A Zivatar az ex-Doomsday énekes-gitáros Petheő Attila zenekara, mely bő évtizede írja masszív, súlyos gothic/death/doom metal dalait. Apocalipse Campaign című új anyagukat élőben vették fel, de azóta a csapat többi tagja kivált. Attila szerint a világvége közel, de a Zivataré még nem!
Szöveg: Uzseka Norbert – fotó: zenekari archívum
–
Tíz éve jelent meg az első Zivatar album, de ez az első Hammer interjú, úgyhogy kérlek, foglald össze az eddigi pályát az alakulástól máig!
„Mindenekelőtt köszönöm a felkérést, üdvözöllek és köszöntöm az olvasókat! A történet valahol 2012 környékén kezdődött. Egy kb. öt éves kihagyás után fogtam ismét hangszert a kezembe. Voltak már kész dalok és témák, amik még a Doomsday korából maradtak meg. Elkezdtem összerendezni ezeket, új dallamokkal egészítettem ki a meglévőket, ezekből lett 2015-ben The Sixth Chamber a Zivatar projekt első lemeze. 2007-től egyáltalán nem álltam színpadon, teltek az évek, aztán a Bornholm révén megint visszarázódtam a koncertezésbe. Ekkor ismét szükségét éreztem, hogy alakítsak egy saját zenekart.
Nem volt egyszerű, de 2017 nyarán összeállt a csapat: Deák Tamás dob, Bartók Zoltán basszusgitár, Csárádi Róbert gitár. Az első koncertünk Budapesten a régi Dürer-kert kisszínpadán volt a Fekete Zaj Tél fesztiválon. 2018-ban már helyet kaptunk a nyári Zajon is, aztán beindult a koncertezés. Év végére a következő lemez is összeállt: a When Leaves Fall And Cold Winds Come lényegében a Doomsday következő lemeze kellett volna, hogy legyen. Két dalt még Ecsegfalván is játszottunk a Nightbreed fesztiválon 2005 körül.
Az irány tehát megvolt, a többi dal ezek mellé íródott. Mivel a két alap dal szövegei klasszikus angol költők versei voltak, adódott, hogy a többi is az legyen. 2019-re megjött a harmadik lemez. Itt úgy éreztem, hogy kicsit fogósabb, tömörebb dalokat kéne összepakolni, de azért még mindig a doom keretein belül. Voltak már kész dalok, amik addig pihentek, mint pl a Seven, Cold és az Abject, illetve két dal is feldolgozásra került a Doomsday 2004-es Orion EP-ről, az Orion (A Dream To Fade) és az Amnesia.
Három év közös zenélés után a srácok már kezdték pedzegetni, hogy jó lenne ha közösen is írnánk dalokat, mert már a harmadik lemezzel koncertezgettünk úgy, hogy én csak kiosztottam a kottákat, ők pedig lényegében session zenészek voltak. A stúdióba is csak én mentem feljátszani a sávokat. Nem értettem, mi ezzel a probléma, mert ez így gyorsabb és hatékonyabb volt, de azért igyekeztem figyelembe venni a jelzéseket.
Persze én mindig pár lépéssel előrébb jártam, a következő anyag fele már kész volt. Ebből lett 2022-re a Sacrifice EP. Lassan kezdtem kifogyni a kész dalokból és a témákból, szóval tényleg eljött az ideje, hogy közösen írjunk dalokat. Ezt Robi már nem várta meg, átment a Pennhurst-be énekesi posztra, és a két zenekart már nem tudta összeegyeztetni. Hárman maradtunk, és elkezdtünk közösen agyalni az új dalokon. 2023-ban Elkészült az Apocalipse Campaign, ezt 2024 októberében közösen rögzítettük Gyöngyösön a GreenMouse stúdióban.”
A zenekar neve magyar, ám mindig angolul énekeltél. Miért? Sosem merült fel, hogy magyar nyelvű szöveget írj?
„Ez inkább mostanában foglalkoztat. A Doomsday első demóján még magyar szöveg volt, aztán a Soulitude lemezen már angol szövegek voltak, bár még azon is volt egy-két magyar szöveg. Azóta ez így maradt. Valahogy adta magát. Angolul hatásosabb odahörögni azt, hogy „fear”, mint azt hogy „félelem”. Persze ez relatív, de az biztos hogy rövidebb… Értem én, hogy a hazai közönséget hazai nyelven lehet megszólítani. Ez olyan dolog, hogy valaki vagy akar élni ezzel vagy nem. A hazai doom szcéna eleve kicsi, tömegeket nem vonzottunk volna be magyar szövegekkel sem. Aztán ott van a külföldre kacsintás, bár manapság azt látom, hogy teljesen mindegy a nyelv, ha jó a zene, megtalálja az utat külföldre is, vannak erre kiváló hazai példák. Jelenleg épp egy új projekten gondolkozom, és nem kizárt, hogy magyar nyelvű szövegek lesznek.”
Már az elején, sőt előtte a Doomsday nevű zenekaroddal is ezt a gyászos hangulatú gothic/death/doom metalt játszottad. Miért pont ezt? S mi vitt erre az útra?
„Én egri vagyok, gyerekkoromban belém ivódott a középkori vár a hatalmas kő falaival, a történelmi városrész a macskaköves kanyargós kis utcáival, de leginkább a Szervita templom. A közelben laktunk, a család egyik ismerőse pedig, ha jól emlékszem, ott volt gondnok vagy ilyesmi, és sokszor jártam a templom ódon, gazzal és fákkal sűrűn benőtt hátsó udvarán. Ősszel ennél doomosabb helyet nehéz elképzelni. Persze akkor még fogalmam sem volt arról mi az a metal, nemhogy a doom.
Introvertált és melankolikus személyiség vagyok, ez gyerekkoromban elég sok problémát okozott, és hát a szüleim válása, a költözködések, beilleszkedés (vagy inkább kiilleszkedés) sem könnyítette meg a helyzetet. Már Hatvanban laktunk, amikor kapcsolatba kerültem a metal zenével, ekkor már tele voltam haraggal és megvetéssel a környezetem iránt. A metal zene lett a megmentőm, a menedékem. Csak ezt a zenét voltam képes hallgatni, és napi szinten szükségem volt rá, de azzal a fajta zenével, ami leginkább rezonált a lelki világommal csak később találkoztam. Az első doom zenei élményem a Like Gods Of The Sun lemez volt a My Dying Bride-tól. Az agresszív éveim lecsengőben voltak, elkezdtem még inkább befelé fordulni. 1996-ot írunk, ekkor már elég sok mindent hallgattam, túl voltam az első zenekaromon, ahol még hardcore/punk stílusban próbálkoztam. A Turn Loose The Swans lemeztől viszont leesett az állam. Onnantól tudtam, hogy ez az én zeném. ’98-ra megalakult a Doomsday, ’99-ben pedig megjelent az első demó. Nem merem állítani, hogy mi voltunk az első doom metal banda Magyarországon, de az biztos hogy az elsők közt voltunk. Azóta természetesen sokat változott a személyiségem és így a zenei ízlésem is, manapság szinte alig hallgatok doom-ot, újakat meg végképp nem.”
Hogy íródott az Apocalypse Campaign?
„Robi kilépése és a Sacrifice EP után ott maradtunk hárman dalok nélkül. Eljött az idő, hogy közösen írjunk zenét, amit azzal kezdtünk, hogy leültünk megbeszélni az elmúlt éveket, az eddigi lemezeket, koncerteket, tapasztalatokat, és hogy ezután milyen irányba szeretnénk vinni a zenekart. Amiben egyetértettünk, hogy továbbra is doomos, de sokkal súlyosabb és behúzósabb zenét akarunk csinálni. Olyan zenét akartunk, ami koncerten megdörren, süt belőle az erő és letaglózó. Emberhajigálós, amiben van here, ahogy mondogattuk. Szellemileg pezsdítő volt számomra, hogy végre nem a régi dalokból és témákból kellett dolgozni, hanem tiszta lappal friss számokat fogunk írni közösen. Azonnal nekiálltam dallamokat és riffeket gyűjteni.
Mivel a koncertezést félretettük, nem igazán voltak próbák, a többieknek is jól jött egy kis szünet, nem nagyon jöttünk össze. Én otthon írtam a témákat, körbeküldözgettem, válogattunk, néha volt, hogy már egy dalrészletet megnéztünk közösen, teszteltük a hangzást. Mindhármunknak bejött az irány. Elég jól haladtam, és azon kaptam magam, hogy kész vannak a dalok. Vagyis effektíve sajnos megint nem sikerült közösen írni a zenét, de a tanácsaik, a véleményük nélkül az Apocalypse Campaign nem lenne olyan, amilyen. Én teljesen lázban voltam az új daloktól és alig vártam, hogy a színpadra vihessük! Mivel kimondottan koncertre szántuk a dalokat, nem is gondolkodtunk még lemezfelvételen. Látni akartuk, hogyan működnek a dalok élőben. Az első Apocalypse koncert 2024 március 30-án volt az S8 Underground klubban, és pont olyan volt, mint ahogy elterveztük: letaglózó.”
Máig ritka az a megoldás, amit választottatok az anyag felvételére. Hogy jött az ötlet?
„Mint mondtam, a többiek szerettek volna jobban belefolyni a zenekari dolgokba, és ezt én is támogattam. Megszerettem ezt a felállást, Tomit, Zolit, és nem akartam, hogy Robi után megint kiszálljon valaki, vagy hogy szétmenjen a zenekar. Megbeszéltük, hogy ezúttal mindenki feljátssza a saját részét, hogy közösen csináljuk. A dalok viszont bizonyos értelemben annyira primitívek, hogy kár lett volna nekiállni sávonként feljátszani, hogy egy tiszta, polírozott hangzással úgymond kiheréljük. Adta magát, hogy az egész egyben legyen feljátszva, megőrizve a nyers energiát. Segítségünkre volt régi gyöngyösi barátunk, Horváth Attila (ex-Reason), aki koncerteken is gyakran kisegített minket, amit ezúton is köszönök még egyszer és sok sikert kívánok neki az Agregatorban.
Ahogy mondtam, én elég izgatott voltam az új daloktól, tudtam, hogy kemény anyag lett. Szóval elkezdtem szervezni a stúdiót, sőt még azt is bedobtam, hogy az egész felvételt vegyük videóra, amiből majd werkfilmet csinálunk a dalokhoz. Ez azt jelentette, hogy hét-nyolc embert kellett összeszervezni egy helyre és időre, ami baromira nem volt egyszerű. Tominak a Frost és a munka miatt az év vége már teljesen be volt táblázva, így is csak munka után tudott beülni a dobok mögé, ettől függetlenül hozta a maximumot, és teljesen profin feldobolta a dalokat. Zoli se volt túl boldog az időpont miatt, ő áttolta volna az egész felvételt 2025-re, de én nem láttam értelmét tovább halogatni. Szerettem volna, ha az ünnepekre megjelenik a felvétel a vágott videókkal, mert én ekkor fejben már a Fekete Zaj Téli fellépésünkre hangolódtam, ami december 28-án volt esedékes, és jó lett volna, ha addigra megismeri a közönség az új lemezt. Stresszes volt, először voltunk így együtt stúdióban, és hozni kellett a formánkat, mert azt akartam hogy a dalok megdörrenjenek. Úgy gondolom, ez sikerült, hála Tominak, Zolinak, Attilának, Márta Pistinek és a GreenMouse stúdiónak.
Természetesen éltünk a technika lehetőségeivel, effekteztünk ahol kellett, a háttérsávok, a fémes csattogós hangok pedig eleve a hangzásunk része.”
Szövegileg az Apocalypse Campaign konceptalbumnak nevezhető. Elmeséled, miről szól?
„Először is a szövegekből sejthető, hogy van itt egy entitás, aki az egész történetet szemléli és elmeséli. Hívhatjuk teremtőnek vagy szellemnek. A szemlélődésen túl azonban cselekvő is, érző lény. Az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket, mert ő mindent lát.
Az első tétel a teremtés. Megjelenik az anyag, az idő, a fény és a sötétség, majd az ember, aki amint öntudatra ébred, azonnal elkezd uralkodni a környezetén és másokon. Elkezdődik a hadjárat a hatalomért, a birtoklásért.
A második tétel az özönvíz. Ez nem feltétlenül a bibliai mese, csak egy özönvíz, ami elpusztítja ezt a barbár népséget. Nincs bárka, nincs Noé és nincs kegyelem.
A harmadik dalban az emberiség két részre oszlik: vannak, akik szeretnének békében és harmóniában élni a környezetükkel, de van egy szűk réteg, akik nem hagytak fel az eredeti tervükkel, hogy az egész világot és a többi embert az uralmuk alá hajtsák. Tanultak a leckéből, így már nyíltan nem konfrontálódnak, hanem az árnyékból, titokban szervezkednek, fegyvereik a megtévesztés, a megrontás, a hazugság. A sikereiken felbuzdulva egyre arrogánsabbá válnak, felszínre tör igazi énjük és céljuk, amivel kivívják a szellem haragját, aki ezúttal csak ezt a törzset pusztítja el, és ezzel el is érkeztünk a negyedik tételhez ahol végleg megsemmisülnek. Az emberiség eléri a békét és végre nyugodtan alhat.
A történetet értelmezhetjük személyes történetnek is, szellemi, spirituális, benső vívódásnak, vagy vonhatunk párhuzamot a történelemmel vagy a jelenben folyó eseményekkel. Végsősoron a mikro- és makrokozmosz nem sokban különbözik.”
Érdekes, hogy bár a szövegek könnyen megfeleltethetőek a Biblia, főleg az Ószövetség számos részével, kimondva semmi konkrétum nincs, ami tényleg onnan származna. Érdekelne, hogy állsz a vallás, ill. hit kérdéseihez, mennyiben fedi a magad világlátását ez az album?
„Számos teremtés mítosz létezik, a bibliai csak egy a sok közül. Az özönvíz és a bárka történetét a sumérok előbb megírták. A tízparancsolat elődje Egyiptomból ered, ez később Noénál bukkan fel, mint hétparancsolat. Szóval a biblia, de főleg az ószövetség számomra egyáltalán nem meghatározó.
Nem tartom magam vallásosnak, nem követek kizárólag egyetlen vallást sem, és nem hiszek istenben olyan értelemben, ahogy azt a legtöbb ember elképzeli. Az intelligencia mindenütt jelen van. Egy kristályban, egy virágban… És van szeretet. Ezt nem hiszem, ezt tudom. A hit, mint fogalom számomra megfoghatatlan, értelmezhetetlen. Olyan, mint a remény. Nem tudok vele mit kezdeni. Hinni, de miben? Én tudni akarok, nem hinni. Tudni, mi van kint, mi van bent, fent és lent. A vallások misztikus része érdekes, de okkal van elrejtve. Minden más csak etikai kódex. Azt meg nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak. Az eredeti kezdetleges próbálkozások, mint az ősi egyiptomi vagy indiai filozófiák, hogy megértsük az emberi természetet és a működését, a mai napig relevánsak, mert ezek a kérdések egyetemesek. Egyetlen szimbólum többet mond, mint egy könyv. Minél régebbi, minél rejtettebb, annál jobb. Egyetlen tartot kártyán való elmélkedés többet ér, mint egy hitbuzgóságban leélt élet.
Mennyire fedi ez az album a világnézetemet? Maximálisan. Látom, ami a világban zajlik. Ez már a Kali-juga, és remélem közeledünk a végéhez, az apokalipszishez.”
Január 11-én ezt írtad ki a zenekar Facebook oldalán: „A Zivatar 2025-től ismét egyszemélyes projektként működik.” Miért? És hogyan tovább?
„Ez egy nagyon összetett dolog, több tényező vezetett idáig. Először is már régóta görgettük magunk előtt a dalszerzés és a zenekari teendők körüli nézeteltéréseket. A közös stúdiózás sem pont úgy alakult, ahogy a többiek elképzelték. Tominak egyre kevesebb szabadideje maradt a Zivatarra, meg egyáltalán bármire, ahogy én tapasztaltam. A Frost eléggé megindult az új lemezzel, klipeket forgattak, koncerteztek. Családról és munkahelyről már nem is beszélve. Zoli bejelentkezett a Dying Wish-be basszusgitár posztra, amit furcsálltam, mert róla is úgy tudtam, hogy nincs túl sok szabadideje. Szóval fél lábbal már kint volt, nem örültem, de úgy voltam vele, hogy ez még nem a vég. Túl voltunk a felvételeken, volt még előttünk két koncert novemberben. A Harag Napja fesztiválon Tomi nem tudott ott lenni, a Frosttal koncertezett valahol Erdélyben, ettől függetlenül lenyomtuk a koncertet. A gyöngyösi fellépés is jól sikerült, közben folytak a lemez utómunkálatai.
Néhány verziót a dalokból megosztottam a srácokkal, adtak tippeket a hangzással kapcsolatban, ezt tolmácsoltam a stúdió felé, megint készült új verzió, kicsit még finomítottunk a hangzáson, és december elejére el is készült a végleges változat. Nekem nagyon tetszett a hangzás, ahogy szóltak a dalok, a többiek enyhén szólva elégedetlenek voltak. Itt most nem mennék bele részletekbe, de a lényeg, hogy eléggé összekülönböztünk a végeredményen, és azon, ahogy ez az egész live session lezajlott. Egy fellépésünk lett volna még együtt a Téli Zajon, de a srácok addigra kiléptek. Végül Attilával és Kovacsics Tomival a Brygmusból adtuk elő az Apocalyse Campaign dalait. A sors különös fintora, hogy a legelső Zivatar koncerten hét évvel korábban ugyanúgy a Téli Zajon a Dürer-kertben épp Kovacsics Tomi basszerozott.
Eléggé magam alatt voltam egy darabig, de már elfogadtam a dolgot. Végül is a Zivatar egy metal projekt, az én projektem. Amíg én vagyok, addig Zivatar is lesz. Ha nem is ezen a néven, de valami lesz.
Sok minden kavarog a fejemben a jövőt illetően de egyelőre semmi konkrét. Ahogy említetted, idén tíz éves az első lemez, illetve annyit elárulhatok, hogy van egy pár black metal dal és néhány hasonló téma a fiókomban…”
Koncertek terén mik az esélyek? Láthatjuk-hallhatjuk élőben a teljes anyagot?
„Egyelőre nincs koncert leszervezve, de semmi sincs kizárva.”
Látom Instán, hogy grafikával, festészettel is foglalkozol. Mesélnél erről?
„Gyerekkorom óta rajzolok kisebb nagyobb intenzitással. Mivel nekem a zene lett a nagy szerelmem, így háttérbe szorult, persze időnként előjön, mert ez is egy belső örömöt nyújtó kreatív művészeti tevékenység. Sokszor járt a fejemben, hogy lehetne ezt valahogy megélhetési szinten, főállásban is művelni, de kellő motiváció hiányában ez sosem jött össze. A digitális technika megjelenésével elkezdtem foglalkozni a digitális festészettel, photoshop+wacom tábla, de csak hobbi szinten. Akkoriban még nem voltak ilyen irányú képzések, és az interneten fellelhető információk is szűkösek voltak. Ma már minden van, oktatás, tananyag, szuper eszközök. Jártam egy multimédia-fejlesztő szakra, elvégeztem egy 3dsmax képzést, de ezekből végül nem lett semmi, szóval csak hobbi maradt. Pár éve feljött, hogy jó lenne megtanulni hagyományos eszközökkel, tradicionális módon festeni, festékkel, ecsettel vászonra, így beiratkoztam egy két éves művészeti képzésre. Nagyon jó tanáraim voltak és a képzés is tartalmas volt, rengeteget tanultunk, rajzoltunk, festettünk. Egy kis összetartó csapat is kialakult, akikkel ma is segítjük egymást és tartjuk a kapcsolatot. 2023-ban készítettem egy festmény sorozatot, amit jó lenne idén kiállítani valahol Budapesten, illetve jelen pillanatban hagyományos módszerrel festek egy képet, ami ha minden jól megy, borító lesz egyik kedves régi zenész ismerősöm lemezéhez. Szeretnék még tovább foglalkozni a festészettel, mert kezdem ezt is olyan szinten élvezni, mint a zeneszerzést. Arról nem is beszélve, hogy ezt öregen is lehet csinálni. Hatvan felett nem hiszem, hogy a koncertezés lesz a legfőbb vágyam, de ezt sem lehet tudni előre.”
Az évek folyamán több más zenekarnál is voltál kisegítő gitáros. Mesélsz ezekről?
„Valamikor a 2000-es évek környékén a Doomsday mellett énekeltem egy Más-Világ nevű gyöngyösi bandában, amiben Kisduda Árpi is szintizett. Ezzel a formációval felléptünk Szolnokon valami tehetségkutatón, ahol zenélt a De Facto is. Ekkor még Mike énekelt, Gyula gitározott. Árpi összehaverkodott velük, én nem sokra emlékszem, valószínűleg be voltam rúgva. Később Árpi be is lépett hozzájuk. A Doosmsday-el felléptünk Ecsegfalván 2003-ban, aztán valahogy én is képbe kerültem Gyuláéknál, majd azon kaptam magam, hogy a De Factoban gitározok. Ezalatt a Doomsday megjárt pár budapesti klubot is, Voodoo, Vörös Yuk. Itt néhány átbulizott éjszaka után már a Tesstimonyban találtam magam. Közben a Doomsday feloszlott 2005-ben. A De Factoban csak kisegítettem gitárral, de a Tesstimonyban már dalokat is kellett írni, ebből lett a 2007-es Gospel of Judas lemez. Kemény időszak volt, mértéktelen bulizás, Norvégia kétszer, stúdiózás kétszer, Mayhem előtt Osloban, Pecsában, Sziget Hammer sátor.. Volt egy csuklótörésem is snowboardozásnak köszönhetően, ami majdnem hazavágta az osloi bulit, de végül sikerült letudni, meg még mást is.
Nem tudom már pontosan, mi volt az oka, de idővel egyre kezelhetetlenebb lettem, nem tudtam helyén kezelni az eseményeket, az embereket, de magamat sem, szóval otthagytam Balázsékat, és jött egy nagyobb szünet. 2013 környékén már újra a Kékyuk pultját támasztottam, nemsokára pedig már a Bornholmban gitároztam. Ismét élveztem a zenekaros zenélést, a koncerteket. Minden bandánál tanultam valami újat, emberileg és zeneileg is. A De Facto-nál az érzelmek voltak előtérben, a Tesstimony alatt belekóstoltam a melo-death világába, a Bornholm pedig hozta a black metal atmoszférát. Legutóbb egy régi cimbora, Bódi Attila, az ősi Autumn nevű debreceni doom metal bandából kezdett saját szinti/sci-fi-metal projektbe Androids Do Dream néven. Itt két dal erejéig vendégeskedtem, mint énekes/szövegíró. Komolyabb szerepeket más zenekarokban már nem szeretnék vállalni, mert inkább a saját zenémre akarok koncentrálni, meg már amúgy sem vagyok húszéves. Persze soha ne mondd, hogy soha…”
És mik voltak a Zivatarral az eddigi legjobb és legrosszabb pillanatok?
„Nehéz kiemelni a legjobb pillanatokat, mert az egész egy nagyon jó időszak volt számomra. A próbák, a koncertek, Fekete Zaj, Undead, Harag Napja, Flex Fest Arad, Szeged, S8, Gloom For Doom… Az egyik legrosszabb az volt, amikor Robi kilépett. A legszarabb pedig, amikor a többiek kiléptek. A Zivatar metal projekt második korszaka lezárult, kezdődhet a harmadik.”
https://zivatar.bandcamp.com/album/apocalypse-campaign
https://www.instagram.com/atilla_nekron
–
