A kísérletező kedvű Blut Aus Nord stílusában a 2019-es Hallucinogen albumon egy meglepő dallamosodás volt felfedezhető, igaz, a közérthetőbbnek tűnő témák között azért nehéz lett volna barátságosakat felfedezni. Nos, a dallamok most is megvannak, de a végeredmény ezúttal sokkal kegyetlenebbre sikeredett.

Annak ellenére, hogy a francia avantgárd black együttes messze nem a sebességre helyezi a hangsúlyt a hét nótájában, mégis képes alaposan megdolgoztatni a hallójáratainkat, mégpedig egy szinte folyamatosnak tűnő örvénylésnek köszönhetően. Itt bizony még a számok közti szüneteket is nehéz észrevenni, csak egy végtelen háborgásnak tűnik a lemez, főképp a disszonanciára kiélezett dallamok miatt. A vokálok legtöbbje is távol áll a black metalban megszokottaktól, ugyanis legtöbbször kimerül fájdalmas nyögésekben, sírokon túli gyötrelmes énekekben.

Az alapkoncepció egyébként nem lenne rossz, csak szerintem ezúttal pont a végtelen örvénylésre való kihegyezés miatt veszti el a lemez az egyik legfontosabb kelléket: az egymástól különböző dalok felsorakoztatását. Nekem kicsit egyformának tűnnek ezek a kompozíciók, ami nyilvánvalóan szándékos megoldás, és igaz, ami igaz, ez még mindig jobb, mint a korábban megszokott ambient elemek erőltetése.