Kiadó: Massacre Records / Írta: Kiss Gábor / 8
Az Assassin egy német thrash brigád, akik a ’80-as évek végén két nagylemezt adtak ki, én meg úgy emlékeztem rájuk, mint a Tankard kistestvéreire. Anno az Interstellar Experience korong viszonylag sokat pörgött nálam, aztán valahogy nyomukat vesztettem. Pedig a banda az 1989-es feloszlást követő bő egy évtizedes szünet után, 2002-óta újra aktív, sőt, négy-öt évenként még új lemezeket is adnak ki. A legutolsó, Bestia Immundis 2020-ban jött ki, szóval lassan ideje lenne már a folytatásnak, idén viszont inkább egy EP-t jelentettek meg. Bár, ha figyelembe vesszük, hogy anno az Interstellar is fél órányi játékidő alatt maradt, kis jóindulattal a Skullblast is megkaphatná a nagylemez címkét a maga 26 percével.
Négy év után tehát itt van négy friss, ropogós szerzemény a banda műhelyéből, meg a The Green Manalishi (With The Two Prong Crown), ami ugyan eredetileg Fleetwood Mac-dal, de metalos körökben sokkal inkább a Judas Priest nevével forrt össze. A felállásban még mindig Jürgen Scholz gitáros képviseli egyedül az eredeti tagságot, a ritmusszekció viszont 2009-óta állandó mellette. A két legfrissebb igazolás, a 2014-ben érkezett énekes, Ingo Bajonczak (lásd még: Bonded), meg 2016-tól a teuton thrash legenda, Frank Blackfire, akik mindketten stabilan megragadtak a csapatban.
Mivel Frank főállásban a Sodom szekerét tolja, ő leginkább csak az Assassin koncertjeiből veszi ki a részét, azaz a dalszerzés és a felvételek a többiekre maradnak, akik viszont egyértelműen össze is értek mára, a Skullblast ugyanis kifejezetten erős lett. Még a legutolsó, 2020-as nagylemezhez képest is újdonság, hogy a korábbi irányvonaltól elmozdulva egy technikásabb, izgalmasabb ösvényre fordultak most rá. Ingo énekhanga és persze a zene miatt is, már az előző anyag kapcsán is beugrott az Onslaught neve, amihez most még egy nagy adag Exodus-feeling is társul.
A nyitó, menetelősen induló Blood For Blood alapján abszolút ül a párhuzam, de később is akadnak bőven a kaliforniai alapcsapatra hajazó megoldások. Mivel pedig ezeket ezúttal igen remek hangzásba sikerült csomagolni, kifejezetten meggyőző az összkép. A címadó Skullblast is bivaly erős, ráadásul Scholz is megereszt benne egy tök jó, melodikus szólót, de a kedvencem a kifejezetten old-school csordavokálokkal felvértezett In And Out By The Tide. Az ellentmondást nem tűrő Cut Your (Own) Throatban aztán az Patrick Pagliaro is újra felbukkan, aki már a Blood For Bloodban is üvöltözött egy keveset, amúgy pedig a Child Of Ceaser soraiból lehet ismerős.
A saját dalokkal ellentétben a záró, egyfajta bónuszként rögzített The Green Manalishi-átirat viszont nem sikerült túl jó, da ha ezt kivesszük a képből, akkor bizony a Skullblastba nem igazán lehet belekötni.
