Kiadó: Frontiers Records / Írta: Schmidt Péter / 8
Az egykoron tévés tehetségkutatóban feltűnt, később a Quiet Riot sorait is megjárt énekes, James Durbin első metalos szólóalbuma kapcsán többek között a Riot jól hallható hatását is megemlítettem, mint amolyan igazodási pontot. Olyan nagyon valószínűleg nem nyúlhattam mellé a srác ízlésbeli preferenciáit és kedvenceit illetően, az immáron második lemezénél tartó Cleanbreak formációban ugyanis épp a Riot-gitáros Mike Flyntz-cel szövetkezett egy kis közös muzsikálásra.
Az első korongot ugyan nem hallottam, de felteszem, azon is az ittenihez hasonló jóféle, kellemes-veretes melodikus metalt hallhatunk, a dalokban – érthető módon – jó néhány Riot-jellegű harmóniamenettel és zenei megoldással. Ami mindenképpen változás, az a James és Mike mellett ügyködő többi muzsikus személye, ugyanis a tavalyelőtti debüthöz képest bőgőn és a billentyűknél most már Alessandro Del Vecchio, míg a doboknál Nicholas Papapicco hallható. Ezzel együtt a két fő arc zenei dominanciája hallhatóan megmaradt, és bár 21. századi alapklasszikusról nem beszélhetünk, azért az anyag színvonala jócskán túlmutat a Frontiers kiadós szürke átlagon. (A filléres borító mondjuk méltatlan ezekhez a dalokhoz – sajnos ez már az első lemez esetében is így volt.)
Minekutána a Mike DiMeo korszak hard rockosabb évei után a Riot visszatért a fémesebb vonalhoz, kifejezetten jól esik a fülnek ez a „személyügyi” szempontból és zeneileg oda kötődő, ám összességében azért dallamosabb nótacsokor. Flyntz és Durbin hallhatóan jól tudnak együtt dolgozni, érzik egymás stílusát és erősségeit, a végeredmény pedig egy mindkettőjük világát koherensen magába olvasztó lemezanyag lett. Nem tudom, hosszabb távon mik a tervek e kooperációt illetően, de a magam részéről egyáltalán nem bánnám, ha lenne még folytatása a dolognak. Ez a 44 perc ugyanis teljesen rendben van – ha mostanában európai és tengerentúli ízeket egyaránt felvonultató dallamos metalra vágysz, a We Are The Fire-rel érdemes lesz megpróbálkoznod.
