Már bőven a hetvenes éveiben jár, de továbbra is rendkívül aktív az egyik legismertebb és legsikeresebb német metalénekes, Udo Dirkschneider. A keresztnevét viselő zenekar két éve dobta piacra legújabb, Touchdown című albumát, a Dirkschneider idén februárban jelentkezett a patinás Accept-alkotás, a klasszikus Balls to the Wall lemez negyvenéves jubileuma apropóján egy újrafelvett változattal, pár napja pedig egy új formáció, a Dirkschneider & The Old Gang nevű zenekar jelentette meg bemutatkozó albumát. Gyuricza Tamás Marcell ez utóbbi apropóján ült le beszélgetni az általában morcosnak tűnő, de mégis roppant barátságos énekessel.
Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: kiadói archívum
–
Dirkschneider & The Old Gang név alatt hoztál össze néhány éve egy új zenekart. Jól tudom, hogy ez a projekt a covid alatt született?
„Igen, ez valóban így van. Mondhatni, hogy ez a zenekar egy hirtelen jött ötlet eredménye. A covid alatt semmi munkánk nem volt, s ezért bevételünk sem igazán akadt. Mi, zenészek még elvoltunk, hiszen voltak tartalékaink, de a stábtagok, a technikusok komoly pénzhiányban szenvedtek akkoriban. Az egyikük, aki nemcsak a munkatársunk volt, de közeli barátom is, panaszkodott is egy alkalommal erre, s akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy mivel lehetne segíteni nekik. Ekkor jutott eszembe ez a projekt. Összeszedtem pár régi barátot, írtunk három dalt, s kiadtunk egy EP-t. Akkor ennél többre még nem gondoltunk, tehát ez az album sem volt tervben, de miután annyian kérdezték, hogy lesz-e folytatás, és nagyon sokan biztattak is, hogy legyen, végül emellett döntöttünk. Persze ahhoz, hogy kiadjunk egy albumot, további dalok is kellettek. A covid elmúltával viszont újra beindult az élet, így nem igazán volt szabad kapacitásunk arra, hogy leüljünk zenét írni. Nagyon sokat turnéztunk, az utóbbi három évben szinte folyamatosan úton voltunk, de valahogyan azért csak összehoztuk. Tehát itt az új album, a Babylon, amire nagyon büszke vagyok.”
Mire utal az Old Gang elnevezés? Talán arra, hogy jórészt régebbi zenésztársakkal közösen, egy régi csapat tagjaival együtt alkotjátok ezt a zenekart?
„Igen, pontosan ezt akartuk kifejezni ezzel a névvel. Azt, hogy itt van a jó öreg Udo, és újra maga mellé vette a régi cimboráit. Itt van a fedélzeten a nagyszerű Peter Baltes, aki benne van a U.D.O. zenekarban is, aztán Stefan Kaufmann, akivel az Acceptben és a U.D.O.-ban is zenéltem már együtt, valamint a U.D.O. egyik korábbi gitárosa, Mathias Dieth is. Csupa nagyszerű zenész, remek barátok egy régi csapatból.”
Mennyire fér meg ebben a csapatban egy olyan ifjú titán, mint a fiad, Sven?
„Ó, Sven nagyon jól beilleszkedett közénk, a fiatal kora ellenére élvezi az öregek társaságát. (nevet) A U.D.O. és a Dirkschneider révén is bebizonyosodott már, hogy köztünk nincsenek generációs problémák. (nevet) De ne feledkezzünk meg Manueláról (Manuela Bibert énekesnő) sem, aki szintén tagja ennek a csapatnak. Ez tényleg egy baráti társaság, ahol mindenki kiveszi a részét a közös munkából. Arról szó sincs, hogy itt csak egy ember viheti a prímet, mindenkinek lehetősége volt hozzátenni a saját ötleteit az albumhoz. A Strangers in Paradise például Manuela ötlete volt, a Babylon leginkább Mathias dalának tekinthető, a Hellbreaker témáját pedig én hoztam, de a végén mindannyian együtt dolgoztunk a dalokon.”
Ezek szerint teljesen egy hullámhosszon mozogtatok?
„Igen, de ez most könnyen ment, hiszen semmilyen elvárás nem volt a dalokkal szemben, és olyan nyomás sem nehezedett ránk, mint amit egy U.D.O.-album készítése során néha azért érzünk. A kreatív munkák során ezúttal teljes szabadságot élveztünk. Ezért a Babylon nem is úgy készült, mint valami régóta működő zenekar újabb stúdióalbuma, hanem teljesen szabadjára engedtük a fantáziánkat. Peter például nagyon sokat énekel ezekben a dalokban, és persze Manuela is. Én is sokat énekelek, van úgy, hogy Peterrel közösen, de van olyan dal is, amit Manuelával együtt adunk elő. Nem volt semmi kötöttség, csak egyetlen szempont vezérelt bennünket, az, hogy érezzük jól magunkat, miközben ezekkel a dalokkal foglalkozunk.”
Ennek a művészi szabadságnak tudható be, hogy a Babylon dalai közelebb állnak a nyolcvanas évek zenei világához, mint bármi más, amit az utóbbi években csináltál?
„Lehetséges, de ezen eddig egyáltalán nem gondolkodtam. Ilyen szempontból még nem vizsgáltam a Babylon dalait, és ezért nem is akarom azt mondani, hogy ez régi metal stílus. A társaság tényleg régi, de a zene nem feltétlenül az. Azt semmiképpen nem mondanám, hogy ezek a ’80-as évek dalai. Tény, hogy egy kicsit más, mint a U.D.O., de nem akarom besorolni sehova. Ezek csak dalok, amikkel örömet szerzünk magunknak, és bízom benne, hogy a közönségnek is.”
Mennyire tartottad a kapcsolatot Stefannal és Mathiasszal az utóbbi években?
„Mindig is kapcsolatban voltunk egymással. Mathias például az ügyvédünk. (nevet) Tudod, amikor kiszállt a zenéből, jogi pályára lépett, és ügyvédként kezdett el dolgozni. Számomra egyértelmű volt, hogy őt kérjem meg a U.D.O. jogi képviseletére. Stefannal szintén folyamatosan kapcsolatban voltam az U.D.O miatt, de Peter is állandóan ott volt a szemem előtt, akkor is tisztában voltam a dolgaival, amikor még az Accept tagja volt. A fiamról nem beszélek, hiszen ő állandóan ott volt velem, egyedül Manuela az, aki egy kicsit kilóg a körből. Vele nem volt ennyire szoros a kapcsolatom, de ő is abszolút illik hozzánk.”
Úgy tudom, Stefan annak idején egészségügyi ok miatt adta fel a zenélést. Ezek szerint már jobban van?
„Valóban így volt, a dobolást tényleg a háta miatt kellett abbahagynia. Ezért váltott át gitárra, de egy idő után már a turnézást is megunta. Azt mondta, elfáradt, már nem érzi igazán jól magát benne, elmúlt a lelkesedése. Átbeszéltünk a dolgokat, és arra jutottunk, ha nincs meg az a tűz, mint régen, akkor nem érdemes folytatnia. Ha nem boldog a turné alatt, akkor abba kell hagyni a zenélést. Stefan ezt tette, de valamilyen szinten mindig ott volt velünk a háttérben. Amikor például albumokat vettünk fel, rendszerint megjelent a stúdióban. Van olyan lemezünk, amin vokálozott is.”
Terveztek turnét az Old Gang projekttel?
„Most mindenki ezt kérdezgeti tőlem. (nevet) Nem akarom azt válaszolni, hogy nem, hiszen sohase mond, hogy soha, de ez most még lehetetlen. A jelenlegi Dirkschneider-turné eltart egészen jövő év szeptemberéig, addig nekem egyáltalán nincs kapacitásom arra, hogy mással is foglalkozzak, de Peternek és Sven fiamnak sem lenne rá ideje. Stefan videókészítéssel foglalkozik, egyetemeknek dolgozik, ő is nagyon elfoglalt, akárcsak Manuela. S akkor ott van még Mathias, aki szintén nem teheti meg, hogy négy vagy öt hétre bezárja az ügyvédi irodáját. Elég nehéz ügynek látszik, de azért gondolkodunk rajta, csak meg kell találni hozzá a megfelelő pillanatot. Olyan hosszú turnét biztosan nem tudnánk vállalni, amilyent a Dirkschneiderrel vagy a U.D.O.-val szoktunk, így ha mégis lesz belőle valami, akkor maximum 10-15 koncert, és még az is előfordulhat, hogy ezek sem egymás után. Szóval inkább olyan speciális koncertekre számíthatsz, mint amilyet 2015-ben a Musikkorps der Bundeswehr zenekarral közösen adtunk Wackenben. Jelenleg ennél többet nem tudok erről mondani.”
Van három aktív három projekted, a U.D.O., a Dirkschneider és a Dirkschneider & The Old Gang. Hetvenhárom évesen honnan van benned ennyi energia és kreativitás?
„Nem tudom, talán a zenélés tart fiatalon. (nevet) Szerintem az a titok, hogy mindig csak egy dologgal foglalkozom, sosem dolgozom két projekttel párhuzamosan. Közben mindig tartok egy kis szünetet, ahogy teszem ezt most is, a Dirkschneider nyári fesztiválturné befejeztével. A következő dolog, amire számíthatsz tőlem, egy új U.D.O.-album lesz, amit 2027-ban az új U.D.O.-turné követ. Egyelőre azonban még a Balls To The Wall jubileumi turnét folytatjuk. Ezzel indulunk útnak ősszel, és jövőre is ezzel foglalkozom.
Tudod, én még mindig élvezem a zenélést, a turnézást. Én nem vagyok otthonülős fajta, és mindig szükségem van valamire, hogy elfoglaljam magam. Lehet, hogy tényleg ez tart fiatalon. (nevet) Az Old Gang projekt is azért született, mert élvezem a zenélést. Két évünkbe került, mire mindent összehoztunk, de nagyon boldog vagyok tőle, hogy megcsináltuk.”
Egyszer már azt mondtad, hogy befejezed a Dirkschneider projektet, és többé nem játszol Accept-dalt. Miért változott meg a véleményed?
„Á, igen, valóban volt ilyen valamikor régen. Talán 2017 vagy ’18 körül, ha jól emlékszem. Három éven át folyamatosan turnéztunk a Dirkschneider projekttel, adtunk körülbelül 300 koncertet, miközben egy csomóan azzal fordultak hozzám, hogy ott vannak a U.D.O.-albumok, miért nem azoknak a dalait játsszuk. Erre hirtelen felindulásból annyit mondtam: oké, akkor ennyi volt az Acceptnek, de persze az élet nem ilyen egyszerű, s megint csak arra tudok utalni, hogy sohase mond, hogy soha. (nevet) Itt volt például a Balls To The Wall negyvenéves jubileuma, amivel nem számoltunk, de mivel az embereknek ezt kellett, hát megadtuk nekik, amit szerettek volna.” (nevet)
Várhatóak további Accept-albumok újrafelvett jubileumi kiadványai? Csak jelezném, hogy a Metal Heart például idén negyvenéves…
„Hahaha! Idén biztosan nem, talán majd akkor, amikor majd 45 éves lesz az album. (nevet) Nem, el ne hidd, nem mondtam komolyan! Semmi ilyesmiben nem gondolkodunk. A Balls To The Wall jubileumi turné után tényleg csak az U.D.O.-val akarok foglalkozni, egészen 2028-ig. Persze, sosem tudhatod, hogy mi történik két-három esztendő múlva, majd meglátjuk, hogy mit hoz az élet.”
Amikor néhány éve The Legacy címmel kiadtál egy tartalmas válogatáslemezt, azt hittem, amolyan karriert összefoglaló, utolsó kiadványnak szánod. Szerencsére nem így lett, de az azért érdekelne, hogy gondolkodtál-e azon, mikor és mivel fejezd be a zenei karrieredet?
„Nem tudom, ezzel kapcsolatban semmilyen ötletem sincs. Azt látom, hogy az elkövetkezendő három-négy évben mivel fogok foglalkozni, de ennél tovább is szeretnék még aktív maradni. Amíg egészséges vagyok, jól érzem magam, és tudok turnézni, addig nem látom értelmét, hogy abba hagyjam. Amúgy más is kérdezte már ezt tőlem, s neki is annyit mondtam, egyszer biztos eljön ennek is a napja, de azt nem tudom megmondani, hogy mikor. Jelenleg jól vagyok, jól érzem magam, és ez a legfontosabb.”
Az Old Gang projektben, de a Dirkschneider zenekarban is több egykori Accept-zenész van, mint a jelenlegi Acceptben. Nem érzed úgy, hogy téged, titeket illetne a név?
„Ó, tényleg. (nevet) Jézusom, ma már csak egy ember van az Accept-ben, aki régi tag, de ő sem volt ott az eleje óta. (nevet) Ez egy hosszú történet, és már rég nem érdekel. Van egy ember, aki úgymond megszerezte magának a jogot az Accept név használatára, s ezért úgy gondolja, hogy az Accept vele egyenértékű. Volt idő, amikor dühös voltam emiatt, s bántott is, de már régóta nem foglalkozom vele. Csak teszem a dolgom a U.D.O-val és a Dirkschneiderrel, nem is követem az Accept ügyeit. Pedig sokan vannak, akik azt mondják, hogy amit mi csinálunk, az sokkal jobban passzolna az Accept névhez, de ez sem érdekel.”
Wolf Hoffmann kivételével valamennyi régi Accept-taggal baráti viszonyban vagy?
„Igen. Stefan, Peter és én nagyon jól megértjük egymást, de másokkal is beszélő viszonyban vagyok. Nézd, jelenleg három olyan tagja van a zenekaraimnak, akik lényegében az Accept alapítóinak tekinthetők. Ez kettővel több, mint a jelenlegi Acceptben.” (nevet)
Azt el tudod képzelni, hogy a klasszikus felállású Accept valaha is színpadra lépjen még?
„Hogyan is fogalmaztam az előbb? Sohase mond, hogy soha? Na, itt most biztosan nem ez van. Számomra ez az egyetlen olyan opció, ami tényleg elképzelhetetlen!” (nevet)
TARTALOM
–
APOCALYPTICA 78
BETON 66
BIOHAZARD 72
CORONER 22
DIRKSCHNEIDER & THE OLD GANG 26
GREEN CARNATION 14
LACUNA COIL 62
MALTHUSIAN 70
RAGE 12
SABATON 6
TESTAMENT 18
THE ANSWER LIES IN THE BLACK VOID 29
+
Élő Fém 82
Hangpróba 30
Havi Metal 5
Médiaradar 84
Saját szavaikkal 29
Sokkoló Korongok / Extra 31
