A groove metal színtér egyik legizgalmasabb zenekara a jelenleg már harmadik nagylemezénél tartó új-zélandi Alien Weaponry. Nemcsak azért különlegesek, mert a zenekart egy testvérpár, a dobos Henry Te Reiwhati de Jong és a gitáros-énekes Lewis Raharuhi de Jong hozta létre, akik a 2010-es indulásuk idején mindössze tíz- és nyolcévesek voltak, de abból a szempontból is, hogy zenéjüket maori törzsi elemekkel színesítik. Mindez a március végén megjelent Te Rā című albumon is érvényesült. A zenekarhoz 2020-ban csatlakozott Tūranga Porowini Morgan-Edmonds basszusgitárossal beszélgettünk.

Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: kiadói archívum

–

Annak idején, amikor indultatok, a rockvilág való­színűleg csodabogárként tekintett rátok, hiszen itt Európában nem sok új-zélandi zenekart ismerünk, olyat pedig, amely maori zenei elemeket és nyelvet használ, rajtatok kívül egyet sem. Érzitek ennek a csoda­bogár jelenségnek bármi jelét is?

„Természetesen. A maori hatás minden egyes alkalommal szóba kerül, ha interjút adunk, s a rajongók is gyakran előhozzák, hiszen az emberek többsége valóban úgy van vele, hogy ez valami különleges. Ha magáról a maori népcsoportról nem is tudnak sokat, a hakát, a tradicionális harci táncunkat azért nagy eséllyel nagyon sokan ismerik. Van ugyanis egy híres amerikai foci csapatunk, amely tagjai a meccsek előtt be szokták mutatni. Ezt elég jól felkapták a tévécsatornák, és online térben is nagyon gyorsan elterjedt a híre. Talán tíz éve kezdődött, és azóta már nemcsak az amerikai focicsapat jár el így, hanem más sporteseményeknél is előfordul.

Mi is mutatunk be hakát, amikor olyan helyen lépünk fel, ahol nem tudjuk biztosan, hogy mire számíthatunk. Ahogy kisétálunk a színpadra, s elkezdjük a hakát, mint tettük Magyarországon is, amikor a Gojira előtt léptünk fel, azonnal felfigyelnek ránk az emberek. Sokan úgy vannak vele, hogy nem tudják mi az, de tetszik nekik. Azt a kifejezést szoktam használni, hogy bekapcsol a majom üzemmód az agyukban, ez ugyanis egy ösztönből fakadó dolog. Az emberek nem tudják, hogy mit énekelünk és miért vannak azok a mozdulatok, de utánoznak bennünket, velünk együtt csinálják. Ez olyasmi, mint a zene, amit a világ nyelvének is nevezhetünk, hiszen azt mindenki érti. Imádjuk, ha a hakát velünk együtt járja a közönségünk. Nagyszerű dolog, hogy az emberek, akik közül sokan talán akkor találkoznak vele először életük során, kapcsolódnak hozzánk.”

Mekkora közösséget jelent a maori népcsoport Új-Zélandon, s milyen helyzetben vannak a maori őslakosok?

„Szerintem nagyjából egymillió maori él Új-Zélandon, ami ötmilliós lakosú ország. Ebből látható, hogy mekkora arányt képezünk a teljes népességen belül. A második legnagyobb maori közösség Ausztráliában található, ugyanis a jobb lehetőségek miatt sokan átköltöztek oda, de a világ számos pontján élnek még maori emberek. Többször előfordult a turnéink során, hogy egy-egy koncerten a közönség soraiban valaki a magasba emelt egy maori zászlót. Nemrég jöttünk haza az Egyesült Államokból, az ottani utolsó koncertünkön, amit Las Vegas-ban adtunk, láttunk pár embert, s előtte New Yorkban is.”

Az, hogy két híres színész, Russell Crowe, illetve Jason Momoa is maori származású, hozzájárul ahhoz, hogy a világ többet tudjon meg a maori népről?

„Igen, Jason Momoára én magam is sokszor hivatkozom, hiszen ő többször bemutatta már a hakát a vörös szőnyegen, ezzel is segítve, hogy az emberek jobban megismerjenek bennünket. Jason Momoa gyakran jár Új-Zélandon, forgat is itt, de pihenni is szokott ide jönni. Van még egy híres színészünk, Temuera Morrison, ő volt a Star Wars filmekben Boba Fett és Jango Fett, s lényegében az összes klónt ő játszotta. Őt is gyakran lehet látni, sokszor Jason Momoa-val együtt. Van még egy híres rendezőnk is, Taika Waititi, aki a Marvel Stúdiónak dolgozik, ő szintén maori származású. Neki köszönhető, hogy pár filmben maori akcentus is hallható. Valójában tehát több olyan híres ember van, aki hozzájárult ahhoz, hogy a világ többet tudjon a maorikról.”

Groove metal zenét játszatok, maori hatásokkal. Miért éppen a groove metal lett az alap?

„Tudod, ez elég érdekes dolog, mert nagyon sokféle jelzőt kaptunk már. Neveztek már bennünket nu metal zenekarnak, de mondták ránk azt is, hogy metalcore-t játszunk. Mi nem nagyon szeretjük ezt, hiszen a zenénk dalról dalra változik. Ha ránk teszel egy cédulát, és annak a stílusnak a kedvelője az alapján a jelző után kezd el érdeklődni irántunk, de éppen egy olyan dalunkat hallgatja meg, ami másik műfajhoz áll közelebb, az lehet, hogy kiakad. Mondhatja azt, hogy ez a dal egyáltalán nem olyan, mint amilyennek várta. Ezzel elég hamar kellett a zenekarnak szembesülnie, legelőször ugyanis a thrash műfajához sorolták az Alien Weaponryt. Volt egy turnénk Kerry Kinggel, és ott nagyon sok old school thrash rajongó csak állt, és nézett, hogy ez valóban thrash zenekar lenne?

De ugyanígy voltunk a nu metal jelzővel is, sosem értettük, hogy miért soroltak oda bennünket. Talán az ének ritmusa miatt? Lehet, hogy vannak, akik azt hiszik, hogy a tradicionális maori vokálok valójában rap betétek? Mi viszont sosem tartottuk magunkat nu metal zenekarnak. Nem barátaim, mi groove-osok vagyunk, ahogy te is mondtad, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindig ugyanahhoz a recepthez ragaszkodunk. Úgy rakjuk össze a dalainkat, ahogyan éppen jónak látjuk. Ezért könnyen előfordulhat, hogy a következő dalunk egyáltalán nem hasonlít az előzőre.”

A maori elemek a Sepultura hatására kerültek be a zenétekbe?

„Sokan gondolják így, de ez bonyolultabb történet annál. Azt én is elismerem, hogy a Sepultura volt az a zenekar, amely nagyon jó érzékkel színesítette törzsi elemekkel a zenéjét, de aztán sokan mások is ugyanezt tették. Őszintén szólva, én sokáig nem is ismertem a Sepultura dalait. Előbb hallottam az Alien Weaponry első albumát, mint bármelyik Sepultura-dalt. Mivel nem vagyok alapítója az Alien Weaponry zenekarnak, ezért nem biztos, hogy erre a kérdésre én fogom a legjobb választ adni, de úgy tudom, hogy a Lamb of God és a Gojira hatására kezdtek el a testvérek zenélni. Persze, a Sepultura is remek dolgokat csinált, és nagyon becsüljük őket, de nem mondanám, hogy közvetlen hatásuk lett volna az Alien Weaponry hangzásának kialakulására.”

Neked ki volt a példaképed?

„A Trivium. Ezért is készült el a 1000 Friends című dalunk, aminek én vagyok a szerzője. Ez egy Trivium ihlette dal, amolyan tisztelgés előttük. A metalon kívül pedig a híres filmzeneszerző, Hans Zimmer a legnagyobb kedvencem. Nagyon szeretem a filmeket, talán még a zenénél is jobban, és Hans Zimmernek nagyon fontos szerepe volt abban, hogy zenész lettem. Azért kezdtem dalokat írni, mert nagyon tetszettek az ő zenéi.”

A két testvérnek az apja is zenész volt. Veled mi a helyzet ezen a téren?

„Apám szintén gitáros volt, de nem olyan szinten, mint Henry és Lewis családjának tagjai. Az én apám egy nagy családból származik, tizenhárman voltak testvérek, ő volt a legidősebb köztük. Mindannyian nagyon szépen énekeltek, mondhatni, olyan volt a papám családja, mint egy zenekar. Az apám egy helyi zenekarban is játszott, de nem volt olyan híres, mint Henry és Lewis édesapja. Az anyukám szintén énekes volt, szóval én is zenész családban nőttem fel.”

A szüleid szerették volna, hogy zenélj, vagy magadtól döntöttél így?

„Egy kicsit mindkettő. Amikor hatéves voltam, azt szerették volna, ha megtanulok zongorán játszani. Először klasszikus képzettségű zongorista lettem, majd 11 évesen megkérdeztem az apámat, hogy játszathatnék-e én is gitáron, mivel gyakran láttam őt zenélni, és én szerettem volna. Így azután, hogy közel hat éven keresztül tanultam zongorázni, elkértem az egyik gitárját. Sokáig foglalkoztam is mindkettővel, de a zongorát nemrég abbahagytam. Tudok még dobolni, és néhány további hangszeren is játszom. Egy kicsit olyan vagyok a zenében, mint egy Jolly Joker, aminek most veszem igazán nagy hasznát.”

Vannak még metalzenekarok Új-Zélandon?

„Igen vannak. Akadnak köztük nagyon jók is. Az egyik legjobb a Shepherds Reign, hamarosan velük megyünk közös új-zélandi turnéra. Felkértük őket, hogy legyenek az előzenekarunk, mert tényleg nagyon jók. Azt szoktam mondani, ha szereted az Alien Weaponryt, akkor őket is fogod, hiszen majdnem ugyanabban a stílusban zenélnek, mint mi, csak náluk a maori helyett szamoa hatások épülnek be a dalokba. Nagyon szeretem a Pull Down The Sun zenekart is, akik szintén maorik. Ha kedveled a Gojirát, akkor ajánlom, hogy hallgasd meg őket is. Igen, Új-Zélandon elég erős a metalszíntér, csak sajnos ez egy kis ország.”

Eddig három albumotok jelent meg. Hogyan jellemeznéd őket?

„Az első Alien Weaponry-albummal friss vért kapott a metal, mert előtte ilyen típusú zenét még senki sem játszott. Az emberek nagyon jól fogadták, annak ellenére is, hogy az még nem volt kiforrott stílusú album. A srácok még nagyon fiatalok voltak akkor. A második amolyan kísérlet volt arra, hogy technikásabb irányba mozduljanak el, és megmutassák a világnak, hogy már nem 15 éves gyerekek. A harmadik album, a Te Rā valahol a kettő között helyezkedik el. Próbáltuk a két albumot egybegyúrni, ötvözni az erényeiket, értékeiket. Azt az egyszerűséget, ami az első album kapcsán megfogta az embereket, s azt a technikai tudást, amit a második albummal képviseltek.

Azt szerettük volna jelezni, hogy felnőttünk a feladathoz, és tudunk olyan jó, fogós dalokat írni, mint amilyenek az első albumon szerepeltek, de azt is meg akartuk mutatni, hogy már jobb zenészek vagyunk, mint akkor. Azt, hogy felnőttünk, az életkorunkra is értem, hiszen már nem 15 éves aranyos tini srácok alkotják a zenekart. Én 25 éves vagyok, Henry is éppen ma lett annyi. Eredetileg ő adott volna neked interjút, de miután azt erre a napra szervezte le a kiadó, megkért, hogy vegyem át tőle. Szóval mondhatjuk azt, hogy a születésnapja miatt kivett egy szabadnapot.” (nevet)

A Te Rā szerintem az eddigi legsúlyosabb Alien Weaponry-album. Te is így látod?

„Igen, szerintem is az. Ez köszönhető annak, amiről az imént beszéltem, de a producerünk, Josh Wilbur is sokat segített abban, hogy szintet lépjen a hangzásunk. Josh egy veterán producer, aki nagyon sok remek metal zenekarral dolgozott, és rengeteg nagyszerű albumon szerepel a neve. A dalírás is változott, már nemcsak C-dúrban írjuk a dalokat, hanem A-ban is, ettől szintén súlyosabb lett a zenekar hangzása. A gitárhangolásnál is hasonló utat jártunk be, és persze Lewis hangja is rengeteget változott, hiszen már nem az a 15 éves kölyök, aki az első album idején volt. Lewis sokkal többet üvölt a harmadik albumon, ugyanakkor az énekében sokkal több a melódia és a dallam. A dalszövegek viszont egy kicsit sötétebbek, mint korábban. Az első két album óta rengeteg dolog történt a világban, ez természetesen ránk is hatással volt. Igen, egyet kell értenem veled, hogy a Te Rā az eddigi legsúlyosabb Alien Weaponry-album, amit az elmondott dolgok együtt eredményeztek.”

Korábban említetted a Lamb Of Godot, mint egyik fő hatásotokat. Az új albumon van egy dal, a Taniwha, amiben a Lamb Of God énekese, Randy Blythe működik közre. Milyen érzés volt vele együtt dolgozni?

„Ez egy véletlen történet. Szerintem azt már mindenki tudja, hogy Lewis egyik kedvenc zenekara a Lamb of God. Nagyon sokat jelent neki, rengeteget hallgatta őket, amikor nehéz dolgokon ment keresztül az élete. Azt azonban nem tudtuk, hogy a Lamb Of God tagjai is kedvelnek bennünket. Ez úgy derült ki, hogy készült róluk egy dokumentumfilm, amelyben Randy rólunk is beszélt. Elmondta, hogy ismer bennünket, és követi a munkásságunkat. Mindez akkor történt, amikor éppen a Te Rā album dalain dolgoztunk. Vezetés közben, az autóban hallgattam a demókat, és a Taniwha dal kapcsán egyre csak azt éreztem, hogy hiányzik belőle valami. Talán még egy versszak, amihez jó lenne egy másik énekhang. Ekkor jutott eszembe Randy. Ráírtam az Instagramon, de a srácoknak nem árultam el, hogy ne érezzenek csalódást, ha mégsem fogadná el a felkérést. Randy azonban igent mondott. Kérte, hogy küldjem el neki a dalt, s ha úgy érzi, hogy illik hozzá a hangja, akkor szívesen szerepelne benne. A testvéreknek csak akkor szóltam róla, s látnod kellett volna az arcukat. (nevet)

Ez még az előtt történt, hogy Josh Wilbur elfogadta volna a produceri felkérést. Ha valaki nem tudná, ő több Lamb of God albumon is dolgozott, vagyis nagyon régóta ismeri Randyt, ami csak könnyítette a helyzetet. Randy ugyanis pont turnén volt, amikor Te Rā album felvételei készültek, így nem tudott eljönni a stúdióba, hogy felvegye a saját részét. Josh azonban vállalta, hogy elrepül hozzá, így végül Randy saját hálószobájában rögzítették az énekét. Nagyon jó volt vele dolgozni, még azt is elvállalta, hogy szöveget írjon a dalhoz. Teljesen rábíztuk a dolgot, mert tudtuk, hogy bármit is hoz ki belőle, biztosan jó lesz, de végül még annál is jobban sikerült, mint vártuk. Nagyszerű lehetőséget jelentett ez a zenekarunk számára.”

A Taniwha szinte már death metal dal. Várható, hogy a jövőben még inkább ebbe az irányba léptek tovább?

„Igen. Tudod, az az izgalmas a dologban, hogy nem te vagy az első, aki szerint a Taniwha death metal. Ez azért érdekes, mert semmi ilyesmi gondolatunk nem volt, amikor írtuk, egyszerűen csak azt csináltuk, amit jónak éreztünk. A Taniwha egy egészen különleges szám lett. Ott van benne az Alien Weaponry dallamossága, amit várnak tőlünk az emberek, de van benne death metal is, s persze Randy hangja, ami még súlyosabbá teszi a dalt. Szerintem lesznek még hasonló megoldásaink, mert a Taniwha nekünk is tetszik, s a közönség is jól fogadta.”

.

Nagyon fiatalok vagytok, és nagyszerű sikereket értetek el. Díjakat kaptatok, a Guns N’ Roses előtt adtatok koncertet, turnéztatok Amerikában, Európában. Ez mind nagyon szép, de mit kellett feláldoznotok azért, hogy ezek megvalósuljanak?

„Nekem valójában nem túl sokat, mert én csak később léptem be a zenekarba, de azért az egyetemet ott kellett hagynom. Pont egyetemre jártam, amikor felkerestek a srácok, és arra kértek, hogy csatlakozzak hozzájuk. Kérdeztem is őket, hogy szerintük tudom-e majd folytatni a tanulmányaimat. Őszinte választ adtak, azt mondták, szerintük nem lesz rá időm. Én pedig döntöttem, otthagytam az egyetemet.

Ami a testvéreket illeti, ők sokkal többet áldoztak fel az életükből az Alien Weaponry miatt. Ugyanabba a középiskolába jártunk, láttam, hogy már a zenekar egészen korai időszakában, még az első album, a Tū megjelenése előtt is milyen elfoglaltak voltak. Előfordult, hogy korábban leléptek a suliból, s az is, hogy egész napokat lógtak el. Mindezt azért, hogy tíz ember előtt lépjenek fel.

Szerintem nagyon sok ember úgy gondolja, hogy a de Jong testvérek egyetlen este alatt váltak sztárrá. Ez azonban nem igaz, nagyon sokat dolgoztak még azelőtt, hogy bárki is ismerte volna a nevüket. Rengeteget gyakoroltak, utazgattak össze-vissza az országban, s ezért persze lógtak is az iskolából. Úgy tudom, egyszer még be is hívta őket az iskola vezetősége, hogy elbeszélgessenek velük. Azt mondták nekik, választaniuk kell a tanulás és a zenekar között. Egyértelmű volt, hogy mit feleltek, szerintem Lewis nem is fejezte be a középiskolát, csak a zenekarral és a munkájával foglalkozott.

A de Jong testvérek tehát nagyon sok mindent feláldoztak az életükből. Rengeteg munkát fektettek bele a zenekarba, s szerencséjük is volt. Szerencse nélkül ugyanis nincs siker. Bármennyit dolgozol a siker érdekében, ha nincs szerencséd, szinte biztos, hogy nem fog működni.”

Eddig két alkalommal léptetek fel Magyarországon, egyszer egy kisebb klubban, egyszer pedig a Gojira előtt, ahogy azt már említetted. Mikor lesz a következő alkalom?

„Remélem, hogy hamarabb, mint gondolnánk. Amikor a Gojira előtt léptünk fel, nagyon jól éreztük magunkat Budapesten. Volt egy kis időnk, próbáltuk felfedezni a várost. Éppen akkor volt Forma–1-es futam Magyarországon, minden tele volt turistákkal és kiállított versenyautókkal. Bárhova mentünk a belvárosban, mindenhol éreztük azt a nyüzsgést, amit a Forma–1 okozott. Nem tudom, hogy mikor lesz a következő Európa-turnénk, de miután itt az új album, hamarosan annak is el kell jönnie. Én szeretnék visszamenni Budapestre, és remélem, hogy sikerülni is fog.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2025. áprilisi digitális különszámunkban jelent meg.)

Havi Metal – A Jó, a Rossz és a Csúf (Alex Skolnick) – Udo Dirkschneider – Omen – De Facto – In The Woods… – Liv Kristine – Hangpróba – Sokkoló Korongok/Extra – Epica – Eluveitie – Crownshift – Bigfoot Preston – Odion – Dynazty – Enforcer – Élő Fém (Enforcer, Tribulation, Airbourne, Rivers Of Nihil, Godsmack) – Alien Weaponry – Continoom – Deathless Legacy – Médiaradar – Old School – Koncertmenü