Ha jól emlékszem, a kábé egy évtizede csúcsát elért retro-heavy hullám nem igazán mosta el Lengyelországot, inkább tőlük nyugatra meg északra dobálta partra a bandákat, közöttük egy rakás jót is persze – néhányuk még ma is velünk van. Lengyel barátaink inkább az extrém műfajokban adtak a világnak erős csapatokat. Persze vannak a polák megyei másodosztályban klasszik heavy bandák, talán sokan itthon is ismerik az Ossuary (lengyel undergound heavy metal kiadó) olyan csapatait, mint a Roadhog, az Aquilla vagy a Shadow Warrior, esetleg a Frontiers lobogója alatt már nemzetközi vizeken hajózó Scream Maker.
A retrohullám idejében alakult Axe Crazy-nek már a neve is mutatja, hogy milyen műfajt és annak melyik éráját célozták meg: a banda a brit Jaguar 1982-es első Neat Records-os kislemezének A oldalas nótájáról adta a nevét magának. Ezek a vektorok, tessék. Hallgatom egy ideje a Bigos tesók – Robson és Adrian gitárosok – bandáját. A muzsikájukat erősen a NWOBHM, de nem 100%-ban a brit metal határozza meg. A korábbi anyagaikban is meghatározóan érzik a britek mellett a korai Stormwitch, kicsit kevésbé a Crossfire és a Sortilége feelinget, szóval igencsak nemzetközi heavy metalról van szó. Picit a címalkotásukban is felsejlik a németek hatása (pl. Creatures on the Hunt – Werewolves on the Hunt, Thunderzone – Thunderland, stb.) és Stanley hangszíne is ebbe az irányba fordítaná a produkciót, ugyanakkor minden fentitől függetlenül semmiféle primer utánérzés vagy kópia-érzés nem tapasztalható, a Creatures egy nagyon hangulatos heavy metal album. Nem alkot új korszakot, nem találja fel újra a heavy metalt, de úgy érzem, ez nem is célja. Illetve: nem is ez a célja. A műfaj sztereotípiáitól sem mentes, de ha az lenne, nem is lenne annyira hangulatos. Meglehet persze, hogy ennek a hangulatnak az átérzéséhez az is kell, hogy a hallgató legalább X generációs legyen és jól ismerje, szeresse a 80-as évek első felének heavy metal muzsikáját – vagy csak az utóbbi, de akkor fanatikusan.
Ahogy nézem az Axe Crazy srácait, ők a lengyel szükségállapot idején (80-83) még nemigen tologatták a csattogós lepkét sem, és pont ezért jár a vállveregetés nekik, hiszen a zenénk addig lesz majd, míg szól. Meg amíg segítesz, hogy szóljon.
