Habár számos zenekart és albumot kedvelek az utóbbi évek, fiatalok által művelt retrós-múltidézős heavy metal felhozatalából, azért ez nem jelenti azt, hogy minden ilyen jellegű anyag átcsúszik a szűrőmön. Itt van például az elsőlemezes kaliforniai Arch Blade, akikkel pusztán a művelt zenei irányvonal okán – a klasszikus, brites metalt keverik a harapósabb US powerrel – akár még szimpatizálhatnék is. Ez bizonyára így is lenne, ha a négy évvel ezelőtt alakult kvintett debütáló anyaga bármilyen szinten is meggyőző lenne, ámde a sajnálatos valóság éppen ennek az ellenkezője. A darabos, szinte demós megszólalás még csak egy dolog (bár ez sem örvendetes fejlemény), azonban sem maguk a dalok nem igazán összeszedettek, sem pedig az énekhang nem olyan, amilyet a felvállalt zenei irány márpedig megkövetelne. Erőteljes, hasító, emlékezetes dallamokat produkáló orgánum kéne ide – és ugyan Denys Podzmako torka erőnek igazából nincs híján, meglévő adottságait mégsem tudja úgy kontrollálni, hogy a végeredmény igazán élvezhető legyen. És ahogy kicsiben ez áll az énekre, úgy nagyban magukkal a dalokkal is ilyesmi a helyzet. Vannak ugyan jól elkapott tempók, hatásosabb, markánsabb riffek, a szólómunka pedig voltaképpen egészen korrekt – azonban a részletekből egyelőre még nem állt össze egy olyan kompakt egész, ami igazán kiállhatná az idő próbáját. Egy jó fülű dalszerző/producer mindenképpen elkelne a csapat háza táján, énekfronton pedig vagy nagyon markáns előrelépés, vagy pedig konkrétan személycsere szükségeltetik, legyen az esetleg bármennyire fájdalmas is adott esetben. A kiadót sem igazán értem, hogy miért karolta fel a csapatot, 2-3 év intenzív csiszolódási és összeérési folyamat még nagyon hiányzik innen, ezt és így egyelőre én nem érzem igazán lemezérett produkciónak. Talán a második album már jobb és összeszedettebb lesz, ez most egyelőre sajnos kevés nálam a dicsőséghez.