Jól ismert finn zenészek, többek közt a Children Of Bodom, a Wintersun, a Norther, a Finntroll vagy éppen a Nightwish egykori és jelenlegi tagjai hozták létre azt a Crownshift nevű formációt, amely még tavaly májusban jelentette meg bemutatkozó albumát. A dallamos groove/power metal zenét játszó négyfős zenekar azóta két alkalommal is fellépett már Magyarországon. Daniel Freyberg és Jukka Koskinen válaszolt kérdéseinkre.
Szöveg: Gyuricza Ferenc / Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: Pekka Keränen
—
A Crownshift egészen új zenekar, de mindannyian jól ismert zenészek vagytok, akiknek életében a Norther és a Naildown jelenti a közös pontot, hiszen ott hárman is megfordultatok. Mondhatjuk, hogy a Crownshift a Norther vagy a Naildown folytatása?
Daniel Freyberg: „Nos, akár lehetne az is, de nem egy van. Ez tulajdonképpen csupán nézőpont kérdése. Ha azt szeretnéd kihangsúlyozni, hogy hol játszottunk korábban, akkor igen, felbukkan a Norther vagy a Naildown neve, ami az emberek egy részének ad némi támpontot. Ha viszont azt nézzük, hogy a Crownshift zenéje jelentősen különbözik ezektől, akkor nincs kapcsolat a korábbi zenekaraink és a jelenlegi között. A Crownshift mindannyiunk karrierjében egy hatalmas lépést jelent. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a bemutatkozó albumunk kapcsán, és egészen biztató volt az indulásunk, hiszen tavaly nyáron olyan nagyszerű fesztiválokon léptünk fel, mint a Graspop, a Hellsinki, a Rockstadt vagy itt, Magyarországon a Fezen.”
Ki kezdeményezte a Crownshift megalakulását? Ki volt az ötletadó?
DF: „Arra már nem emlékszem pontosan, hogy ki vetette fel elsőként, de mi hárman, Jukka, Heikki (Saari, dobos) és én voltunk azok, akik elkezdtünk beszélgetni arról, hogy kellene közösen csinálnunk valamit. Igazából ez már nagyon régen történt, csak vártunk a megfelelő pillanatra, ami akkor jött el, amikor rátaláltunk Tommyra (Tommy Touvinen énekes). Őt is ismertem már régebbről, a korábbi zenekara, a MyGrain kiadója ugyanaz volt, amelyik a Naildown albumait is gondozta. Szerintem Tommy egy rejtett drágakő a finn énekesek között, aki bármilyen stílusban képes énekelni. Nem is tudok másik énekest a finnek között, akik képes lenne hasonlóra, ezért nagyon szívesen dolgoztam volna vele. Készítettünk pár demófelvételt, amiket aztán megmutattam a többieknek. Azonnal rákaptak ők is, és most itt vagyunk. Szerintem nagyon jól összeillünk, azonos hullámhosszon vagyunk mindannyian, jól kijövünk egymással.”
Van esélye egy most induló zenekarnak arra, hogy kiemelkedő sikereket érjen el? Lehet olyan világsztár, mint amilyenné például a Nightwish kinőtte magát?
Jukka Koskinen: „Szerintem még mindig ugyanaz a recept, mint régen volt. A zene a lényeg, az kell, hogy tetszen az embereknek, a tagok között pedig jó legyen a kémia. Persze, kell egy kis szerencse is, és az sem hátrány, ha van olyan személy a menedzsmentben, aki ért az üzlethez, és képes felfuttatni egy zenekart. Szóval mindenképpen kell pénzt befektetned az elején, ami aztán vagy megtérül, vagy nem, de jó zene nélkül esélyed nincs rá, hogy sikeres legyél. Ha közben azt is nézzük, hogy mennyi versenytárs van, akkor még inkább rá kell jönnöd, hogy nincs könnyű dolgod. Ebben a kiélezett helyzetben még nagyobb hangsúlyt kap a minőség, anélkül nincs siker.”
Kinek kell beinvesztálnia pénzt abba, hogy egy új zenekar el tudjon indulni? Segít benneteket kiadó és management, vagy saját magatoknak kell mindent megfinanszíroznotok?
JK: „Az elején mindenkinek bele kell fektetnie valamennyit. Ez azonban nemcsak a zenében van így, az üzlet mindenhol ilyen. Eleinte biztos, hogy többet visz, mint amennyit hoz, el kell telnie valamennyi időnek, hogy jövedelmező legyen.”
.
Májusban jelent meg a debütáló albumotok, mindössze nyolc dallal. Ennyi dalotok volt csupán, vagy írtatok többet is?
DF: „Csak az a nyolc dal volt, nem is akartunk többet. Nem akartunk azon gondolkodni, hogy mi kerüljön fel az albumra, s mit tegyünk talonba. Nem szerettünk volna olyan ötletekkel foglalkozni, amelyekről eleve tudtuk, hogy felesleges lenne energiát fordítanunk rá. Az a nyolc dal több mint negyven perc, ami elegendő volt egy teljes albumhoz. Zeneileg elég változatosak is, szerintem tökéletes volt bemutatkozásnak.”
Ha így nézzük, akár igazad is lehet, egy koncerten viszont nem biztos, hogy elegendő. Az első élő fellépéseiteken játszottatok is feldolgozásokat a korábbi zenekaraitoktól. Erre a műsoridő miatt volt szükség, vagy inkább azért, hogy jelezzétek, honnan érkeztetek?
JK: „Mindkettő igaz. Az első koncertünkön hosszabb időt töltöttünk színpadon, mint most, tehát szükségünk volt még dalokra a bemutatkozó albumon szereplőkön kívül is. Ezért vettünk be a műsorba néhány feldolgozást, de olyanokat, amelyek kapcsolódtak hozzánk. Egy-egy Naildown-, Norther- és Bodom After Midnight-számot, amiket a közönség is jobban ismert, mint a vadonatúj Crownshift-dalokat. A Naildown- és a Norther-számok azóta kikerültek a műsorban, az idei turnén már egyáltalán nem játsszuk azokat, a Paint the Sky with Blood a Bodom After Midnighttól azonban még mindig része a setlistnek.”
Apropó, Bodom After Midnight. Daniel, te az utolsó pillanatig együtt zenéltél Alexi Laihóval, akinek korai halála mindenkit megrázott. Voltak jelei annak, hogy ennyire beteg lenne?
DF: „Szerintem senki sem számított erre. Akit ismerek, azok közül senki nem volt tisztában azzal, hogy Alexi ennyire beteg. Tudod, ha az embernek gondja van az egészségével, nem szívesen beszél róla. Persze, ha valami gyógyíthatatlan betegségről van szó, ami folyamatos kezelést igényel, arról előbb-utóbb tudomást szerez a környezete, de neki nem ilyen baja volt. Ha jól emlékszem, pár nappal halála előtt még láttam, sőt, az egész Bodom After Midnight zenekar együtt volt, de egyikünk sem gondolta volna, hogy az lesz az utolsó találkozásunk. Nagyon mélyen megrázott valamennyiünket ez a szomorú, tragikus történet.”
A zenekart általában a melodeath stílushoz sorolják. Egyetértetek ezzel?
DF: „Nos, a címkézés mára már szinte kötelező lett, hiszen a Spotify és az egyéb online platformok ez alapján kezelik a zenéket. Én nagyon rossz vagyok ezen a területen, szóval nem igazán tudnom megmondani, hogy melyik zenekarra melyik címke illik, de nincs kifogásom az ellen, hogy az emberek ezt tegyék. Ha úgy gondolják, hogy a Crownshift melodeath zenekar, akkor büszkén vállalom, miközben azt is gondolom, hogy a mi zenénkben van prog és klasszikus rock is. Nagyon vékony vonal választja el egymástól a különböző stílusokat, így akár még az is előfordulhat, hogy a következő albumunkat már nem a melodeath stílusához sorolják.”
Ezek szerint gondolkodtok további albumokban is?
DF: „Mindenképpen, de azt nem tudom megmondani, hogy mikor. Jelenleg még a debütáló albumra koncentrálunk, annak a dalaival turnézunk. Azt azonban szeretném nyomatékosítani, hogy a Crownshift abszolút aktív zenekar, és nemcsak egy mellék projekt. Lépésről lépésre haladunk, de a jövőt nem látjuk előre. Mondhatnám azt, hogy vannak terveink vagy inkább álmaink, hogy mondjuk tíz év múlva hol látnánk szívesen a zenekart, de nemcsak rajtunk múlik, hogy az valóban megvalósul-e. Mi elég komoly célokat tűztünk ki magunk elé, de nem tudhatjuk, hogy az emberek elfogadják-e azt, amit csinálunk. Ha igen, akkor tíz év múlva magasan ragyog majd a Crownshift csillaga, de az is lehet, hogy nem így lesz.”
A zenei irányvonal meghatározásában kié a főszerepe?
DF: „Én vagyok az, de mindenki beleteszi a saját ötleteit. A basszust például teljes egészében Jukka dolgozta ki. Mégiscsak jobb így, hiszen ő sokkal jobban ért hozzá, mint én.” (nevet)
Ez azt jelenti, hogy közösen írtátok a dalokat?
Daniel: „Nem igazán, inkább egyedül dolgozunk. Ezt az albumot nem is úgy készítettük, mint egy rendes zenekar. Mindenki egyedül dolgozott, de ez nem azt jelenti, hogy nem osztottuk meg egymással az ötleteinket, vagy nem adtuk volna át azokat további finomításokra. Nem ezt terveztük, de ennél az albumnál most így alakult. Mindannyiunknak van már sok tapasztalata a dalszerzés kapcsán, az előző zenekarainknál dolgoztunk így is, közösen is, mindkét módszernek megvan az előnye.”
Korábban többször is hivatkoztatok Devin Townsendre, mint olyan személyre, akinek munkássága hatással volt rátok…
DF: „Szerintem mindenkire hatással volt, aki a metal zenében dolgozik. Devin egy zseni, igazi géniusz, akit csak dicsérni lehet. Persze, nemcsak ő volt ránk hatással, másokat is említhetnék. A zene már csak ilyen. Meghallgatsz valamit, megtetszik, s amikor alkotsz, óhatatlanul ott motoszkál a gondolataid között.”
Daniel kivételével mindenkinek van más aktív zenekara is, Jukka, te például a Nightwish és a Wintersun tagja vagy, ami bizonyára sok elfoglaltságot jelent számodra. Lehetővé teszi ez a turnézást?
JH: „Igen, ahogy látod is, meg tudtuk oldani ezt a kérdést. Egyelőre jól alakultak a dolgok, mivel tavaly nyáron is fel tudtam lépni a Crownshifttel, és most is van egy turnénk, ami több mint egy hónapon át tart. A Nightwish jelenleg pihenőn van, a Wintersun sem mozog igazán, szóval most bőven volt időm arra, hogy a Crownshifttel útnak induljak. Ma már nagyon sok olyan zenész van, aki több zenekarban érdekelt egyszerre. Csak szervezés kérdése ez az egész. Egyeztetnünk kell az elképzeléseinket, és odafigyelni egymásra, s akkor biztos, hogy nem lesz ütközés az egyes zenekarokat érintő tervek között.”
–
(Az interjú eredetileg a 2025. áprilisi digitális különszámunkban jelent meg.)
Havi Metal – A Jó, a Rossz és a Csúf (Alex Skolnick) – Udo Dirkschneider – Omen – De Facto – In The Woods… – Liv Kristine – Hangpróba – Sokkoló Korongok/Extra – Epica – Eluveitie – Crownshift – Bigfoot Preston – Odion – Dynazty – Enforcer – Élő Fém (Enforcer, Tribulation, Airbourne, Rivers Of Nihil, Godsmack) – Alien Weaponry – Continoom – Deathless Legacy – Médiaradar – Old School – Koncertmenü
