(Szöveg: Gáti Viktor – Fotó: Michele Aldeghi, Alessandro Di Martino, Krichan-Wihlborg)

Ha egyszer összetrombitálnák a göteborgi dallamos death metal Nagy Négyesét, a Dark Tranquillitynek bérelt helye lenne közöttük. A Septic Boiler néven, 1989-ben alapított csapat 35 év után sem lassít. Az utóbbi években jócskán megváltozott a felállás, ám ez mit sem érződik a friss, sorrendben tizenharmadik nagylemez színvonalán és karakterén: előremutató, egyben vérbeli DT-anyag született ezúttal is. Az ikonikus frontemberrel, a nyughatatlan Mikael Stannével veséztük ki az augusztus 16-án érkező új albumot és a banda körüli aktualitásokat.

Sok minden történt veled és a Dark Tranquillity-vel az elmúlt négy évben, miután megjelent a Moment című, legutóbbi albumotok. Mindennek tetejébe, itt a friss lemezetek, Endtime Signals címmel.

„Mérhetetlenül örülök, hogy minden nehézségen túljutva elkészült ez az anyag. Fontos személyi változásokon estünk át, de sikerült megerősödve kijönnünk a helyzetből. A pandémia idején számos változással szembesültünk. Felvettük a Momentet, aztán minden leállt. Át kellett értékelnünk a dolgokat, döntéseket hozni, hogy mihez akarunk kezdeni belátható időn belül. Néhányan a zenekarból úgy döntöttek, nem tartanak velünk a jövőben, és másra kívánnak fokuszálni. Úgy voltunk ezzel, hogy a dolgok változnak, ez az élet rendje, jöjjön, aminek jönnie kell. Így Martin (Brändström billentyűs), Johan (Reinholdz gitáros) és jómagam felmértük a helyzetet. Választanunk kellett, hogy visszalépünk, és könnyedebbre vesszük a dolgokat, ahogy sokan tették a pandémia miatt, vagy mindent felteszünk egy lapra, még többet turnézunk és dalokat írunk. Egyértelmű volt számunkra a válasz, hiszen minden másnál jobban szeretjük ezt csinálni. És tettre készen álltak mellettünk a megfelelő emberek.”

A korábbi hat fős létszámmal szemben ezúttal öt fős társaság lettetek.

„Így van. Joakim (Strandberg-Nilsson dobos) és Christian (Jansson basszusgitáros) csatlakozása felért egy revelációval. Nemcsak remek zenészek, de nagyszerű emberek is, keményen dolgoznak, igazi profik minden tekintetben. Szóval ebben a megújult felállásban vágtunk neki az új lemeznek. Zeneileg nem voltak korlátok, nem kellett senkivel kompromisszumot kötnünk, teljesen felszabadultan zajlott a folyamat. Nem is tudom, dolgoztunk-e valaha ilyen gördülékenyen, és ez nagyon izgalmas volt. Sokat beszéltünk arról, mennyire fontos számunkra ez az album, hiszen be kellett bizonyítanunk magunknak, van még mit mondanunk, továbbra is számolni kell velünk. Szóval volt egyfajta kihívás jellege az egésznek, ami tucatnyi album után sem tűnt könnyebbnek, sőt. Megvan a nagy tapasztalat, ugyanakkor ott volt a tudat, hogy minden korábbi munkánkat felül kell múlnunk ezúttal, tovább kell lépnünk, miközben jól érezzük magunkat. Frissnek hatni, újat mutatni mindig a legnehezebb része a dolognak. Büszke vagyok a végeredményre, és nagyon várom, hogy útra keljünk az új dalokkal.”

Miképp osztottátok fel a dalszerzési feladatokat ebben az új felállásban?

„Az utóbbi pár albumnál én és Jivarp (Anders Jivarp ex-dobos) írtuk meg a dalok gerincét, és ezeket adtuk tovább Martinnak és Johannak, valamint Chris-nek (Chris Amott ex-gitáros). Ezúttal Martin, Johan és én közöttem oszlott meg a dalszerzés. Mi hárman hónapokat töltöttünk a stúdióban az ötletek kidolgozásával. Martin és Johan munkakapcsolata sokat fejlődött a Moment készítése során. Ehhez tette hozzá a magáét Joakim és Christian, és a kettejük által alkotott ritmusszekció a javarészt kész kompozíciók színvonalát a kimagasló hangszeres tudásával képes volt tovább fokozni, adott esetben új területeket tudtunk feltérképezni együtt zenei értelemben.

Sokat jelent, hogy melyikünk milyen muzikális háttérrel rendelkezik. Míg a két új srác merőben különböző irányokból érkezett, Johan a Dark Tranquillity és a pályatársaink régi lemezein nőtt fel, így vele nyilván sok kapcsolódási pontom van. Nem volt szükség kompromisszumra, csak arra koncentráltunk, hogyan lehet a lehető legjobb az új lemez.”

A sokrétűségre jó példa az Unforgivable címú friss dal, amelyben a változatos hangszeres megoldások mellett blastbeatek is hallhatók, amik nem is tudom, mikor szerepeltek utoljára egy DT-számban…

„Joakim és Christian tényleg bármit el tud játszani, így adta magát, hogy kipróbáljuk, meddig tudunk elmenni. Igyekeztünk, hogy kihívásnak érezzék a feladatot, de egyben élvezzék is, és így toltuk egymást előre.”

Az A Bleaker Sun tételben egy szokatlanul hosszú, emelkedett, gondosan szerkesztett gitárszóló kapott helyet. Ennek mi a története?

„Ez egy újabb fontos pontja volt a dalszerzésnek. Lényeges volt, hogy ne legyen erőltetett. Johannak is megadtuk a szabad utat az alkotáshoz, ahogy a többieknek. Napokig magára hagytuk a stúdióban, így volt ideje kidolgozni ezt a szólót, ami számos hatásból táplálkozik, a heavy metal mellett klasszikus, jazz és sok egyéb karaktert szintén kihallani belőle.”

.
Tudnál mondani kedvenceket az Endtime Signalsról?

„Nem könnyű választani, mert minden dalba rengeteg energiát fektettünk, és roppant erős, egységes lett az anyag. A Shivers And Voids például számos módosításon esett át, mert sokáig nem tudtuk eldönteni, hogyan lehetne a legjobbat kihozni belőle. A legtöbb nótával hasonló volt a helyzet. Ilyen mondjuk a One Of Us Is Gone, amivel kialakult egy szoros érzelmi kötődés, s emiatt a kislemezek kiválasztása is roppant nehéz feladat volt. Egy külsős személy merőben másként látja mindezt, egyszerűen rábök az egyik dalra, ami szerinte kiemelkedő, mi viszont sokat hezitálunk, mert mindegyik dalt nagyon erősnek érezzük a fentiek okán. Egy kívülálló képes objektíven értékelni a lemezt, én például nem, hiszen még most is a hibákat keresem, a javítási lehetőségeket. Tudom hülyeség, de ez van.” (nevetünk)

Említetted a One Of Us Is Gone-t. Kiről szól ez a darab?

„Mondhatjuk, hogy ezt a dalt részben az egykori gitárosunk, Fredrik Johansson írta, aki 1993-1999 között (a Skydancer és a Projector lemezek közötti időszakban) volt a banda tagja, de a kilépése után is rendszeresen dolgoztunk közösen egyes dalvázlatokon, folyton kikértem a véleményét egy-egy ötletemről. Fredrik 2022-ben, hosszú küzdelem után, rákban elhunyt, ám a betegsége alatt is sokat írt. A lehető legtöbbet igyekezett kihozni a helyzetből. Azt mondta, hogy ő már nem fogja tudni felhasználni az ötleteit, de mi nyugodtan megtehetjük.

Szóval annak tudatában fogtunk bele a dalszerzésbe, hogy Fredrik riffjeit, dallamait, akkordmeneteit is beépíthetjük, így adta magát, hogy készüljön egy tiszteletadás Fredrik felé. Sokat dolgoztunk rajta, alapos válogatás útján összeraktunk egy olyan kompozíciót, amely hűen tükrözi az ő látásmódját a zeneszerzésről, továbbá jól illeszkedik a mi elképzeléseinkbe. Ehhez jöttek az én dalszövegeim, amelyekben be akartam mutatni, milyen is volt ő, alapul véve a temérdek beszélgetésünket, amelyben megosztottuk a meglátásainkat a világ legkülönfélébb dolgairól. Amikor már úgy érezte, itt a vég, próbált mindenkit biztosítani róla, hogy nincs miért aggódnunk vagy szomorkodnunk, minden rendben lesz, az történik, aminek történnie kell, ő készen áll. Méltóságteljesen, bátran viselte a helyzetet. Ez számomra egyszerre volt meghökkentő és inspiráló.”

Mindezzel együtt én úgy gondolom, végeredményben ez egy felemelő szerzemény.

„Én is szeretném így látni. Ilyen az élet, rengeteg szépséggel jár, de olykor komoly borzalmakkal is meg kell küzdenünk, és meg kell tanulnunk az elengedést. Egy ilyen esetben mindössze annyit tehetsz, hogy bízol az orvosokban, a kezelésekben, ezt a helyzetet kell elfogadni. Fredrik erről próbált meggyőzni minket, igyekezett tudatosítani bennünk, hogy az orvosok mindent megtesznek, és valóban így történt, ez az, ami számít.”

Beszéljünk egy kicsit rólad. Gyakori eset, hogy egy zenész több zenekarban érdekelt, ugyanakkor a te esetedet kivételesnek gondolom a tekintetben, hogy a DT mellett további, meglehetősen aktív bandák tagja is vagy, mint a The Halo Effect, a Grand Cadaver és a Cemetery Skyline. Ezek ráadásul merőben eltérő zenei stílusokban alkotnak. Hogyan osztod be az idődet a temérdek, szerteágazó zenekari teendő és az életed egyéb területei között?

„2019-ben, mielőbb elkezdtünk dolgozni a Moment album dalain, elhatároztam, hogy még több időt fogok foglalkozni a zenekari ügyekkel, többet írok, és szüneteltetem a civil munkát, mivel az rengeteg stresszel járt számomra. Amikor befejeztem a saját részeimet a Momenten, úgy éreztem, hogy ez nagyon örömteli megoldás a számomra, ezt a régen tapasztalt mértékű kreativitást nagyon élveztem. Ugyanakkor, mint mindenki mással, velem is rendszeresen előfordul, hogy összefutok egy cimborával, mondjuk egy fesztiválon, és elkezdünk arról beszélgetni, milyen jó lenne végre együtt zenélni. Persze ilyenkor mindig az időhiány jelenti a gondot, de aztán annyira ráhangolódunk a témára, hogy nem tudok nemet mondani, és valahogy megoldom, szakítok megfelelő időt a közös zenélésre. (nevet) Ehhez azért szükség volt a pandémiára is, amikor annyi szabadidőnk lett, mint azelőtt soha, és valószínűleg a jövőben sem lesz. Szóval ennek eredményeképp rengeteg dalt írtunk, temérdek felvétel készült, ami számomra sok-sok friss tapasztalattal járt, ahogy megismerkedtem és összedolgoztam új emberekkel. Azelőtt huszonöt évig nagyjából ugyanazok az emberek vettek körül, nem tevékenykedtem más zenekarban a DT-n kívül, úgyhogy roppant kíváncsi voltam, mi sül ki ezekből a kezdeményezésekből.

Niclasszal és Jesperrel (Niclas Engelin és Jesper Strömbald gitárosok) együtt dolgozni a The Halo Effectben rettentő élvezetes és könnyű volt, hiszen ismerem a munkásságukat, a stílusukat, gyorsan összecsiszolódtunk. A Grand Cadaver esetében, Alex (Stjernfeldt gitáros) ugyanabban az utcában lakik, mint én, szóval nem volt nehéz összehozni a dolgot. Alex felvetette, hogy írjunk közösen old-school death metal dalokat, én pedig azonnal rábólintottam, mivel álmomban is meg tudnám csinálni. (nevet) Egy hét alatt megírtunk és felvettünk egy albumot, elképesztő volt. A Cemetery Skyline ötlete úgy született, hogy Markus Vanhala gitáros és Santeri Kallio billentyűs megkerestek, hogy csináljunk együtt valamit. Nagy rajongója és tisztelője vagyok mindkettőjük munkásságának, így belementem. Előálltak egyfajta gótikus rock koncepcióval, mert imádják ezt a zenét. Mivel az nem az én terepem, eleinte hezitáltam, de túl izgalmasnak tűnt ahhoz a dolog, hogy visszalépjek, így aztán beadtam a derekam.

Ezen a ponton az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy megtaláljam a helyes arányt a zenélés és a család között, elegendő időt tudjak otthon tölteni a turnézás és az ezzel járó rengeteg utazás mellett. Sokszor több zenekarom turnéállomásai között ingázom, ami nagyon kemény tud lenni, de ezt én választottam, szóval nem okolhatok érte senkit. (nevet) Mindehhez még hozzájön az irodai, a menedzsment feladatkör… Mindenesetre, mindenki elfogadta, hogy számomra a DT az eső, ahhoz tudom igazítani a többi zenekar dolgait.”

Több mint harminc éve vagy a pályán, de a hangod még mindig kifogástalan, és remek formában vagy. Hogyan tartod magad kondiban?

„Mindenekelőtt, rengeteget énekelek. Mindig szánok elegendő időt a hangom bemelegítésére, és olyan színpadi segédeszközöket használok, amelyek lehetővé teszik, hogy a szükséges mértékben kíméljem magam. Régebben az akasztott ki leginkább, amikor nem hallottam magam a színpadon, ezért jobban üvöltöttem, ami kikezdte a hangom. Mindent elkövetek, hogy az éneklés örömteli legyen számomra, hiszen ezt szeretem csinálni a legjobban. A kétezres évek elején, amellett, hogy remek emberekkel dolgoztam együtt, és a zenélés számos területén tudtam fejlődni, az énekhangomat olyan módon használtam, amivel nem voltam elégedett, és rengeteg bosszúságot okozott számomra. Idővel ezt megtanultam kezelni, később pedig megelőzni.”

Niklas Sundin gitáros a kiválását követően is a DT kötelékében maradt, főként a vizuális tartalmakért felel. Mi a helyzet Martin Henriksson és Anders Jivarp korábbi gitárossal és dobossal?

„Martin szintén a zenekari stáb tagja maradt, menedzseri feladatokat lát el, amelyekkel a gitározás mellett eddig is foglalkozott, és sokkal jobban csinálja, mint én. (nevet) Niklas az illusztrációk, videoklipek és társai mellett a dalszerzésből és a dalszövegírásból is rendre kiveszi a részét, az új albumra ugyancsak hozott egy dalt (False Reflection). Anders szintén velünk van, csak hát amikor a pandémia után meglátta a turnéterveinket, közölte, a továbbiakban ilyen intenzitással nem tudja kivenni a részét a banda működéséből. Folytatta a tanulmányait, és főiskolai tanár lett belőle. Nagyon jó benne, mivel egy remek ember, emellett pedig van egy blues zenekara. Örülök, hogy megtalálta a számításait, és élvezi, ami csinál. Egyébiránt, az ajtó mindig nyitva áll előtte arra az esetre, ha beugrana pár bulira.”

Milyennek látod a metal zenei színtér jelenlegi státuszát és jövőjét?

„Rettentően erős a színtér. A városban, ahol lakom, megállás nélkül követik egymást a metal koncertek, a tizenéves suhancoktól kezdve a monstre produkciókig. Olykor szitkozódom, amiért lemaradok az itthoni bulikról, amik nagyon érdekelnének. A metal zenészek és zenekarok mostanában színre lépő, új generációja elképesztő, nagyon izgalmasnak gondolom ezt a felfrissült színteret. Nem értem azokat a fesztiválra járókat, akik a régi nagyokat akarják látni a fesztiválokon, miközben például az Iron Maiden arénaturnékat csinál. Akkor mi értelme lenne fesztiválokra hívni őket? Az hadd legyen a többi banda terepe.”

És mi a helyezt a Dark Tranquillity-vel?

„Nagyon elégedett vagyok az új albummal, a zenekari felállással. Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen jó a hangulat és ennyire erős a motiváltság a DT-ben. Ugyanakkor, manapság minden egyes zenekar nehéz helyzetben van az őket terhelő rettenetes költségek miatt, amelyek a fellépésekkel, az utazással járnak. Ez könnyebb már nem lesz. Nem lehet mást tenni, mint még keményebben odatenni magunkat, többet turnézni, elővenni ritkán vagy akár sosem játszott dalokat, sűrűn váltogatni a setlistet. Alig várom a következő EU körutat, amin különleges színpadi show-val készülünk.”

Van olyasmi, amit a jövőben mindenképp meg szeretnél valósítani a DT-vel?

„Rengeteg ilyen van. Soha nem látott városokban fellépni például. Egyre nagyszabásúbban és jobban tenni a dolgunkat, és mindig legyen érdekes, amit csinálunk. Elengedhetetlen, hogy a koncertjeinken senkiben ne ébredjen keserűség mondjuk egy technikai probléma miatt, hogy minden rendben működjön a színpadon annak érdekében, hogy mi jól érezzük magunkat, a közönség pedig megkapja, amit megérdemel.”