A Bloody Holly And The RicketZ nevű horrorpunk zenekar a múlt évben alakult, az énekese pedig a Lángolóról is ismert Kirsch András. Az eredeti koncepció szerint rajta kívül mindenki nőnemű lenne a csapatban, ez átmenetileg nem így volt, mégis megszületett a bemutatkozó EP-jük, az ötszámos Slashes To Slashes, Guts To Guts.

A mérhetetlenül fogós dalokból négyet unplugged verzióban is előadott a csapat az interjú során kérdező félként fellépő Uzseka Norbert kedvéért, a YouTube-videót lentebb találod meg.
(Fotók: Kálmán Alida)

www.facebook.com/bloodyhollyandthericketz
Hogyan s miért alakult meg a zenekar?

Kirsch András: Nagy szerencséd, hogy nem mi vagyunk a Bee Gees vagy a Jackson 5, mert az ő esetükben elég hülyén venné ki magát ez a kérdés. A hogyanra a válaszom a következő: kb. másfél hónapon át nyomorultkodtam Facebook-csoportokban zenekar után kutatva. Eleinte valami comedy-crossover-thrash dolgot akartam létrehozni az S.O.D. nyomdokain vagy hasonló punkos avantgárd őskáoszt, mint a ős-Bikini. Amivel nem kis kihívás elé állítottam magam. Aztán az exgitárosunk, Máté Évi szólt, hogy csináljunk valamit közösen, és kitaláltuk, hogy a zenekari szekció álljon csajokból, ez a felállás nem annyira elcsépelt. Én legalábbis az ominózus Robert Palmer klipen kívül nem találkoztam még hasonlóval, a ZiZi Labor és a Veresegyházi Asszonykórus is erős határesetnek tekinthető párhuzam szempontjából. Szóval Évi ismert egy rakás női zenészt a Dáma Lárma nevezetű rendezvénysorozat jóvoltából, így került a képbe Anita, majd Marielle.

Árendás Anita: Egy koncerten a pultnál egymás fülébe kiabálva kérdezett meg Évi, hogy nincs-e kedvem beszállni egy új projektbe, a hangzavarban olyan hívószavak jöttek át, hogy punk rock, meg csaj hangszeres szekció… Persze igent mondtam, aztán azzal a lendülettel meg is feledkeztem az egészről. Pár napra rá jött az üzi, hogy üljünk össze vele és Nózival (azaz Andrással – a szerk.), utána pedig ezerrel bele is vetettük magunkat a munkába.

Montagnon Marielle: Évivel és Anitával a Dáma Lármán már játszottunk együtt, a közös élmény megalapozta a szimpátiát, Nózi (K.A.) a járulékos veszteség.

K.A.: És hogy miért alakult meg a zenekar? Egy ugandai befektetési tanácsadó elárulta, hogy a horrorpunkban nagy lóvé van mostanság. Megfogadtam a tanácsát, de mióta átutaltam a tiszteletdíját a Bitcoin-számlájára, nem lehet elérni. Ha olvassa ezt: üzenném, hogy hívjon fel, beszédem van vele!
Hogy-hogy már nem Máté Évi a gitáros?

K.A.: Semmi botrányos sztoriról nem tudunk beszámolni, neki és nekünk is volt egy elképzelésünk a zenekari működést illetően, a kettő pedig nem találkozott, így kilépett. Aztán bedurvult a járvány, és némileg meg voltunk lőve az utódlással kapcsolatban. Nemhogy női, de bármilyen nemű, sőt, bármilyen földi fajból származó gitáros leakasztása is képtelenségnek tűnt. Végül Czakó Dani, ez a drága ember felajánlotta, hogy besegít nekünk. Nemcsak a hátralévő egy koncertünket játszotta le, de aktívan részt vett a Slashes to Slashes, Guts to Guts megírásában is. Sőt, a Spiritside Productions vezéreként még ki is adta az EP-t.

Á.A.: Már úgy tűnt, hogy kénytelenek leszünk feladni a női zenekar koncepciót, de végre megvan az új gitárosunk! Hogy ki ő, azt egyelőre fedje balladai homály.
Mivel a BHATR nem tekint vissza jelentős múltra, mesélnétek egy kicsit a pre-Ricketz időkről is, különösen a zenei pályafutásotokról?

K.A.: Képletesen szólva volt egy-két életellenes hardcore/punkzenekarom, melyek élettartama egy kínai boltos dugóhúzóéval vetekedett. Most van egy szó szoros értelmében életellenes – ééérted! – horrorpunk-alakulatom, mely remélhetőleg akkor fog feloszlani, amikor Lenin.

Czakó Dániel: A Junkiesban basszusgitározom 2019-től, illetve Barbaró Attila és Szekeres András szólóanyagaihoz köthető formációkban vagyok jelen. Szólóban Gravel Shores néven adok (főleg egy szál gitáros) koncerteket illetve írok popdalokat, és van még a Voltak post-punk bandám. Alapvetően a black metal vonalról érkeztem (előzőleg Svoid, Karst, Pagan Megalith, Formorket, most Paragon Zero), de az idők során igen sokfelé megfordultam (Manökken Proletarz, Vaga Banda társulat, Czakó Dániel Trió). A Ricketz körül több mint fél évet töltöttem el, és nem félnék újra megtenni!

Á.A.: Nekem van egy másik működő bandám, a Free Houdini!, ami alternatív vonalon mozog, előtte pedig egy csajbandában játszottam, a One Hit Wonderben, ami sajnos már nem aktív, és nagyon szeretném azt hinni, hogy ez nem a névválasztásnak köszönhető.

M.M.: Halálom előtt én is zenéltem pár kezdetleges formációban, most pedig egy szilveszteri viccnek indult, majd komolyra forduló francia alterock-zenekarban (Les Betises) bontogatom szárnyaim ének-basszus fronton.

Hogy írnátok le a zenéteket valakinek, aki még sosem hallotta?

K.A.: Olyan, mintha a Kedvencek temetőjéből visszatért Ramones kicsit rákapna a metalra, és összeállna Weird Al Yankovic mesterrel. Sutyiban pedig kalipunk dalszerzőkkel is kollaborálnának.
Hogy íródnak a dalaitok?

K.A.: Általában először a dalszöveg témája ugrik be a létező legkézenfekvőbb szituációkban. Pl. amikor végignyomogatom a zöldségespultnál az összes avokádót, és konstatálom, hogy basszameg, mindegyikkel embert lehet ölni. Na, így született meg pl. az I Gut You Babe, amihez úgy éreztem, hogy valami kimondottan slágeres, punkos alap passzolna. Ezeket általában basszusgitáron játszom fel, majd átküldöm a gitárosnak – jelen esetben Dani volt az illető –, aki kipofozza őket. Két dal alapját egy az egyben Dani hozta: a Stop the Masquerade-hez már készen állt a szöveg, a Children of the Sewer sorai pedig azután láttak napvilágot, hogy találkoztam két csótánnyal a fürdőszobában. Eleinte rosszul érintett a jelenlétük, de azóta Stefan és Harry egészen a szívemhez nőttek.
Miként zajlott a stúdiózás?

C.D.: A dalokat nálam, a Spiritside Studio-ban rögzítettük, igen jó hangulatban. Ez egy afféle mozgatható stúdió, ott működik, ahol szükség van rá. Old school módszerrel a hangszeres és éneksávok felvételén pár nap alatt végigmentünk, előtte alaposan összeértek a dalok a próbateremben. A keverésnek adtunk egy kicsit több időt, de még 2021 áprilisában szerettünk volna elkészülni az anyaggal, szóval bőven volt hajtóerő körülöttünk.

Fel sem merült, hogy magyarul énekeljetek? Netán cél a külföldi zenepiac, ha egyszer még lesz olyan?

K.A.: Anno a Világslágerek magyarul-kaliberű kiadványok egy életre biztosították nekem az ezzel kapcsolatos ellenérzéseket. Vagy ha az ellentétes oldalról nézzük: gondolj csak bele, hogy szólt volna a Lick It Up, ha Paul Stanley magyarul énekli fel! Ami pedig a külföldi piacot illeti, reméljük, eljut a zenénk Doyle-hoz a Misfitsből, aki majd bekopizza ezt az interjút Google Translate-be.

C.D.: Szerintem ennek a műfajnak a nyelve az angol. Kiadói tapasztalatból mondhatom, olykor a világ legmeglepőbb sarkaiból kapunk visszajelzéseket a zenehallgatóktól, az igazi ‘bogarászós’ rajongóktól. Így kár lenne magyar szövegeket használva a Föld többi részét kihagyni abból, miről is szólnak a dalok, mert szerintem a Ricketznek főleg ott a lényege!
Különösen tetszik a Sweet Little Frankenstein önreflektív része: „tudjuk, hogy ez egy szar szám, és sírunk, mint a fürdős…”, „ezt hozza ki belőlünk a karantén” stb., de érdekelne, hogy amúgy volt a karanténnak bármi jó hatása is rátok?

Á.A: Amikor mást nem lehetett csinálni, mi heti kétszer próbáltunk, többet láttam a zenekart, mint bárki mást azokban a hónapokban. Bár belegondolva, nem biztos, hogy ezt a jó hatások közé sorolnám! (nevet).

K.A.: Tény, hogy harsányabban csörömpölt a zacskó, mikor levittem a szemetet, és néha azon kaptam magam, hogy sírva fakadok az Izaura TV-n. De azért alkalmanként képes voltam mosolyogni is – mint Norman Bates a kitömött madaraira.

M.M.: Részemről nem sokat észleltem a szituációból, mivel nagyjából az ötvösműhely, a próbaterem és az ágyam által közbezárt Bermuda-háromszög bűvkörében éltem. Talán egyedül a szomszédaim szenvedték meg a koncerthiány csillapítására szolgáló kísérleteimet.



Szintén kapcsolódó kérdés a Stop The Masquerade okán. Ott ugye azt énekled, hogy egy rendes, becsületes sorozatgyilkos ne rejtegesse a világ elől jóképű mivoltát. Ez szerintem üdvözlendő gondolat, ugyanakkor problémákba ütközik a kötelező maszkviselés miatt…

K.A.: Jason Voorhees név szerint is említésre kerül, mint negatív példa. Az első Péntek 13 végén még fedetlen arccal ugrik ki a vízből. A második részben már egy ikeás paplanhuzattal a fején rohangál, majd jönnek a hokimaszk újabb és újabb verziói, melyektől csak igen ritkán szabadul meg. Akkor viszont hasonlóan jóvágású, mint Kevin Richardson a Backstreet Boysból. Na, most szerintem ilyen fizimiskával egyenesen bűn a maszkviselés. Jason esetében pedig nem is praktikus, lévén, az emberi élet védelme nem az a kényszerbetegség, ami gyakran kínozza.



Szoktatok próbálni?

K.A.: Viseljük a kritikát, de azért vegyél vissza! Mármint értjük, mire gondolsz, és ami azt illeti, nem mi vagyunk az antiszociális IT-s hálószobazenekar prototípusa. Bírjuk egymás arcát, szeretünk összejárni, és hiszünk a klasszikus zenekari metódusokban.

M.M.: Meg szoktuk próbálni.
A Facebook oldalatokon írtátok, hogy múlt évben több koncertet adtatok, mint az Iron Maiden. Hogy kell elképzelnie egy Ricketz showt annak, aki még nem volt ilyenen?

Á.A.: Röviden? Véresen komolytalannak. Pókhálóval, sírkővel, és olyan dekorációval állunk színpadra, ami általában a Halloweenra jellemző, csak nálunk egész évben ez van. Amit én mondjuk imádok, egy nő életében kevés olyan alkalom adódik, hogy direkt rondára sminkelheti magát. Mindezek mellett nem vesszük túl komolyan magunkat, és ha ez a közönségnek elsőre nem jönne le, Nózi konferálásai gondoskodnak róla.

M.M.: Amilyen régóta érintetlenek a koncerthelyszínek, a pókháló ezúttal adott lesz. Egyébként a show gondos előre tervezés és spontán események sajátos elegye, rengeteg mentolos művérrel és vámpíros viccekkel kísérve.
Van végre remény koncertre, mindenszentekelőestéi jelmezbálra, bármire?

Á.A: Az első koncertünk idén július 10-én lesz az Analog Teraszon. Az új gitárosunkat itt láthatja először a közönség, és ez lesz a Slashes to Slashes, Guts to Guts EP bemutatója is, úgyhogy többszörösen is izgalmas estének ígérkezik. Formálódik még pár koncert a nyárra, illetve tavaly lett volna két halloweeni koncertünk is, ami járványba fulladt, és bár az időpont még messze van, azokat is jó lenne pótolni idén. Feléledt a koncertezés, most az van, hogy mindenki mindenhol egyszerre akar játszani.

M.M.: Jók a kilátások, aminek nagyon örülünk, várjuk már, hogy újra együtt bulizzunk a közönséggel és levehessük a polcról az árválkodó művért.



Íródtak-e közben újabb dalok, s ha igen, mifélék?

K.A.: Már megvan egy új vázlat, egy elég unortodox tematikájú vámpírvadászos dal fog születni belőle, továbbá van egy rakat dalszöveg-ötletem, de erről még nem beszélhetek, mert Doyle lenyúlja a Google Translate-es projekt után.
András, az év elején megjelent egy versesköpeted Krákogjatok, varjak! címmel. Mit kell tudni erről, milyen visszajelzések érkeztek, elfogyott-e már az utolsó darabig, s van-e átfedés a költői ill. a horrorpunk pályád között?

K.A.: Az évek során jó pár abszurd versem és novellám felgyülemlett, és úgy éreztem, ideje lenne kiadni, mielőtt valami rettenetes dolog történik. De hát ezáltal pont ez történt – hangozhatna a rosszmájú válasz, de szerencsére szívmelengető kritikák születtek róla. Hát, az átfedés a horrorisztikus tematikában megvan (lásd pl. A szekercés gyilkosnak… c. költeményt vagy a Tüsző, az ellenszenves kisfiú, illetve az Ördögűző c. novellát), illetve, hogy mindkét esetben igyekszem nagyvonalúan kezelni a politikai korrektség intézményét. (Értsd: megfeledkezni róla.) Még pár darab akad belőle, rendelni a Cser Kiadó holnapján lehet.

Top 5 horrorfilm a RicketZ ajánlásával:

5. 9-es terv a világűrből (Plan 9 from Outer Space – 1959)
4. Gyilkos bohócok az űrből (Killer Klowns From Outer Space – 1988)
3. A toxikus bosszúálló (Toxic Avenger – 1984)
2. Hullajó (Braindead – 1992)
1. Evil Dead 2. (1987)
Top 5 horrorsláger:

5. Alice Cooper: He’s Back (The Man Behind The Mask)
4. King Diamond: Halloween
3. The Other: Der Tod Steht Dir Gut
2. Misfits: Astro Zombies
1. Ramones: Pet Sematary
Top 5 horrorkönyv:

5. Anne Rice: Lestat, a vámpír
4. Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
3. H.P. Lovecraft: Necronomicon
2. Edgar Allen Poe: Meghökkentő történetek
1. Stephen King: Állattemető