Az 1914 nevet viselő ötös az ukrajnai Lvivben (Lvov, Lemberg) alakult 2014-ben, az első világháború kitörésének századik évfordulóján, a csapat fő mozgatórugója pedig az alapító énekes, Dmytro Kumar, aki civilben hadtörténeti régész és az első világháború megszállottja. A death metalt doom, black és sludge elemekkel kísérő csapat harmadik albuma pár hónapja jött ki Where Fear And Weapons Meet címmel.
Fejes Árpád interjúja eredetileg a HammerWorld magazin decemberi-januári számában jelent meg.
www.facebook.com/1914band
Három éve jelent meg a második albumotok, a The Blind Leading The Blind. Az új lemezetek fényében azt milyennek tartod?
„Nagyon szeretem most is, hallgatni is szoktam, még a Spotify-listámban is ott van róla pár dal. Viszont rengeteg minden megváltozott körülöttünk azóta, és ezzel együtt mi is. Jobban, mint arra számítottam. Hatalmas ugródeszka volt az a lemez, sokan felfigyeltek ránk, többet koncerteztünk és turnéztunk, a Napalmhoz szerződtünk, lett rendes szervezőnk, eljutottunk pár nagyobb fesztiválra… Ha nem jött volna a járvány, a lezárás, ez egy nagyon szép időszak lehetett volna, egy jó alap, hogy még magasabb szintre lépjünk. Nagyon fájdalmas behúzni a vészféket, miközben zakatol a vonat. A többieket is megviselte az egész, ráadásul itt, Ukrajnában elég nehéz idők járnak enélkül is.”
A Napalmnál is az előző lemezre figyeltek fel?
„Igen. Írtak nekünk, hogy lenne-e kedvünk náluk folytatni a munkát. Elég sokan felfigyeltek ránk akkoriban, aztán a Napalm ki is hozta újra a lemezt, egy évvel az eredeti megjelenés után. De már előtte is jobban ráfeküdtünk a promócióra, több videós anyagunk lett, gyakrabban posztoltunk… Engem egyébként meg is lepett, hogy nem nekünk kellett úgymond vadászni egy nagy kiadóra. Mások is megkerestek minket, de a Napalmmal nagyon gördülékeny volt a kommunikáció, és jó feltételeket is kaptunk. Egyértelmű volt a döntés, hogy velük állapodunk meg.”
Honnan adódott az új album címe, a Where Fear And Weapons Meet?
„A szövegekkel, a koncepcióval kapcsolatos ötletek mindig az énekesünktől, Dimától jönnek. Ő az, aki mániákusa és egyben szakértője is az első világháborúnak, az úgynevezett Nagy Háborúnak. Régóta emlegette már ezt az ötletét. Már az első lemezünkön is ott volt a Caught in the Crossfire dal, annak a szövegében is ez szerepel: »Fekszem a senki földjének közepén, ahol a félelem találkozik a fegyverekkel«. Egy olyan címet akart, ami nagyon passzol a zenekar egész koncepciójához, és ami leírja, hogy mit jelent egy igazi csatatéren lenni.”
1914 – FN .380 ACP#19074
(szöveges videó a 2021-es Where Fear And Weapons Meet albumhoz)
Olvasom, hogy ellentétben az első két lemezzel, ez az új nem a halálról, hanem az életről szól. Ezt hogyan kell érteni?
„Az előző lemezeken kicsit más volt a megközelítés. Halál, sár, kosz, szenvedés… A háború nem egy emelkedett, magasztalni való dolog, hanem keserves és sötét, ami megnyomorítja az embereket. Ezen az új lemezen Dmytro egy más irányból közelítette meg a témát, nem csupán arról írt, hogyan haltak meg az emberek, hanem hogy milyen hősök voltak köztük. Olyan háborús hősök kerültek a középpontba, akik aztán hazatértek a családjukhoz, a barátaikhoz. De ez nekünk is csak utólag tűnt fel. Élni akarás, életerő, remény; most ilyen témákkal van tele az album. A borítón is ezt az életvágyat próbáltuk megjeleníteni. Egy sebesült katonát látsz rajta, aki a lövészárokban a Halál felé nyúl, de az nem akarja magával ragadni, mert a katonának még élnie kell, vissza kell térnie a családjához.”
Van kedvenc dalod vagy témád az új lemezről?
„Igen, a Corps d’autos-canons-mitrailleuses (A.C.M) a személyes kedvencem. Az egy belga hadosztály történetét meséli el, akiket úgymond ajándékba kapott II. Miklós orosz cár. Két-három éven át harcoltak az ottománok és a németek ellen Galíciában, ahonnan mi is származunk. Teljesen magukra maradtak, sokan meg is haltak közülük, de a többiek haza akartak jutni. Viszont még folyt a háború, Európa szó szerint lángokban állt, így hát csak az ellenkező irányba indulhattak el. Átutaztak Oroszországon, a Kaukázuson, Mongólián, majd Alaszkából jutottak el New Yorkba, és onnan hajóztak át Európába. Óriási akaratereje volt ennek a 300 embernek! Hihetetlen az egész történet, de valóságos, tényleg megesett. A sztorijuk nagyon is lelkesítő. Az ilyen és ehhez hasonló történetek jól mutatják, hogy mi mindenre képes az ember.”
Dmytro veletek is megkedveltette ezt a háborús tematikát?
„Én nem vagyok akkora rajongója a történelemnek, mint ő. Dima amúgy ténylegesen történész, és régészként is dolgozik már tizenöt éve. Én is szeretek olvasni, de engem másfajta könyvek jobban érdekelnek. A zenekarban is inkább a zenei rész tartozik rám, engem igazából az motivál.”
1914 – Pillars Of Fire
(a 2021-es Where Fear And Weapons Meet albumhoz)
Akkor nézzük a zenei oldalt! Hogy állt össze ez az új lemez?
„Ez egy elég különleges album, mert nagyon rövid idő alatt megszületett, a tempókat tekintve meg a leggyorsabb anyagunk lett. Még a leglassabb szám is olyan, mint az előző lemezen a leggyorsabb! (nevet) De ez sem cél, sem elvárás nem volt, egyszerűen csak felvettük, ami jött… Három-négy hónapon át írtuk a dalokat, de a lezárások miatt nagyjából az egész 2020-as évünk ment a kukába. Volt aki elveszítette a munkáját, és számára az is komoly problémát jelentett, hogy egyáltalán a családját képes legyen eltartani. Ilyen esetben azért a zene a sokadik helyre szorul. Csak 2020 végére jutottunk el oda, hogy egyáltalán beszélni kezdtünk az új lemezről. November vége felé indult az ötletelés, majd karanténba helyeztük magunkat, és napokon át csak jammeltünk, rögzítve minden kósza ötletet.
Az előző lemez megírására két teljes évünk volt, közben persze turnéztunk, koncerteztünk is, de azért maradt idő arra, hogy próbafelvételeket, demókat készítsünk. Most egy egész más helyzettel szembesültünk. Tényleg rohadt gyorsan zajlott minden! (nevet) De a felvételeknél is minden simán ment, tök pozitív élmény volt a stúdiózás is, ami egy plusz energialöket volt számomra. Talán emiatt is áll olyan közel a szívemhez ez az anyag. És igaz, hogy gyorsan dolgoztunk, de azért át is gondoltuk, hogy mit akarunk kihozni a dalokból. Van pár barátunk, akik nagyzenekari betéteket is szoktak készíteni, úgyhogy ők is besegítettek. Az album tele van kísérletezős dolgokkal, ami számunkra teljesen új terep. Sokkal dallamosabb, szimfonikusabb lett a végeredmény. Tudod, mindenkinek más és más az ízlése, mindenki szeretne kipróbálni ezt-azt. Én csak a második lemez előtt csatlakoztam a bandához, de én is hoztam a saját hatásaimat, ami leginkább a melodikus death metal. És hát minden tagnak megvannak a maga kedvencei, mindenki hozza a maga rezgéseit. Tudod, ha van egy melo-death mániás új ember a bandádban, akkor készülj fel arra, hogy egy jóval dallamosabb lemezed születik, mint korábban!” (nevet)
A pandémia okozta bezártság vagy akár az említett problémák szerinted gyakoroltak valamilyen befolyást az új anyagra?
„Mindenképpen. A dalszerzés és a stúdiózás során is többet vitatkoztunk, mint korábban. És nem azért, mert egymásra voltunk dühösek, hanem mert eleve feszültté, ingerültté tett minket ez a sok szarság. Mentálisan nagyon megnyomott minket. Van az a pont, amikor már nem vagy képes a felgyülemlett gondokat magadban tartani. Voltak kritikus pillanatok is, és amikor most hallgatom a lemezt, hogy mit is vettünk fel ilyen állapotban, ki is hallom ezeket az érzelmeket.”
Elsőként azt az …and a Cross Now Marks His Place dalt mutattátok be a lemezről, amelyben a Paradise Lost énekese, Nick Holmes a vendég. Ő hogyan került ebbe a számba?
„Az egy elég hirtelen ötlet volt… Ott volt ez a kész nóta, még ének nélkül, Dima meg felvetette, hogy tiszta ének kellene bele. Ilyen még sosem volt nálunk, Dmytro hangja erre nem is alkalmas, így az fel sem merült, hogy ő énekeljen. Vendégünk amúgy legutóbb is volt, a Passchenhell nótához David Ingramet (Benediction, ex-Bolt Thrower stb.) hívtuk meg, most meg olyasvalakit akartunk, akinek a hörgős és a tiszta hangját is imádjuk. Nick Holmes állt a listánk első helyén, hiszen ősidők óta hatalmas Paradise Lost rajongók vagyunk. Számomra egyenesen ő a legnagyobb torok, Nick a kedvenc énekesem. Abban persze nem igazán hittünk, hogy igent mondana, hiszen egy kis zenekar vagyunk, de azért írtunk neki egy e-mailt. Mit veszthetünk azzal? Maximum nem jön válasz, vagy elutasít, akkor meg keresgélünk tovább. De szinte azonnal jött a válasz, hogy Nicket érdekli a dolog, küldjünk demót. Aztán a demó alapján két-három nappal később jött a mail, hogy nagyon tetszik neki a dalunk, szívesen énekelne benne. Hát én majdnem leestem a székről! (nevet) Hiába hallottam már a végeredményt jó párszor, a mai napig élénken bennem van, amit akkor éreztem… El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörtént velünk! Hatalmas érzés, amikor az egyik példaképünk a mi dalunkat énekli.”
1914 feat. Nick Holmes – …And A Cross Now Marks His Place
(a 2021-es Where Fear And Weapons Meet albumhoz)
Érdekes művészneveket használtok. Mesélj egy kicsit ezekről!
„Azt bizonyára te is észrevetted, hogy a neveink albumról albumra változnak. Ezzel is az éppen aktuális témáinkra próbálunk utalni, ahogy a változó egyenruhákkal vagy a színpadképünkkel. Én például az Osztrák-Magyar Monarchia egyenruhájában léptem fel eddig, most pedig majd az Egyesült Államokat szeretném megjeleníteni. Úgyhogy kell majd ehhez egy személyiség, egy név is. Ez mindenkinél személyes döntés; egyikünk francia katona, másikunk mondjuk egy brit felföldi skót, amelyikünk meg osztrák-magyar mániás, ahogy egy kicsit én is, az a monarchia egyenruháját választotta. De ezeket folyamatosan cserélgetjük, ezzel is azt mutatva, hogy nem támogatjuk egyik múltbéli vagy jelenlegi oldalt sem. A mi zenénk nem állásfoglalás, nincs ebben semmi politizálás, mi csak történeteket mesélünk el az első világháború időszakából.”
Ugyanakkor egy ukrán csapat vagytok, Ukrajna egy részén pedig jelenleg is háborús konfliktus zajlik. Ez milyen hatással van rátok?
„Mindannyiunkat nagyon is személyesen érint. Ukrajnát folyamatosan támadja Oroszország, itt vannak a katonáik, elcsatolták a területeinket, megszállás alatt tartják az ország több részét. Nincs olyan hétköznapi ember, akinek az életét teljesen elkerülik ezek az események. De ami ezt a kérdést illeti, szeretném élesen különválasztani mindazt, ami személyesen az életemet érinti, és azt, amit beleviszünk a zenénkbe. Mert a dalainkban egyáltalán nincs aktuálpolitika, nálunk csakis a Nagy Háború a téma, az akkori időszakról szólnak a nótáink. Ezt azért szerintem elég könnyű fejben elkülöníteni, még akkor is, ha sokszor tényleg a saját bőrünkön érezzük, hogy mit jelent egy hadművelet vagy egy katonai behívó. Ez már a dolog személyes része, de ettől persze még szívesen beszélek róla. Az én személyes véleményem az, hogy Oroszország egy megszálló nagyhatalom, és amit jelenleg elkövetnek Ukrajnában, az háborús bűncselekmény. Nemzetközi hadbíróság előtt lenne a helyük.”
Csak azért gondoltam, hogy érintem ezt a témát is, mert érdekel egy valóban ott élő ember véleménye. Ez szerintem sokkal kézzelfoghatóbb, mint a neten olvasható cikkek.
„Mondom, teljesen rendben van ez a téma, mert én is úgy vagyok vele, hogy erről beszélni kell, a világnak tudnia kell arról, hogy mi történik Ukrajnában. Több, mint 15 ezer ukránt öltek meg. Ez történik. Csak remélni tudjuk, hogy egy nap majd megfizetnek ezért. Évek óta zajlik a dolog, hol kisebb, hol nagyobb nemzetközi figyelem mellett, de azt nagyon jól tudjuk, hogy nem lesz senki, aki megtiltja nekik, hogy azt tegyék, amit tesznek. Maximálisan tisztában vagyunk azzal, hogy itt nagyhatalmi játszmák zajlanak. A történelem, amit megéneklünk, ezért is olyan fontos. Ha ismered a múltat, ha tisztában vagy a már lezajlott eseményekkel kapcsolatban, akkor a jelen és a jövő is sokkal érthetőbb, kiszámíthatóbb. Mi most csak annyit tehetünk, hogy a zenekar dolgaival foglalkozunk. Megjelent az új lemezünk, ami hatalmas öröm és megkönnyebbülés, a világ meg hallhatja, hogy min dolgoztunk. És remélhetőleg sokaknak tetszik is, amit hallanak.”
Milyen terveitek vannak 2022-re?
„Tavasszal turnéra megyünk, ami májusig tart majd, és Európa minden szegletébe el fogunk jutni. Ez a terv. Úgy látom, hogy a világ majd szép lassan visszatér a normális kerékvágásba. Az emberek beoltatják magukat, és remélhetőleg nem kell többé halasztgatni mindent, mert az teljesen tönkretesz minket is. A mi nagy terveink amúgy nem olyan különlegesek. Újabb és újabb zenéket írni és ezeket kiadni, koncertezni, turnézni, emberekkel találkozni, sokat bulizni!”
1914 – C’est Mon Dernier Pigeon (a 2018-as The Blind Leading The Blind albumhoz)
Ének – 2. Division, Infanterie-Regiment Nr.147, Oberleutnant – Ditmar Kumarberg
Gitár – 37. Division, Feldartillerie-Regiment Nr.73, Wachtmeister – Liam Fessen
Gitár – 5. Division, Ulanen-Regiment Nr.3, Sergeant – Vitalis Winkelhock
Basszusgitár – 9. Division, Grenadier-Regiment Nr.7, Unteroffizier – Armin von Heinessen
Dobok – 33. Division, 7. Thueringisches Infanterie-Regiment Nr.96, Gefreiter – Rusty Potoplacht
1914 – Where Fear And Weapons Meet
(10/22 – Napalm)
01. War In
02. FN .380 ACP#19074
03. Vimy Ridge (In Memory of Filip Konowal)
04. Pillars of Fire (The Battle of Messines)
05. Don’t Tread on Me (Harlem Hellfighters)
06. Coward (ft. Sasha Boole)
07. …And a Cross Now Marks His Place (ft. Nick Holmes)
08. Corps d’autos-canons-mitrailleuses (A.C.M)
09. Mit Gott für König und Vaterland
10. The Green Fields of France (No Man’s Land, Eric Bogle song)
11. War Out