Öt év telt el a Caïnan Dawn, számomra egy kisebb katasztrófával felérő F.O.H.A.T. korongja óta, és most egy újabb albummal állt elő a francia black metal alakulat. A sorban a negyedik LP-n kilenc szerzeményt találhatunk, nem kevés, bő ötvenöt percnyi játékidő mellett.

Annyit máris elárulnék, hogy úgy tűnik, az elmúlt évek alatt Heruforodéknak sikerült elérniük azt, hogy – a legutóbbi esettel ellentétben – már ne fohászkodjak azért, hogy a lemezük minél előbb véget érjen. Ez pedig annak köszönhető, hogy a szeptember utolsó napján megjelenő hanghordozón már érzem a koncepciót a dalok megkomponálásában. Amíg a fohászommal párosuló F.O.H.A.T. szerzeményein azt éreztem, hogy a művészkedős, rituális megoldásokat próbálták dalokká gyúrni (halott ügy…), addig most mintha előbb az alapmotívumokat, a vezérfonalakat gyúrták volna össze, és ezekhez párosítottak volna később néhány elmélkedősebb elemet.

Mindentől függetlenül ez továbbra sem egy könnyed hallgatnivaló. Talán nem is véletlen, hogy ezt az amúgy csodálatos borítót választották hozzá ezzel az éjszakai, végtelen tengerrel. Hiszen, a Caïnan Dawn black metal muzsikája is úgy háborog, és ugyanolyan fullasztó hatással bír, mint a mélységes víztömeg. A rengeteg disszonáns hang, a sok-sok szólam, a fájdalmas rikácsolások mind-mind a reménytelenség jegyében csendülnek fel, optimista hangulatú melódiákat még csak véletlenül sem megpendítve. Simán el tudnám képzelni, hogy ezeket egy viharba került hajón játszották fel a zenekar tagjai, annyira furcsán hullámoznak, kavarognak, fortyognak.

Érdekes, hogy mindettől függetlenül van egy megfoghatatlan szépsége ennek a néhányszor most is le-leálló black alkotásnak. Amelynek hatalmas hullámokat gerjesztő beindulásai jól kiegészítik egymást a tükörsima vízfelületet okozó, csendesebb témákkal. Ez utóbbiak persze azért lehetnek még így is veszélyesek, mert hatalmas űr tátonghat alattuk.

Így én a Lagu kapcsán mindenképpen megjegyezném, hogy ez bizony mélyvíz, csak gyakorlott úszóknak ajánlott.