Skip to content

ANTHEM: Crimson & Jet Black

Nem mai gyerekek a metalszíntéren a japán Anthem tagjai, az 1981-ben alakult tradicionális heavy/power metal csapat idei albuma ugyanis már a huszadik(!) nagylemez a sorban. Ellentétben a pályatárs Loudness-szel, az utóbbi évekig ugyanakkor az Anthem leginkább a hazai piacra dolgozott, japán-angol keveréknyelven készült anyagaik a keleti szigetországon kívül jobbára csak egy igen szűk, direkt az egzotikumokra utazó kemény mag ingerküszöbét ütötték meg. Ha a régebbi lemezeken a japánt az angollal keverő szövegeken túlteszi magát az ember, akkor azokon egyébként kifejezetten izmos és életképes fémzenét hallhatunk – a magam részéről az egyik 2021-es lapszám Hatásokk rovatában meg is emlékeztem az 1986-os Tightrope c. lemezükről. A 2019-es Nucleus albummal aztán csak nekiugrottak a nemzetközi színtérnek is – ez még újravett, ám teljesen angolra átültetett régebbi dalokat tartalmazott, míg a Crimson & Jet Black ugyancsak teljesen angol nyelvű cucc, immáron azonban kilenc új nótával és csak két újrakárpitozott régi szerzeménnyel.

A baromi izmosan megdörrenő anyag legkönnyebben a neoklasszikus stíluselemekkel kokettáló metalbandák (Alcatrazz, Impellitteri, Firewind) és a Vicious Rumors-vonalas szikár US power metszeteként írható le, Scott Travis iskolás hiperintenzív dobjátékkal (Isamu Tamaru) és egy nem titkoltan Graham Bonnet hatású énekhanggal (Yukio Morikawa) megfűszerezve. A zenekart a kezdetek óta a hátán cipelő Akio Shimizu gitáros és Naoto Shibata basszer közül főként előbbi játéka érdemel említést: füstölős, neoklasszikus, Blackmore/Malmsteen vonalas szólómunkája és szikrázó riffelése önmagában is figyelemre méltó mozzanatai az Anthem nótáinak.

Szerencsére az időnkénti villogósabb megközelítés ellenére is megmarad a dolog a dalközpontúság és a jó ízlés térfelén, úgyhogy ha bírod ezt az eredendően a klasszikus Rainbow munkásságában gyökerező, ám a keménykötésű US power vonallal is rokon zenei világot, akkor egy percig se habozz a zenekar, és konkrétan ezen album feltérképezésével. A szolidan painkilleres húzású Wheels Of Fire, az ízig-vérig power metal Faster vagy az instru Void Ark egytől egyig megérdemlik a törődést. (Az album végén hallható két újrahúzott régi dal megszólalása ugyancsak a friss nóták világához lett hozzásimítva.)

A pontszám mindezek után csak azért 8 és nem 9, mert Morikawa hanghordozása, hangszínei és tónusai már olyannyira egy az egyben idézik Graham Bonnet-t, hogy az szinte már túlzás. E téren egy kicsivel több fantázia nem ártott volna, elszakadva az amúgy döbbenetes hűséggel megidézett ikon fordulataitól. A lemezanyag összességében azért így is bőven tetszetős, mind a neoklasszikus metal, mind a US power vonal híveinek ajánlom.

KERESÉS
Hammerworld no. 355
keresd az újságosoknál!
régi lapszámainkat
KERESD A LAPTAPIR.HU-n!
NÉPSZERŰ
FACEBOOK
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
CSELŐTEI LÁSZLÓ
vezető szerkesztő
  1. DVNE
    Voidkind
  2. JUDAS PRIEST
    Invincible Shield
  3. BRUCE DICKINSON
    The Mandrake Project
  4. DAATH
    The Deceivers
  5. MUDFIELD
    Fehér Zászló
Zubor Olly - 300p
Zubor Olly - 300p
Zubor OLLY
online szerkesztő
  1. BORKNAGAR
    Fall
  2. VLTIMAS
    Epic
  3. MADDER MORTEM
    Old Eyes, New Heart
  4. SOVEREIGN
    Altered Realities
  5. JOB FOR A COWBOY
    Moon Healer
331NorbiHP2021
331NorbiHP2021
Uzseka Norbert
munkatárs
  1. MIND’S MIRRORS
    Forever Is Not Nearly Long Enough
  2. AUTOPILOT
    It Might Be Gone Forever
  3. BRUCE DICKINSON
    The Mandrake Project
  4. MAGMA RISE
    Neither Land Nor Sea
  5. DVNE
    Voidkind
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
HAJÓGYÁR x hw