Ha a ’80-as évek zenei talentumai kerülnek szóba, azok a csapatok, amelyek a metal műfajt annak leginkább előremutató és művészi oldaláról közelítették meg, akkor a svájci Coroner neve az elsők között merül fel. Már az 1987-es R.I.P. debütalbumon egészen érett technikás thrasht mutattak be, s a Coroner fejlődési íve innentől kezdve megállíthatatlan volt egészen a ’90-es évek közepén bekövetkezett feloszlásig. Már évek óta érkeztek hírek az újjáalakult Coroner készülő lemezéről, de a megjelenésre 2025 őszéig várni kellett. A Dissonance Theory címet kapott visszatérő albumról Tommy Vetterli gitáros/dalszerző beszélt.
Szöveg: Milán Péter · Fotó: kiadói archívum
–
Nem kétséges, hogy a ’80-as, majd a ’90-es években a Coroner egyike volt azon zenekaroknak, amelyek kivételes magasságokra juttatták a thrash műfajt, sőt, az egész extrém zenét. Kérlek, beszélj a ’80-as, korai ’90-es évekről, amikor egyik Coroner-album múlta felül a másikat. Hogy élted meg egy a horizontot folyamatosan tágító aktív thrash-zenekar tagjaként, zenészként ezt az időszakot?
„Fantasztikusak voltak azok a napok. Fiatalok voltunk, tele energiával, és folyamatosan azon voltunk, hogy minél jobbak legyünk. Inspiráló volt egy ennyire vibráló metalszíntér részesének lenni – turnézni, lemezeket felvenni, kapcsolatban lenni más zenekarokkal, mindez felejthetetlenné tette azokat az időket. Akkoriban az egész nap a rendelkezésemre állt, hogy gitározzak. Általánosságban az élet is valamelyest egyszerűbb volt.”
A Coroner 1996-ban, egy erős válogatásalbum kiadását követően feloszlott. Hogyan emlékszel a zenekar végének napjaira?
„Ez is izgalmas időszak volt. Mindnyájan valami mást akartunk kipróbálni, más zenészekkel akartunk kísérletezni. Valójában már 1995-ben feloszlottunk, de jó viszonyban váltunk el egymástól, ma is a legjobb barátok vagyunk. A Coroner című best of album alapvetően egy kompromisszum volt, hogy kikerüljünk a lemezszerződésünkből. Ez nagyon fontos volt számomra, mert egy ismert művésszel tervben volt egy turné, aki ki akart adni egy koncertelbumot, amiben nem vehettem részt, amíg a Noise-hoz kötött a szerződés.”
Tommy, 1999-ben, az osztrák Mind Over Matter fesztiválon találkoztunk személyesen, ahol a Kreatorrel léptél fel. Természetesen a Coronerről kérdeztelek, de nem tudtad megmondani, hogy a zenekarnak van-e még jövője. 2010-ben végül újjáalakultatok, elkezdtetek koncertezni (kétszer is volt szerencsém látni a zenekart). Mi volt az a szikra, amikor Ronnal úgy döntöttetek, hogy a zenekarnak adtok még egy esélyt, mert még van mondanivalója?
„Az újjáalakulás fő oka az volt, hogy a Youtube-on láttunk fiatal srácokat, akik a dalainkat játsszák – nagyszerű érzés volt rádöbbenni, hogy az embereket még mindig érdekli az, amit sok évvel azelőtt írtunk. Ezt megfejelve egyre több fesztiválfelkérés érkezett, vagyis az egész dolog anyagilag is alá volt támasztva.”
Kicsit meglepett, amikor azt olvastam, hogy a Dissonance Theory az első Coroner-album, amivel elégedett vagy. Tudom, hogy egy zenész álláspontja eltér a hallgatóétól, de kíváncsi vagyok, hogy mi hiányzik az olyan mesterművekből, mint a No More Color vagy a Mental Vortex (igazából mindegyik lemezt megemlíthetném).
„Annak idején szigorú időbeosztásunk volt a stúdióban, még akkor, is ha végül túlléptük a büdzsét. A saját stúdiómban végre mindent úgy csinálhatok, ahogy mindig is elképzeltem. A régi lemezeket soha nem éreztem befejezettnek. Mindig voltak dolgok, amelyeket megváltoztattam volna, vagy hozzátettem volna valamit.”
Az a benyomásom, mintha az anyag a régi lemezek összegzése lenne. A korai idők komplex riffelése éppúgy megtalálható, mint a Mental Vortex progresszív ízei, vagy a Grin hideg atmoszférája. Használtatok régi ötleteket a lemezhez, vagy minden, amit hallunk új? Szerinted változott a gitározási stílusod az idők során?
„A Dissonance Theory valamennyi dala vadonatúj, a megírásuk hosszú időt vett igénybe, sokat fejlődtek. Némelyik riff 2015-ig vezethető vissza. Például a Renewal nyitóriffjét abban az évben írtam, de magát a dalt ugyanakkor fejeztük be, mint a lemez utolsó számát, vagyis kb. egy évtizeddel később.
Amint túljutottam a dalszerzés kezdő fázisán, és elkészültek az első ötletek, riffek, demók, Diegóval dolgoztam, hogy finomítsunk a dobtémákon és a számok struktúráin. Egy bizonyos ponton úgy éreztem, hogy szükség van arra, hogy egy friss látásmóddal és jó füllel rendelkező egyént is bevonjunk a folyamatba – valami még hiányzott. Szerencsére régi munkatársam, barátom, Dennis Russ ráállt, hogy segítsen eljuttatni a Dissonance Theory anyagát a kreativitás egy új szintjére.”
Az új album borotvaéles hangzása valamelyest a Mental Vortex üvegszerű áttetszőségére emlékeztet, de valamivel több nyerseséggel. Milyen megszólalást álmodtál meg a lemezhez és milyen volt a stúdiózás?
„Az volt a vízióm, hogy modern hangzású legyen az anyag, de old school megközelítéssel. Technikai szempontból nézve a jól megcsinált modern produkciók sokkal jobban is szólhatnának. Sajnos sok új albumot túlproducelnek, halálra editálnak, emiatt mindegyik ugyanúgy szól. Ez volt az, amit minden áron el akartam kerülni. A lemezfelvétel során meg akartunk bizonyosodni arról, hogy minden részt megfelelően elcsíptünk, valódi hangszereket használtunk, csöves erősítőket és rengeteg analóg felszerelést. A felvételek során arra összpontosítottunk, hogy minél kevesebb editálást kelljen alkalmazni, hogy megőrizzük a természetes, élő hangzást.”
Egy személy hiányzik a klasszikus felállásából. Marky dobolása ugyanolyan fontos eleme volt a Coroner hangzásának, mint Ron érdes, agresszív hangja. Miért hagyta el a zenekart 2014-ben?
„Marky örömmel csatlakozott hozzánk az újjáalakulást követő koncertekre, de egyáltalán nem akart új anyagot felvenni. Az volt az álláspontja, hogy nem akar egy kultikus zenekar hagyatékának elrontásában részt venni. Másrészt már nem tudott kapcsolódni a zene intenzitásához. Diego egy más szinten mozgó elképesztő dobos, de nagy tisztelettel van Marky iránt. Marky soha nem tanult rendes iskolában, és ez lehetővé tette, hogy kialakítsa a maga különleges stílusát; ez olyasvalami, ami nagyon fontos volt a Coroner számára.”
Diego valóban tökéletesen beleillik a csapatba, ami a koncertek után a lemez alapján is egyértelmű. Hogy került rá a választás?
„Diego és én sokat dolgoztunk együtt, mindig is megvolt köztünk a zenei kapcsolat, már a kezdetekben is fennállt. Olyan volt, mintha már évtizedek óta ismertük volna egymást. Együtt játszottunk a 69 Chambersben, a stúdiómbam sok session-munkája is volt, szóval ismertem Diego sokszoldalúságát és technikai precizitását. Amikor Marky kilépett, egyértelmű volt számomra, hogy Diego lesz az új dobos.”
A gitározásod teljesen egyedi, ami a Coroner zenéjét ismerők számára nem újdonság. Sokat gyakorolsz? A Coroner megszűnése után is folytattad a játékot a hangszeren? Nem gondoltál még arra, hogy kiadj egy szólólemezt?
„Köszönöm az elismerést! Igen, szeretnék többet gyakorolni, de sajnos mostanában nincs olyan sok időm. Azért megpróbálok annyit játszani, amennyit tudok.
Szólólemez? Nem is tudom, lehetséges volna, de azt hiszem, inkább különböző énekesekkel dolgoznék, mivel a tisztán instrumentális albumok néha kissé soknak bizonyulnak számomra. Természetesen vannak kivételek, mint Vai, Satriani, vagy Marty Friedman, akik úgy képesek a gitárzenét művelni, hogy a hallgatónak nem fagy le az arca.”
A Stefan Thanneur által készített borítóillusztráció jól illik a régi lemezek koncepciójához.
„Stefan Thanneur egy fantasztikus művész, nagyszerű volt vele dolgozni. A borítóra szánt ötleteket mi a zenekarban már előzőleg meghatároztuk. Világos elképzelésünk volt csontokból álló DNS-spirálokról, melyek alsó része szétesik. Stefan úgy keltette életre ezt az ötletet, hogy az érzésvilága kapcsolódik a klasszikus Coroner-albumokhoz, miközben a Dissonance Theory témáira is reflektál. Úgy vélem, tökéletesen illik a zene hangulatához, anélkül, hogy túl sokat fedne fel.”
A régi lemezeiteken a szövegek gyakran a halálról és a modern világ elidegenedéseiről szóltak. Milyen témákat járnak körül a Dissonance Theory szövegei?
„A szövegtémák most is nagyon sötétek: feszültségek, káosz, személyes küzdelmek, ezekkel kell szembenéznünk a modern korban. Ezen az albumon Kriscinda Lee Everitt amerikai írónővel (aki éppen könyvet ír a Coronerről) és Dennis társproducerünkkel dolgoztam a szövegeken. Elsősorban azoknak az embereknek a reflexióiról és feszültségéről van szó, akik ellentmondásos hitet vagy értékeket vallanak. Ezt a témát boncolgatjuk az albumon.”
.
A Renewal és Symmetry dalokra készült egy-egy videó. Ezek elsősorban promóciós célokat szolgálnak, vagy van mögöttük valamilyen mélyebb elképzelés?
„A kiadó akarta, hogy két számot mutassunk be klipeken. Először nem voltam ebben biztos, mivel számomra egy album egy tökéletes műalkotás. Nem volt felhőtlen érzés ebből az egységből kihúzni két dalt. De azt hiszem, a dolgok már csak így működnek manapság. Azért választottuk ezeket a számokat, mert megfelelő keresztmetszetét nyújtják a lemeznek, és a befogadhatóbb tételek közé tartoznak.”
Öt évig tagja voltál a jól ismert Kreatornek, két lemezen játszottál a csapattal. Hogy emlékszel vissza azokra az időkre és milyen tapasztalatokat szereztél?
„Fantasztikus volt a Kreatorrel töltött idő. Akkoriban új hangzással kísérletezett a zenekar; ez bizonyos fokig egy experimentális korszaka volt a bandának. Remekül éreztem magam, de néhány év után a saját stúdiómban végzett produceri munkálataimra akartam koncentrálni, ezért úgy döntöttem, hogy továbblépek. A mai napig jó barátságban vagyok velük.”
A Coroner, a Voivod és a Mekong Delta nevét gyakorta együtt emlegetik mint olyan csapatokét, amelyek mindig magasra emelték a kreativitás zászlaját, mindig tágították a határokat, több lépéssel a mezőny előtt jártak. Mi a a véleményed a másik két zenekarról és miként vélekedsz a ’progresszivitás’ fogalmáról a metalban és általánosságban a zenében azzal egyetemben, amit a Coroner játszik?
„Nagyon szeretem ezeket a zenekarokat, nagy tisztelettel adózok előttük. Számomra a progresszivitás nem csupán az őrülten technikás dolgok előadását jelenti – ez inkább a fejlődésről az előre haladásról szól. Épp ennek köszönhetően nőtte ki magát mindegyik Coroner-album. Ez nem a technikai magamutogatásról szól, hanem az érzelmi és zenei fejlődésről. Csak önmagáért gyorsan és technikásan játszani, az nem progresszív, legalábbis az én értelmezésemben.”
Régóta működsz producerként, sok lemezen dolgoztál, van rálátásod a színtérre. Mi a véleményed az extrém metal mezőny folyamatos változásairól, a black, a death, a doom metalról, vagy a kísérleti jellegű társaságokról? Van olyan zenekar, hangzás, irányzat, amely nagy hatást gyakorolt rád?
„Őszintén, engem nem túlzottan érdekelnek a metal kategóriái, műfaji besorolásai. A stílusok sem foglalkoztatnak. Számomra csak jó zene van és rossz zene. Igen, ez klisé, de én valóban így látom. Az olyan zenekarok, mint az Opeth, vagy a Meshuggah, kiemelkedőek. Olyan zene, amit a szabadidőmben is szívesen hallgatok. Marky új zenekara, a Tar Pond is nagyon érdekes. Mindkét lemeznek én voltam a producere, nagyon szeretem, hogy ennyire lenyűgözően antikommersz a Tar Pond.”
Már van néhány lekötött Coroner-koncert. Esetleges magyarországi fellépés?
„Az fantasztikus lenne, nagyon örülnénk. Még soha nem játszottunk Magyarországon.”
Most a Coroner eljuthat olyanokhoz is, akiknél korábban kimaradt a zenekar – például azért, mert akkor még nem is éltek. Milyen hosszú jövőt jósolsz a Coronernek? További lemezeket is tervezel?
„Az első két közzétett dalt nagyon lelkesen fogadták a rajongók. Ki tudja, amíg jól érezzük magunkat, amíg van értelme és elég fittek is vagyunk, addig játszani fogunk. És lehet, hogy néhány év múlva érkezik egy újabb album – ki tudná előre megmondani?”
TARTALOM
–
APOCALYPTICA 78
BETON 66
BIOHAZARD 72
CORONER 22
DIRKSCHNEIDER & THE OLD GANG 26
GREEN CARNATION 14
LACUNA COIL 62
MALTHUSIAN 70
RAGE 12
SABATON 6
TESTAMENT 18
THE ANSWER LIES IN THE BLACK VOID 29
+
Élő Fém 82
Hangpróba 30
Havi Metal 5
Médiaradar 84
Saját szavaikkal 29
Sokkoló Korongok / Extra 31
