A kilencvenes évek óta megbízható szereplője az európai színtérnek a dél-németországi power metalos Brainstorm, akik a magyar koncertszínpadokon is rendszeresen teszik tiszteletüket. A naptári tél utolsó napján megjelenő új album, a Plague Of Rats adta az apropóját az alábbi interjúnak – a túloldalról az énekes Andy B. Franck jelentkezett be.

Szöveg: Schmidt Péter · Fotó: Alex Kuehr

–

Az interjú előtt sajnos csak egyszer volt időm figyelmesen végighallgatni az új lemezt – ennek alapján szerintem a Plague Of Rats a legsúlyosabb hangvételű anyagotok a Firesoul óta. Te hogy látod?

„Alapvetően hasonlóan gondolom én is. Végülis tényleg jó tömören, vastagon szól az album, nincs ballada sem, zeneileg igyekeztünk lényegre törően fogalmazni, jó pár dalszöveg pedig elég földközeli lett. De nem valamilyen előzetes agyalás eredménye ez, szimplán csak ez és így jött most ki belőlünk. Nyilván benne van ebben a 2021 óta történt sok szarság is: a járvány, amiben akkor még nyakig benne voltunk, a világban történt aggasztó események, és így tovább. Ugyanakkor azért a vaskos, nagy kórusok és a dallamosság továbbra is megmaradtak, szóval nem gondolom, hogy kifordultunk volna magunkból.”

Új basszus­gitárosotok van Jim Ramses személyében, akinek a zenei múltja azonban inkább a doom/death irányzathoz kapcsolódik, régebben az On Thorns I Lay tagja volt. Vele hogy találtatok egymásra?

„Ez egy nagyon vicces sztori! Amikor Antonio (A. Ieva) kiszállt tőlünk, akkor először Andreas (A. Ambruster) lépett a helyére, akivel a Wall Of Skulls megjelenése után egy rakás koncertet le is nyomtunk. Náluk azonban kisbaba született, és teljesen érthető módon a családjával akart lenni, így aztán gyorsan meg kellett találnunk az utódját. Épp pár nappal azelőtt, hogy szólt volna, a többiek az egyik helyi újságban olvastak egy interjút egy ide költözött görög sráccal, akiről kiderült, hogy basszusgitározik, hatalmas Iron Maiden- és Helloween-rajongó, sőt a Brainstormot illetően is képben van. Na, ő volt Jim. Amikor pár nappal később Antonio jelezte a kilépési szándékát, egyből ő jutott eszünkbe. Megkerestük, igent mondott, úgyhogy ezzel le is tudtuk a máskor olyan izzasztó tagcserét.” (nevet)

Az új album két dalában is visszatért az indiai „maharadzsás” tematika, ami nem csak a szövegekben, de dallamvilágban is tetten érhető.

„Tudod, az az érdekes, hogy sokan a Soul Temptation lemez Trinity Of Lust trilógiájáig vezetik vissza nálunk ezt a dolgot, holott már korábban is volt ilyen jellegű dalunk. Jómagam az Ambiguity albumnál lettem a Brainstorm énekese, és már oda írtunk egy indiai tematikájú dalt. Ez volt a Maharaja Palace, talán ismered. Most megint előjött bennem a késztetés valami ilyesmire, és még a komolyabb dalszerzési fázis előtt azzal kerestem meg Gyulát (Havancsák Gyula), hogy a készülő borítón mindenképpen szerepeljen majd Shiva figurája is. Egy mérges Shiváé! (nevet) A többieknek nagyon bejött a végeredmény, és azt hiszem, a srácoknál ez is rásegített arra, hogy ezek a keleti témák a zenében is megjelenjenek.

Fontos különbség viszont a korábbi hasonló dalainkkal szemben, hogy míg azoknak amolyan kitalált fantasy-szövegeik voltak, addig most az indiai mitológiában valóban szereplő figurákat, történeteket jelenítettem meg. Garuda alakja és a Gitagovinda épp ilyenek. Ebben a két nótában egyébként annyira hittünk, hogy mindkettőt kihoztuk előzetes single-ként is.”

.

A többi dalszöveghez honnan jöttek a fő inspirációk? Teszem azt, konkrét könyvek vagy filmélmények adták az ötleteket?

„Ezt nem mondanám, inkább szimplán csak a körülöttem levő történésekből, hírekből, információkból merítettem az ihletet. Igyekszem nyitott aggyal, füllel és szemmel járni a világban, és eközben figyelni önmagamra, hogy mi az, ami adott esetben megmozdít vagy elindít bennem valamit. Tehát nincs olyan előzetes koncepció, hogy akkor most márpedig mindenáron háborúkról vagy sárkányokról kell írnom – ami megérint, ami beindítja a gondolataimat, abból lesznek a dalszövegek. A Beyond Enemy Lines szövegéhez például a világ jelenkori állapota adta az ihletet, a Crawling inkább lelkizős-pszichós témájú, és így tovább.”

Az albumon két vendégénekes, Elina Siirala (Leaves’ Eyes) és Alex Krull (Atrocity, Leaves’ Eyes) is hallható. Ők ketten hogy kerültek képbe?

„Az előző lemezhez hasonlóan két dalhoz most is akartam vendégeket hívni, ezúttal azonban más volt a koncepció. A múltkor ugye Peavy (P. Wagner – Rage) és Seeb (S. Levermann – Orden Ogan) volt a két meghívott, akik mindketten heavy/power-vonalas frontemberek, tehát valamilyen szinten hozzám hasonló stílusban énekelnek. Most viszont a két kiszemelt nóta nem ezt kívánta meg, hanem épp ennek az ellenkezőjét – tehát hogy még véletlenül se hasonlítson a két hang és énekstílus az enyémhez. Alexet hívtam először: őt szinte kölyökkorom óta ismerem, annak idején rengeteget lógtunk együtt a ludwigsburgi Rockfabrikban, és zenekarozni is nagyjából egyszerre kezdtünk. Tudtam, hogy a From Hell nóta igazi karakteres hörgést kíván, és egyből az ő neve ugrott be. Elinát pedig már ő húzta be a dologba – ő ugye pár éve a Leaves’ Eyes énekesnője, és az Atrocitynél is vendégénekelt, innen jött a dolog. Őt ráadásul arra is sikerült rábírnom, hogy egy kicsit lépjen ki a komfortzónájából, és énekeljen a szokottnál mélyebb, természetesebb hangfekvésben. Mindkettőjük vendégszereplése nagyot dobott a dalokon, a barátságuk miatt meg személyes szinten is sokat jelent ez nekem.”

A megjelenés után saját körutat terveztek, vagy inkább egy ismertebb banda előzenekaraként koncerteztek? És ugye lesz budapesti állomása is a turnénak?

„Ami már konkrétan látszik, az egy tízállomásos, rövid körút német, svájci és holland dátumokkal. Ez február végén, a lemezmegjelenéssel lényegében egyszerre indul. De persze nem csak ennyi lesz, szerveződnek jócskán további fellépések is, az ügynökségünk nagyon rajta van a dolgon. Nyárra már van is bejelentett fesztiválfellépésünk, és nyilván hagyományos turnézás is lesz. Magyarország újra csak rajta van a radarunkon, ez már menetrendszerű. (nevet) Én egyébként nagyon szívesen játszanék végre Budapesten kívül is – eddig szinte csak a fővárosban koncerteztünk, pedig emlékszem, az a Debrecen melletti helyszín is nagyon jó volt annál a szép tónál, ahol egyszer úgy tíz éve felléptünk.”

Az a Vekeri-tó lehetett szerintem. És egyszer játszottatok a szülő­városomban, Székesfehérváron is, a Fezen Fesztiválon…

„Igen, igazad van! Azt hiszem, az még régebben lehetett.”

Igen, az még 2007-ben volt. Ha jól emlékszem, abban évben szerepelt először külföldi zenekar is a magyar fellépők mellett.

„Na, ezt nem tudom. Viszont ha jól rémlik, ezen a bulin játszott velünk először Antonio, ez volt az élő debütálása nálunk.”

Az album digipak kiadásának bónusza egy Rick Spring­field-dal feldolgozása lesz. Ennek mi a története, miért éppen erre a szerzeményre esett a választásotok?

„Valahogy ez a dal kölyökkorom óta elkísért, akár akartam, akár nem. Tudod, kissrácként jószerivel csak metalt hallgattam metallal: Judas Priest, Iron Maiden, Megadeth meg a többiek. De a rádióban azért időről időre megszólalt egy-egy olyan lazább nóta, amire felkaptam a fejemet – ilyen volt a Celebrate Youth is, néhány másik mellett. Popzenének nem is mondanám, inkább egy fogós, slágeres rockdal ez, tök jó szöveggel, aminek a feldolgozására most érett meg a helyzet. A többiek először csak néztek, amikor előálltam az ötletemmel, de amikor részletesebben is elővezettem, hogy milyen jellegű átdolgozásra gondoltam, hamar elkapták a fonalat. Szerintem egész jó lett a végeredmény – hatalmas köszönet Ricknek, hogy megírta nekünk ezt a remek nótát!” (nevet)

A Brainstrom mellett korábban az Ivanhoe és a Symphorce lemezein is énekeltél. Van esély rá, hogy bármelyik csapattal együtt dolgozz még valamikor a jövőben?

„Mondhatnám erre közhelyesen, hogy soha ne mondd, hogy soha, de ez az Ivanhoe esetében biztosan nem lenne igaz. Az már egy nagyon régi történet, lassan harminc éve, hogy nem vagyok tagja a zenekarnak – még nagyon fiatal voltam, amikor az első három albumon énekeltem. Működik amúgy a banda, egy csomó lemezük jelent már meg a kilépésem óta, és jól is van ez így, mindenki megy a maga útján.

Ami meg a Symphorce-t illeti… nos, ez már nem ilyen egyértelmű dolog, mert a magam részéről a mai napig vérzik a szívem, hogy az a történet abbamaradt. És ennek elsősorban én voltam az oka, illetve az, hogy a Brainstorm mellett már egész egyszerűen nem jutott elég időm és energiám még egy zenekarban való részvételre. A srácokkal egyébként tartjuk a kapcsolatot, beszélünk rendszeresen, és tudom, hogy szívük szerint ők is benne lennének a banda reaktiválásában. Főleg Cédric (C. Dupont – gitár) és Markus (M. Pohl – gitár) lelkesednek komolyan. Szóval nem tudom, ezen a fronton lehet, hogy történik majd valami előbb-utóbb – de az is lehet, hogy nem. Majd kiderül. Az viszont biztos, hogy én a mai napig hallgatom azokat az albumokat, a Become Deathet például épp a napokban pörgettem végig.”

Szólólemez elkészítésére nem gondoltál még?

„Ez mindenképpen tervben van, igen! Ráadásul nem csak bennem merült fel a dolog, hanem a korábbi kiadónk is megkeresett ez ügyben. Az alapokat tekintve mindenképpen metal lesz ez is, de szélesebb merítéssel mind a műfajon belülről, mind adott esetben azon kívülről is. Tudod, abban a szerencsében volt és van részem, hogy a világ nagy részét körbeutazhattam, és az évek során nagyon nagy hatással voltak rám azok a kultúrák és zenék, amelyekkel találkoztam. Délkelet-Ázsia, a Távol-Kelet, Dél-Amerika, vagy akár Ausztrália irányából is várhatók majd hatások a szólólemezemen – csak idő kéne rá, hogy végre igazán nekiállhassak. A fejemben nagyjából már összeállt, hogy mit akarok hallani – az biztos, hogy sok vendégben gondolkodom, és nem csak hangszeres zenészekben, de néhány énekesben is.”

Azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy a Brainstorm kapcsolata a magyar közönséggel és Magyarországgal különlegesen erős. Számodra mit jelent ez a kötelék?

„Nagyon sokat. Sosem lehetek elég hálás az ottani táborunknak azért a töretlen lelkesedésért, amivel már vagy húsz éve kitartanak mellettünk. Nálatok valahogy mindig különlegesen forró fogadtatásban részesülünk, és óriási dolog, hogy ez a nehezebb, problémásabb időszakainkban is mindig így volt. Voltak idők, amikor a kisebb problémáink miatt döcögősebben ment a szekerünk, de nálatok ebből soha semmit nem éreztünk, a magyar közönség minden körülmények között támogatott minket. Az pedig igazán megható, hogy azok a régi arcok, akik a korai időkben mellettünk voltak, manapság már a tizenéves gyerekeikkel jönnek a koncertekre.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2025. márciusi digitális különszámban jelent meg.)

Havi Metal – Zenészfüllel (Mikael Stanne és Jonathan Olsson) – A Jó, a Rossz és a Csúf (Heri Joensen) – Arch Enemy – Brainstorm – Cradle Of Filth – Hangpróba – Sokkoló Korongok / Extra – Mobilmánia – Saber – Ereb Altor – Art Of Disorder – Nagyferó És Csillag Endre – Ann My Guard – Kalapács – Thy Art Is Murder – Dream Theater – Zivatar – Ensiferum – Élő Fém (Pantera, Hardline, The Halo Effect, The Night Flight Orchestra, Saxon, Queensryche) – Klasszikus! (Death: Symbolic) – Old School – Koncertmenü