Skip to content

ANTHEM: Crimson & Jet Black

Nem mai gyerekek a metalszíntéren a japán Anthem tagjai, az 1981-ben alakult tradicionális heavy/power metal csapat idei albuma ugyanis már a huszadik(!) nagylemez a sorban. Ellentétben a pályatárs Loudness-szel, az utóbbi évekig ugyanakkor az Anthem leginkább a hazai piacra dolgozott, japán-angol keveréknyelven készült anyagaik a keleti szigetországon kívül jobbára csak egy igen szűk, direkt az egzotikumokra utazó kemény mag ingerküszöbét ütötték meg. Ha a régebbi lemezeken a japánt az angollal keverő szövegeken túlteszi magát az ember, akkor azokon egyébként kifejezetten izmos és életképes fémzenét hallhatunk – a magam részéről az egyik 2021-es lapszám Hatásokk rovatában meg is emlékeztem az 1986-os Tightrope c. lemezükről. A 2019-es Nucleus albummal aztán csak nekiugrottak a nemzetközi színtérnek is – ez még újravett, ám teljesen angolra átültetett régebbi dalokat tartalmazott, míg a Crimson & Jet Black ugyancsak teljesen angol nyelvű cucc, immáron azonban kilenc új nótával és csak két újrakárpitozott régi szerzeménnyel.

A baromi izmosan megdörrenő anyag legkönnyebben a neoklasszikus stíluselemekkel kokettáló metalbandák (Alcatrazz, Impellitteri, Firewind) és a Vicious Rumors-vonalas szikár US power metszeteként írható le, Scott Travis iskolás hiperintenzív dobjátékkal (Isamu Tamaru) és egy nem titkoltan Graham Bonnet hatású énekhanggal (Yukio Morikawa) megfűszerezve. A zenekart a kezdetek óta a hátán cipelő Akio Shimizu gitáros és Naoto Shibata basszer közül főként előbbi játéka érdemel említést: füstölős, neoklasszikus, Blackmore/Malmsteen vonalas szólómunkája és szikrázó riffelése önmagában is figyelemre méltó mozzanatai az Anthem nótáinak.

Szerencsére az időnkénti villogósabb megközelítés ellenére is megmarad a dolog a dalközpontúság és a jó ízlés térfelén, úgyhogy ha bírod ezt az eredendően a klasszikus Rainbow munkásságában gyökerező, ám a keménykötésű US power vonallal is rokon zenei világot, akkor egy percig se habozz a zenekar, és konkrétan ezen album feltérképezésével. A szolidan painkilleres húzású Wheels Of Fire, az ízig-vérig power metal Faster vagy az instru Void Ark egytől egyig megérdemlik a törődést. (Az album végén hallható két újrahúzott régi dal megszólalása ugyancsak a friss nóták világához lett hozzásimítva.)

A pontszám mindezek után csak azért 8 és nem 9, mert Morikawa hanghordozása, hangszínei és tónusai már olyannyira egy az egyben idézik Graham Bonnet-t, hogy az szinte már túlzás. E téren egy kicsivel több fantázia nem ártott volna, elszakadva az amúgy döbbenetes hűséggel megidézett ikon fordulataitól. A lemezanyag összességében azért így is bőven tetszetős, mind a neoklasszikus metal, mind a US power vonal híveinek ajánlom.

KERESÉS
Pénteken márciusi
digitális különszám!
febr  |  dec  |  nov  |  okt  |  szept
RÉGI LAPSZÁMAINKAT
  1. KILLSWITCH ENGAGE
    This Consequence
  2. DREAM THEATER
    Parasomnia
  3. TREMONTI
    The End Will Show Us How
  4. OBSCURA
    A Sonication
  5. THUNDERMOTHER
    Dirty Divine
  6. MARKO HIETALA
    Roses From The Deep
  7. LACUNA COIL
    Sleepless Empire
  8. PHOENIX RT
    Amit itt hagyunk
  9. DAWN OF SOLACE
    Affliction Vortex
  10. JINJER
    Duél
  11. SAOR
    Amidst the Ruins
  12. MANTAR
    Post Apocalyptic Depression
  13. DYNAZTY
    Game Of Faces
  14. MAJESTICA
    Power Train
NÉPSZERŰ
FACEBOOK
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
HAJÓGYÁR x hw