1995 a popkultúra újraegyesülésének éve: a britpop nemzeti identitássá válik az Egyesült Királyságban, miközben az amerikai alternatív rock és a hip-hop határozza meg a globális trendeket. A digitális technológia – a Pro Tools-alapú szerkesztés és az otthoni stúdiók – alapjaiban kezdi átalakítani a lemezkészítést; az MP3 a korai ’90-es évektől szabvány, 1995 körül pedig licencelhetővé válik, ami felgyorsítja az elterjedését. A divatban egyszerre él a ’60-as évek mod-vonalának visszatérése, a grunge nyers egyszerűsége és a rave neonfuturizmusa – eklektikus korszak ez, ahol az irónia, az önreflexió és a hitelesség keresése egyidejűleg uralja a fiatalok közérzetét egy globalizálódó, technológiailag gyorsuló világban. Cikkünkben kicsit közelebbről is megvizsgáljuk e folyamatokat, kiemelt figyelmet fordítunk a rock/metal műfajok történéseire – törekedve a teljességre, egyszersmind tekintetbe véve a terjedelmi korlátokat.
A nagyvilág és a fiatal generáció
A világpolitika átrendeződik, s ennek részeként Bill Clinton kormánya alatt a daytoni megállapodás 1995 őszén lezárja a boszniai háborút, és új európai erővonalakat rögzít. Nyugaton a jólét stabil, a tömegmédia egységes globális élményt közvetít: zene, film, divat és reklám közös vizuális nyelven szólítja meg az embereket világszerte. Eközben az „X generáció” cinizmusa és iróniája mögött erős hitelességvágy rejlik. A CD-korszak felfutása már tetten érhető, bár a bevételi csúcs csak a ’90-es évek végén érkezik el.
Az internet látványosan terjed; a zeneipar még nem sejti, hogy néhány éven belül a fájlmegosztás (Napster és társai) gyökeresen alakítja át a működését.
Megjelenik a Windows 95, az otthoni PC-k tömegessé válnak; a PlayStation 1995-ben érkezik Európába és az USA-ba, a Nintendo 64 pedig 1996-ban indul – a videojátékok a fiatalság kultúrájának meghatározó részévé válnak. A stúdiókban a digitális rögzítés és szerkesztés rohamosan terjed: a számítógépes keverés és a nondestruktív vágás a produkciós lánc szerves része lesz. A CD uralja a piacot, a bakelit háttérbe szorul, miközben az első otthoni DAW-ok (digitális audio munkaállomások, mint a Cubase vagy a Logic) és a korszerű hangosítási megoldások – köztük az új generációs line array rendszerek – iparági standarddá kezdenek válni.
Filmes és zenei kibontakozás
A ’90-es évek közepének vizualitását a posztmodern idézőjelek és önreflexió határozzák meg. A YBA-nemzedék (Fiatal Brit Művészek – közöttük Damien Hirst, Tracey Emin) esztétikailag szélsőséges, provokatív művei a közbeszéd fókuszába kerülnek.
A filmiparban a független irányzat virágzik: Quentin Tarantino (Pulp Fiction friss hatása), David Fincher (Se7en) vagy Luc Besson (Léon, a profi) a sajátos erkölcsi ürességet és a stílusos brutalitást járja körbe.
A britpop a „Battle of Britpop” csúcsán áll (Oasis – (What’s the Story) Morning Glory? vs. Blur – The Great Escape), az amerikai alternatív színtéren pedig a grunge utórezgéseit az új generációs rock veszi át (Foo Fighters, Smashing Pumpkins, Green Day). Közben a hip-hop a keleti–nyugati parti ellentéttel (Tupac Shakur, Notorious B.I.G.) lép új korszakba, az elektronikus tánczene, vagyis EDM (The Chemical Brothers, Underworld) pedig az undergroundból a nagyközönség felé tör.
Rock/metal a fősodoron innen és túl
Az alternatív rock, grunge, britpop és punk 1995-ben egyszerre múltidéző és újító: az Alice in Chains self-titled lemeze a sötét grunge egyik csúcspontja; a Faith No More továbbra is bátran keveri a súlyt és játékosságot; a Foo Fighters debütje Dave Grohl dallamos, mégis nyers dalírását mutatja. A Green Day Insomniacjának feszes punk-rockja újabb rádiós sikereket hoz, miközben a Mad Season Above-ja bluesos-melankolikus távlatokat nyit.
A britpopot világszintre emeli az Oasis (What’s the Story) Morning Glory? LP-je, a Radiohead The Bends albuma pedig az intelligens alternatív rock origója lesz. A Red Hot Chili Peppers One Hot Minute-je kísérletező, pszichedelikus fordulatot hoz, a The Smashing Pumpkins monumentális, mégis személyes Mellon Collie and the Infinite Sadness anyaga generációs önvizsgálati lenyomat; a Therapy? Infernal Love-ja pedig sötétebb, filmes hangulatokkal tágítja a horizontot.
A hard rock, klasszikus heavy és AOR fronton az AC/DC Ballbreakerje a régi iskola erejét demonstrálja; a Black Sabbathtól a Forbidden a Tony Martin-korszak záróakkordja; a Bon Jovi These Days lemeze érettebb, líraibb tónusú, Meat Loaf Welcome to the Neighborhoodja pedig himnikus dallamossággal arat újabb sikert.
A Motörhead Sacrifice korongjának könyörtelen tempója markáns ellenpontja Ozzy Osbourne bensőségesebb, modern hangzású Ozzmosisának.
A Queen Made in Heavenje méltó búcsú; a Slash’s Snakepit It’s Five O’Clock Somewhere dalcsokra klubszagú, beleállós gitárlemez. A Skid Row a Subhuman Race-en sötétebb árnyalatokat vesz fel, a Van Halen Balance LP-je pedig kifinomult aréna-hangzást kínál. A blues-rock és az instrumentális vonalon Gary Moore a Blues for Greenyvel Peter Green munkássága előtt tiszteleg; a Gov’t Mule debütje jamalapú, déli ízű erődemonstráció, míg Joe Satriani friss albuma dallamközpontú, mégsem öncélú gitárvirtuozitás.
A power metalban a Blind Guardian Imaginations from the Other Side című epikus történetmesélése és a Gamma Ray Land of the Free-jén uralkodó himnikus energia egyaránt a stílus és a szerzők fontos mérföldkövei, miközben az Iced Earth a Burnt Offeringsszel sötétebb, drámaibb tónussal válik le a klasszikus vonalról. A progresszív/technikás metalban a Dream Theater A Change of Seasons albuma egy összefűzött, monumentális szerzeménnyel és élő feldolgozásokkal villant; a Meshuggah Destroy Erase Improve-ja újrarajzolja az extrém ritmizálás térképét. Az Opeth Orchid debütje akusztikus finomságokkal átszőtt extrém prog-death vízió, a power metalhoz kapcsolható Savatage Dead Winter Dead-je pedig konceptuális, szimfonikus hatású csúcspont.
A stoner/sludge/southern mezőny kiemelkedően erős: az Acid King a Zoroasteren lassú, masszív riffekkel hipnotizál; a Clutch egy földközeli, groove-orientált koronggal bizonyít; a Crowbar Time Heals Nothingja egyszerre lemondó és katartikus súlyú.
A Downtól a NOLA a stílus etalonjává válik.
Az Electric Wizard aktuális anyaga egy sűrű, füstös örvény; a Kyuss …And the Circus Leaves Townja a desert rock esszenciája; a Monster Magnet Dopes to Infinity LP-je pszichedelikus himnuszok sorát hozza.
A thrash/groove/industrial/alt metal területein az Anthrax Stomp 442-je modernebb, zömök hangzással szól; a Deftones Adrenaline-ja az alt/nu metal egyik nulladik órája. A Fear Factory Demanufacture albuma ipari precizitással, a Fight A Small Deadly Space korongja Rob Halford „új arcával” operál. A Grip Inc. a Power of Inner Strengthen feszes groove-ot szabadít rá a thrash/groove színtérre; a Life of Agony Ugly-ján poszt-hardcore érzékenységet kever súlyos riffekkel. A Stuck Mojo a Snappin’ Necken a rap-groove metalt érleli tovább; a White Zombie az Astro-Creep: 2000 LP-n sötét, filmes samplerekkel turbózza fel az ipari esztétikát.
A death metal élvonalában az At the Gates Slaughter of the Soulja a melodikus iskola csúcsalkotása; a Dark Tranquillity The Gallery-je kifinomult, sokoldalú remekmű; a Death Symbolicja a US death metal technikás, filozofikus csúcsa; a Morbid Angel a Dominationön okkult tematikával, szintetizátoros színezéssel teremt kirívó atmoszférát; a Suffocation Pierced From Withinje újraértelmezi a brutális komplexitást.
A black metal sötét fellegei alatt a Dissection Storm of the Light’s Bane-je jeges dallamosságával válik korszakos alkotássá; az Immortal a Battles in the Northon fagyos, mégis dögös sodrással támad; az Ulver a Bergtatton akusztikus-folkos betétekkel árnyalja a rideg fekete fémet.
A doom és gothic mezőnyben az Anathema The Silent Enigmája atmoszférikus hídként vezet kifelé a death/doom-ból; a Cathedral The Carnival Bizarre-ja súlyos, mégis ragadós riffekkel hódít. A Moonspell Wolfheart LP-je sötét, mediterrán árnyalatokat hoz, a My Dying Bride The Angel and the Dark River albuma komor romantikát és vonósokat; a Paradise Lost Draconian Times korongja a korszak örök becsű gothic metal etalonja, a The Gathering Mandylionja Anneke van Giersbergen hangjával pedig a női frontos, éteri, egyben fémesen telt megszólalás talán legfontosabb alappillére.
Magyarországi vonatkozások
1995 környékén a magyar társadalomban a rendszerváltást követő gazdasági átalakulás és a nyugati fogyasztói minták közötti feszültség meghatározó – ez a kettősség erősen tükröződik a dalszövegekben: kiábrándultság, önreflexió, keserédes humor, társadalmi kommentár. A technológiai fejlődés hatása is érződik: terjednek az első otthoni PC-k, az internet korai formája (iWiW előtti korszak, modemes betárcsázós kapcsolat), az MP3 pedig a fiatal zenekedvelőknek hamarosan újfajta hozzáférést biztosít a globális kultúrához.
A techno- és rave-mozgalom Magyarországon is berobban: a Home, a Speed és a hajóbulik generációs élményekké válnak, a modern elektronikus hangzás pedig megszüli a hazai DJ-kultúrát. A zenei csatornák (pl. Z+, a későbbi VIVA TV elődje) és a frissen elterjedő műholdas adások révén a magyarok gyorsabban találkoznak a nyugati trendekkel, mint valaha.
A hazai könnyűzene látványos átalakuláson megy keresztül: a rendszerváltás utáni piacgazdaságban kialakul a modern pop- és alternatív zenei infrastruktúra.
A Tankcsapda Az ember tervez című albuma a hazai nyers rockhangzás egyik mérföldköve, miközben a Kispál és a Borz ekkorra stabilan a magyar alternatív kultúra vezető zenekarává válik.
A Bonanza Banzai 1994-es feloszlása után teljes sebességre kapcsol Kovács Ákos szólókarrierje az Indiántánccal, amely a hazai pop-rock új esztétikáját hozza el.
A hazai rock/metal terepén az egyik legelső rock/beat formáció, az 1962-ben alakult Omega közel évtizedes kihagyás után tér vissza a Trans and Dance-szel; a Republic Tüzet viszek albuma rádióbarát, egyben erős szellemiségű pop-rock; Hobo Kenyerem java LP-je a blues-rock és a közéleti líra fúziója, életmű-összegző hangulattal; a P. Mobil Honfoglalásának szimfonikus verziója klasszikus heavy rock témák áthangszerelve, nagyzenekari monumentalitással párosítva; az Akela Fekete báránya egy nyers dühtől feszülő groove/thrash bomba; a Sear Bliss The Pagan Winter demója pedig a magyar extrém metal egyik legfontosabb karrierindítója – az itt hallható szimfonikus-atmoszférikus black metal nemzetközi figyelmet is hozott; miközben az egyik legnépszerűbb hazai metalzenekar, az Ossian négy évig tartó feloszlását kezdte meg.
Összegzés
1995 zenéje a popkultúra történetének kiemelt fordulópontja. Miközben a britpop, az alternatív rock és a hip-hop uralkodik, az underground az angolszász térségen túl is globálisan láthatóbbá és jelentősebbé válik. A digitális fordulat átírja a gyártást és a terjesztést. 1995 rávilágít, hogy a tartós megújulás a technológiai demokratizációból (otthoni stúdió, digitális szerkesztés) és a műfajok közti nyitásból fakad. A rock/metalban – számos más irány mellett – a göteborgi melodika, a prog-intellektus és a stoner-desert hangzás új pályát jelöl ki; itthon a hagyomány és a korszerű megszólalás párbeszéde erősödik, a nemzetközi trendek integrációja pedig a digitalizáció és a határokon átívelő kapcsolatok nyomán egyre gyorsul. És hogy mi történt ezután? Az egy újabb része a történelemnek…
__
__
