.” Zenész voltál akkoriban egy bandában?
,,Igen, gitároztam.”
Mikor kezdtél zenélni?
,,Azt hiszem, úgy 12 éves lehettem. A hétvégeken különféle klubokban játszottam, kevéssé ismert zenekarokban.
Okozott nehézségeket, hogy egyik estéről a másikra a gitár mellé a mikrofon is a kezedbe került?
„Igen, emiatt néhány évvel ezelőtt vettem is énekleckéket. Egy profi zenész számára fontos, hogy a lehető legjobban tudjon gazdálkodni a hangerejé- vel és az energiájával. A jó énekleckék segítenek elsajátítani a szükséges alapokat és megszerezni azt a képességet, hogy helyesen tudj bánni a hangoddal. Ugyanakkor nem szabad túlzásba vinni a leckéket, különben a hangod elveszti eredeti karakterét. Alapvetően mindenfajta klasszikus zenei képzés sokat elvesz a zenész saját egyéniségéből.”
Úgy érted, hogy az egyik operaénekes olyan, mint a másik?
„Pontosan. Az egyetlen fontos dolog, amire a klasszikus zene megtanít, hogy fegyelmezetten és pontosan dolgozz. Basszusgitárosunk, Jeff (Pilson – szerk.) és én minden koncert előtt komolyan bemelegítjük a torkunkat. Nem csak egyszerűen énekelgetünk, hanem valóban skálázunk.”
Azért, hogy az intonációtok megfelelő legyen?
„Így van. Az énektémáink rettentő komplikáltak, megkövetelik a fegyelmezettséget. Miután sokszor lépünk fel más zenekarok előtt, gyakran rosszul halljuk saját magunkat a színpadon. Emiatt tökéletes biztonság- gal kell tudnunk énekelni még akkor is, ha éppen nem halljuk a saját hangunkat sem. Az In my Dreams című számban például zene nélkül egy kétszólamú énekkel kezdünk, ez roppant nehéz.”
Ezen az elmúlt években szerzett rutin sem segít?
„Hadd fogalmazzak másképp: még mindig vannak olyan részei műsorunknak, amik egyfajta kihívást jelentenek minden este. Az In my Dreams ilyen.”
Az In my Dreams nem az egyetlen nehéz szám a programotokban…
,,De az ének szempontjából talán a legismertebb.”
Hogyan tartod formában a hangod a turnék alatt?
,,Sokat lazítok és igyekszem elkerülni a turné okozta stresszt. Ezenkívül fontos, hogy nem dohányzom. A dohányzás minden hang számára a lassú halált jelenti. De a belső problémák jelenthetik a legnagyobb gondot egy énekesnek. Ha nem vagy jó hangulatban, nem érzed jól magad, a hangod sem lehet első osztályú. A stressz a hang legveszélyesebb ellensége.”
Ezek szerint a George okozta gondok miatt elég rossz állapotban lehet a hangod…
„Ó, igen, George és a problémák…”
Volt már valóban komoly gondod a hangoddal?
,,Nem, néhány megfázást leszámítva. Mindig is szerencsés voltam ezzel kapcsolatban. Talán pont a legfontosabbakat tanultam meg azon a pár énekleckén.”
Megmérted már valaha is, hogy mekkora a hangterjedelmed?
„Igen, kissé több két oktávnál. Az adott formámtól függően tudok egy hanggal feljebb vagy lejjebb is menni.”
Hogyan dolgoztok a stúdióban? Azt hallottam, hogy teljesen külön veszitek fel a zenét és az éneket.
„Így van. Mindig a zenét csináljuk meg először, utána az éneket.”
Ez csak megszokás vagy George miatt van így?
„Minden csapat kialakít egy munkastílust az évek folyamán. Nálunk egyszerűen ez alakult ki.”
A zenekar mellett producerként is dolgozol Los Angelesben, valamint vendégénekeskedsz más zenekaroknál. Hogy győzöd ezt a sok feladatot?
„A siker érdekében sokat kell dolgozni. Minél többféle környezetben dolgozik egy zenész, annál sokoldalúbbá válik. Később csak a szerzett tapasztalatokat kell tudni helyesen felhasználni.”
Pozitív vagy negatív tapasztalatból szereztél többet az eddigi évek során?
Az attól függ. Mint zenekar értünk el nagy sikereket. Ugyanakkor volt egy olyan ‘remek’ időszakunk, amikor Udo Lindenberg (német énekes – a szerk.) Keule című LP-jén dolgoztunk úgy, hogy egy centet sem láttunk utána. Pedig George és Mick (Brown, a Dokken dobosa a szerk.) írta a lemez felét, sőt ők is játszották fel. A jó öreg Udo már akkor is romokban hevert. Mindent hihetetlenül bonyolultan csinált, tipikus német stílusban. De ott volt például a Scorpions Blackout lemezének felvétele, az teljesen más volt. Klaus Meine éppen akkor bajlódott a hangjával, nem énekelhetett, azonban a többieknek kellett egy úgynevezett nyers mankófelvétel, aminek alapján tovább dolgozhattak a dalokon. Klaust helyettesíteni óriási feladat volt számomra.”
A stúdióban szeretsz jobban dolgozni vagy koncertezni?
„Vannak olyan időszakok, amikor a stúdió a fontosabb, van, amikor a turnézás.”
Az egész világon népszerűek vagytok, de megasikert még nem értetek el. Mit gondolsz, miért nem?
„Világszerte több, mint 4 millió lemezt adtunk el, és könnyedén el tudnánk adni akár 5 milliót is vagy még többet. Én ezzel meg vagyok elégedve. Az én szememben az a siker, amivel személy szerint elégedett vagyok, ami boldoggá tesz. Ez más, mint a puszta eladási statisztikák.”
Van kedvenc stúdiómikrofonod?
„Általában Sheps márkájúakat használok. A cég profilját a cinekhez használatos belógatott mikrofonok alkotják. Az én hangomhoz ezek a legmegfelelőbbek. A producerünk mindig egy Neumann U 87-es mikrofonnal jön a stúdióba, pedig már tudhatná, hogy azon keresztül szörnyű a hangom. Túl sok bennük a magas és borzasztó vékonyan szólok azokon keresztül. Ez azoknak való, akiknek nem magas a hangfekvésük. Akkor ideális egy mikrofon, ha a hangot tökéletes módon viszi át és ezáltal majdhogynem szükségteleníti az effekteket. Minden hang más és mindhez ‘testhezálló’ mikrofon kell. Azt, hogy megfelelő-e, legjobban az s és z hangok átviteléből lehet megállapítani. Ezeket a dolgokat az ember elsajátítja a stúdióban egy bizonyos idő eltelte után. A stúdiómikrofonok, mint az U 87-es is, mind különbözőképpen szólnak, mindnek van egyéni hangszínezeti jellegzetessége. Ugyanez a helyzet a Marshall márkájúakkal is. Egyik sem hasonlít a másikra hangzás szempontjából.”
Sok effektet használtok a stúdióban?
„Nem, nem sokat. Magukon a felvételeken alig. Az utolsó keverésnél ráteszünk némi visszhangot. Ez mindig az adott daltól függ.”
Szoktátok többször egymásra keverni az éneket?
„Nagyon ritkán. Legfeljebb Jeff és én duplázunk a magas részeknél a teltebb hangzás érdekében. A Back for the Attack album felvételeinél kihagytuk majdnem az összes egymásra kevert részt. Képtelenség azt a hangulatot megismételni, amit egy bizonyos dal feléneklésénél éreztél. A lelkiállapotomtól nagyon függ a hangom egyszerűen nem tudok kétszer vagy többször ugyanúgy énekelni. Nincs meg az a fajta erő a hangomban, mint például Ronnie James Dióéban, így a hangsúly nálam az érzelemre esik. A Hear’n’Aid projekt felvételeinél vettem észre, hogy micsoda erő lakozik Dio hangjában. A producer alig tudta szabályozni a hangerőt.”
Dio azt mondja magáról, hogy megfázás vagy hangszálproblémák miatt még sosem kellett elhalasztania vagy lemondania koncerteket. Mit gondolsz, miért?
„Dio jobban ismeri a helyes éneklési és légzési technikát, mint bárki más ebben a szakmában. Az éneklés a helyes légzéssel kezdődik. Ennek a hasból kell indulnia és nem máshonnan. Együtt játszottunk Dióval a Tooth and Nail turnén, és akkor komoly problémáim voltak a hangommal. Dio mutatott néhány légzőgyakorlatot és emlékeztetett arra, hogy hasból énekeljek és a rekeszizmom segítségével lélegezzem. Talán sehol sem tanultam annyit, mint Diótól azon a turnén. Megfázva ment fel a színpadra, és a hangja mégis egyszerűen betöltötte a termet. Akkor tanultam meg, milyen szoros kapcsolatban van az éneklés és a pszichológia. Korábban, ha rekedten ébredtem, az egész napra kiütött, másra sem tudtam gondolni. Dio megtanított megbirkózni ezekkel a gondokkal. Ha egy profi énekes lelkileg is tisztában van önmagával, és nem hagyja, hogy apró hülyeségek idegesítsék, semmi baj nem történhet vele a turnén.”
Szóval ma teljesen ura vagy a hangodnak.
„Nem vagyok teljesen tökéletes olyan értelemben, mint Dio. Ha kevésbé koncentrálva kezdek énekelni, a hang ismét a torkomból jöhet, és az görcsösnek tűnik. Ha nem tudsz kiénekelni egy hangot, mert esetleg megfáztál, mindössze egy kicsit meg kell nyomnod a hangodat és minden rendben lesz. Ugyanakkor a nyomásnak a hasadból kell jönnie és nem a gégédből. Ellenkező esetben könnyedén elcsuklik az ember hangja.”
Mi jelenthet veszélyt a hangodra egy turné alkalmával?
„Az az előző naptól és az éjszakától függ.”
Hogyhogy?
„A formám attól is függ: hogyan aludtam az előző éjjel. Sok minden közrejátszik; mit ittam, vagy, hogy a groupie-k nem voltak-e túl kövérek. (Don elneveti magát.) Attól is függ, milyen erős az ember hangja.”
Gondolod, hogy lehet a hangot edzeni, hogy még erősebb legyen?
„Egyértelműen. Bárki tud énekelni. Még olyan emberek is, mint Don Johnson, egyszer csak elkezdenek énekelni. Az egyetlen kérdés az, hogy az adott hang tud-e valami különlegeset nyújtani, vagy sem. Ha van egyéni hangszíne vagy karaktere, az égi áldás. Van, akinek kijutott, van akinek nem. Nézd meg a gitárosokat a GIT-ben (Guitar Institute of Technology, a legjelentősebb amerikai zenei oktatási intézmény gitártagozata – a szerk.). Egyik gyorsabb, mint a másik, mégis mind egyformán szól. Ez az, amit George Lynchról nem mondhatsz el. A legnagyobb eredmény egy zenész számára, ha technikai felkészültsége és személyisége együttesen ‘jön át’ a zenében. Ha ez sikerül, akkor már saját stílusod van – ezt tanulni nem lehet, ehhez tehetség kell és kemény munka.”
STEFAN KERZEL
METAL HAMMER HUNGARICA No. 1 (1989/1) – TARTALOM
HAVI METAL – Szerkesztői gondolatok
ANTHRAX – Miért maradt el az Európa-turné? Ian és Frank mentegetőzik
SKID ROW – New Jersey-ből jöttünk
MAGYAR HÍREK – Langyos drót
HÍREK
ÉLŐ FÉM – Koncertek és tapasztalatok
DORO – Miről is szól a szőke énekesnő szólóalbuma
EDDIE TÖRTÉNETE – Hogyan változott át a külvárosi csavargó robotrendőrré?
OSSIAN – Metal-kezelés alatt a sörivók
GARY MOORE – Egy háborús veterán emlékezik
DON DOKKEN – Don túlélési receptjei énekeseknek
VIVALDI – Egy olasz zeneszerző reinkarnációja
GITÁRMÁNIA – Hogyan fejlesszük gitárjátékunkat? Mindezt és még többet elárul Szekeres Tamás
SOKKOLÓ KORONGOK – Miért jó, ami szerinted rossz
DEMO
UDO – A smirglihangú törpe visszatér
BADLANDS – A Jake E. Lee Blues Band
EXODUS – A Zetrodus visszavág
JUDAS PRIEST – A Metal Istenek is halandókként kezdték
Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld
A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw001/
