A Darkspace önálló jelenség a black metalon belül. A rejtélyes svájci formáció 1999-ben alakult, s az úgynevezett „space black metal” zsénerén belül meghatározó névnek számít. Túl gyakran nem adnak ki lemezt, a legutóbbi album, a Dark Space III I csaknem tíz évvel ezelőtt jelent meg, s azt megelőzően is bő hat év telt el a Dark Space III után. A zenekart nem kergeti semmi, egyes egyedül a saját vízióikkal kell foglalkozniuk. A személyük finoman szólva nincs előtérben, nincs sok kommunikáció, egyáltalán nem adnak interjúkat, vagyis az internet korában sem feltétlenül kell kirakat-életet élni.
A trióból öt évvel ezelőtt távozott Zorgh – Wroth és Zhaaral vele együtt hozta létre 25 éve a Darkspace-t. Zorgh utódja Yhs. Egy-egy új Darkspace-album mindig izgalmas hallgatnivaló. Aki ismeri a zenekart, tudja, hogy a svájciak a black metalnak egy teljesen elvarázsolt formáját adják elő, amit ambient-black metalnak is hívhatunk. Nemcsak azért, mert az áradó, zuhatagszerű gitárfolyamok eleve ambient-jelleggel bírnak, hanem a zenében konkrétan meglévő elektronikus noise/ambient-részek okán is. Korábban mindig hosszú lemezeik voltak, s a Dark Space -II-nek az a specialitása, hogy egyetlen 47 perces kompozíciót rejt. Ha van zenekar, amelyhez illik ez a formabontó megközelítés, az a korábban is a formák újraalkotásáról ismert Darkspace.
Az előző lemezeken nem voltak ritkák a rendkívül gyors részek, s a dobgép révén nem kevés indusztriális hatás érvényesült a zenében. Azonban az új albumon nem sok gyors részre kell felkészülni, igazából szinte sehol sem gyorsul be a terjedelmes tétel. A zene rettenetesen komor és sötét, talán az eddigi legvésztjóslóbb a banda diszkográfiáját tekintve. A koromfekete játék, amint az atmoszferikus black metal kibontakozik, a lemez közepe táján lassan átmegy dark ambient-látképekbe, majd még csavarosabban, töményebben, még nyomasztóbb alakzatokat felépítve tér vissza a black metal, ahol a zajeffektek, billentyűs horror-tájképek vaskos riffeléssel párosulnak. Az ének szinte csak narráció; a blackes tónusokat mintha szófoszlányok tarkítanák, s az egész olyan, akár egy szürreális, sötét rémdráma.
A Darkspace zenéje, hangzása kimondottan egyedi, s leginkább a trió egyik törzstagjának (Wroth) egyszemélyes projektjére, a Paysage D’Hiver hideg ambient-black metaljára hasonlít, mellyel Wroth (itt: Wintherr) sokáig csak demókat adott ki, de pár éve készült két album is. Nehezen megközelíthető, tüskés, távolságtartó a Dark Space -II, ahogyan mindig is az volt az egész zenekar. Ugyanakkor megvan a különös, súlyosságában, ridegségében is megkapó zene vonzereje.
