Március 26-án a Godsmack visszatért Budapestre, ráadásul a koncert egy különleges meglepetéssel is szolgált: az este folyamán az együttes régóta meghatározó dobosa, Shannon Larkin és gitárosa, Tony Rombola helyett Will Hunt (Evanescence) és Sam Bam Koltun (Dorothy, Faster Pussycat) lépett színpadra. A két zenész kiválóan helytállt és a show így is felejthetetlen élményt nyújtott a rajongóknak. Akkor még senki sem sejtette, hogy Shannon és Tony ezzel lényegében el is búcsúzott a zenekartól – a kilépésüket azóta hivatalosan is bejelentették. Will a koncert előtt beavatott minket abba, hogyan csöppent bele ebbe a turnéba, mit tartogat a jövő az Evanescence számára és néhány igazán vad rock and roll sztorit is megosztott velünk a múltból.
Szöveg: Kiss Daniella · Fotó: kiadói archívum
–
Mesélnél arról, hogyan jött a lehetőség, hogy beugorj Shannon helyére ezen az európai turnén?
„Már régóta ismerem Sullyt – még a Godsmack előttről – és azóta barátok vagyunk. Az évek során az Evanescence és a Godsmack többször játszott ugyanazon a fesztiválon vagy bulin, így van egy közös múltunk. Eléggé utolsó pillanatban tudtam meg, hogy keresnek pár embert beugrónak, mert Tony és Shannon most egy kis időre visszavonul. Beszéltem Sullyval, ő pedig azt mondta, hogy remekül illeszkednék a bandába és az időzítés is tökéletes volt. Szóval most itt vagyok, szuper zenét játszom, elképesztően jól érzem magam és olyan fantasztikus emberekkel lóghatok, akiket már évek óta ismerek. Ez egy nagyon klassz élmény.”
Megosztanál néhány részletet Shannon és Tony távollétének okáról, illetve arról, hogy mikor térhetnek vissza?
„Nem igazán ismerem a részleteket, de még ha ismerném is, valószínűleg akkor sem mondhatnék semmit. Csak annyit tudok, hogy most egy kis szünetet tartanak, amit teljesen megértek – a turnézás tényleg nagyon fárasztó tud lenni. Hogy mi lesz ezután, azt nem tudom, de ez nem is az én dolgom. Úgy hallottam, hogy a távollétük csak erre az európai turnéra vonatkozik, de szerintem az év hátralévő részére a bandának már nincs is más lekötött bulija. Én csak erre az etapra vagyok itt és nagyon élvezem minden percét. Közben dolgozom az új Evanescence-lemezen is és néhány fellépést leszámítva elég szabad a naptáram, úgyhogy pont jól jött ki az egész. Volt időm, hogy ezt bevállaljam és hogy rendesen oda tudjam tenni magam.”
Milyen érzés a Godsmackkel turnézni?
„Először is, szeretném leszögezni, hogy senki sem tudja pótolni Shannont. Ő egy igazi egyéniség – elképesztő dobos, akire mindig is felnéztem és nagyon tisztelek. Tényleg imádom Shannont, szóval az ő helyébe lépni finoman szólva is elég ijesztő. Ráadásul Sully is kiváló dobos és pontosan tudja, mit akar hallani, ami még nagyobb nyomást tesz az emberre. Ez a lehetőség tényleg kihívás volt, de jó értelemben és én pont az ilyen helyzeteket szeretem.
Egyébként nem volt sok időm felkészülni erre a turnéra. Éppen Olaszországban voltam egy szólóturnén, amikor megtudtam, hogy szükség van rám. Miután visszarepültem Amerikába, volt kb. két napom megtanulni tíz számot és próbálni a srácokkal. Ezt követően hazamentem még négy-öt napra, hogy megtanuljam a többit is, beleértve a dobpárbajos részt. Aztán visszajöttem Bostonba öt nap próbára, amíg az összes felszerelést átszállítottuk Európába. Végül Szófiában tartottunk egy utolsó próbát a kezdés előtt. Szóval kicsit hektikus volt, nem sok időnk volt, de megoldottuk.”
.
Az Evanescence-szel március 28-án jön az Afterlife című új dalotok, ami a Netflix Devil May Cry sorozatában lesz hallható. Mesélnél a dal születéséről és arról, hogyan jött létre az együttműködés a sorozattal?
„Nem tudom pontosan, hogyan kerültünk be a sorozatba. Csak annyit tudok, hogy van egy epizód, amiben a mi dalunk is szerepel, néhány másik hasonló stílusú zenekaréval együtt – szerintem Papa Roach is köztük van. A dal egy srácon keresztül jött, aki Netflix-projektekhez szerez zenéket. Ő írta a számot Amyvel közösen, majd mi befejeztük és igazi Evanescence-hangzást adtunk neki.
Az Afterlife egy nagyon király, sötétebb hangulatú dal, ami tökéletesen illik a sorozat jelenetéhez. Imádom ezt a számot, talán ez a kedvenc Evanescence-dalom eddig. A klipet közvetlenül azelőtt forgattuk, hogy eljöttem ide turnézni, szóval hamarosan az is megjelenik. Szerintem nagyon jól sikerült, alig várom, hogy mindenki lássa.
Ezt a dalt még tavaly novemberben vettük fel Nick Raskulinecz producerrel, akivel már többször dolgoztunk együtt. Azóta még három-négy új számot rögzítettünk vele és most egy újabb dalon dolgozunk egy másik filmhez, Tyler Batesszel. Erről még nem tudom, mennyit mondhatok. Ez egy új fejezet az Evanescence történetében és mi teljesen készen állunk rá.”
Az Afterlife megjelenése után várható új album a zenekartól?
„Igen, igazából ez az egész abba az irányba halad. Készítettünk még pár számot Nickkel, amik majd rajta lesznek az új lemezen. Még nem tudjuk, hogy az Afterlife vagy a filmes dal rákerül-e az albumra, vagy külön jelennek meg. Ezeken kívül már három másik szám is készen van és dolgozunk még páron. Nem mondanám, hogy már félkész az album, de közel járunk hozzá. Ami a megjelenési dátumot illeti, egyelőre nincs konkrét időpont. Nagyon szeretném, ha idén kijönne az új album, de lehet, hogy csak jövő év elején fog. De erre még ne vegyetek mérget! (nevet)”
Az Evanescence és a Godsmack mellett rengeteg más projektben is részt vettél az évek során. Most is van valami új a láthatáron?
„Igen, van egy másik zenekarom Jeff Guttal, aki a Stone Temple Pilots énekese. Még kicsit vacillálunk a banda nevén, szóval az még kérdéses, de a zene idén biztosan megjelenik. Már egy ideje ülünk rajta. Elkezdtünk dolgozni ezen a projekten, aztán Jeff megkapta az STP-s melót és nagyon elfoglalt lett, emiatt elég döcögősen ment a folyamat. Most viszont végre a befejezéshez közeledünk és hamarosan ki fogjuk adni az új anyagot.
Emellett van egy másik szólóbandám, a Heroes and Monsters, amivel főleg Olaszországban turnézunk, mert a gitárossal együtt Vasco Rossival is játszunk. Ő hatalmas név ott, így ez megnyitja az utat a saját zenekarunk előtt. Todd Kerns –Slash basszusgitárosa – is tagja ennek az együttesnek, ő énekel és basszusozik. Szóval ezekkel együtt elég elfoglalt vagyok. Már egy ideje nem is voltam igazán otthon, úgy érzem, rám férne egy kis pihenés.”
Mi a legnagyobb kihívás, amikor beugróként csatlakozol egy zenekarhoz és hogyan birkózol meg vele?
„Már 18 éve vagyok Evanescence zenekarral, szóval ott tényleg teljes értékű tagnak számítok. Nagyon jó barátok vagyunk és imádom, hogy a részese lehetek annak a bandának. De az ilyen hirtelen beugrások komoly kihívást jelentenek, mert sosem tudhatod, hogy pontosan mibe csöppensz bele. Ugyanakkor minden egyes alkalommal rengeteget tanulok, amikor belevágok egy új projektbe.
Erre a Godsmack-turnéra egyébként kicsit több időm volt felkészülni, mint néhány korábbi esetnél. Amikor például Tommy Lee helyére ugrottam be a Mötley Crüe-be, csupán 24 órám volt. Ugyanez volt az első Static-X fellépésemnél is – akkor szintén csak egyetlen napom volt felkészülni és az ilyen helyzetek eszméletlenül stresszesek. Az emberek mindig azt mondják: »Te annyira jól kezeled ezeket a hirtelen beugrásokat«, de őszintén szólva, csak jól tudom leplezni, hogy valójában pánikolok. Belül teljesen ki vagyok borulva. Az egész arról szól, hogy megtanultam kezelni az adrenalint és az érzelmeimet, meg hogy képes vagyok rövid idő alatt brutál mennyiségű információt a fejembe tömni.”
Mi volt a legváratlanabb módja annak, hogy bekerültél egy bandába?
„Amikor 2002-ben elkezdtem játszani Tommy Lee-vel, az valójában az ő basszusgitárosán keresztül jött össze, akit akkor ismertem meg, amikor a saját bandám, a Scrape a Pantera előzenekaraként turnézott. Épp beugrott a Static-X-be, akik szintén azon a turnén voltak. Kiderült, hogy ő Tommyval is zenél és mondtam neki: »Ez rohadt menő! Milyen vele lógni?« Akkoriban Stephen Perkins (Jane’s Addiction) volt Tommy dobosa, és viccből odaszóltam a basszusgitárosnak: »Figyi, ha Stephen egyszer elmegy szarni, hívjál már fel!« Csak poén volt, de hat hónappal később tényleg felhívott.
Egy csomó emberen keresztül megszerezte a számomat és hagyott egy üzenetet a rögzítőmön: »Tommy holnap dobosokat hallgat meg. Ide kéne repülnöd.« Visszahívtam, hogy: »Holnap?« Épp Floridában voltam és le voltam égve. Kérdeztem tőle: »De kik jönnek még? Mert ha csupa vérprofi állat dobos, akkor nem fogom elkölteni az utolsó 600 dolláromat.« Erre ő: »Ha eljössz, tied lesz a meló.« Úgyhogy fogtam magam, elköltöttem az utolsó 600 dolláromat és elrepültem LA-be.
Persze ott volt egy rakás dobos – ötöt közülük ismertem és mind kegyetlenül jók voltak. Aztán megjelent Tommy asszisztense, Biggie – egy hatalmas, 130 kilós olasz fickó, mint egy téglafal – és megkérdezte: »Te meg ki vagy?« Mondtam, hogy jöttem a meghallgatásra, mire ő: »Nem ismerlek. Takarodj innen.« Komolyan ki akart dobni. Az utolsó pillanatban kijött a basszusgitáros és mondta: »Biggie, ő az én haverom, akiről meséltem.« Biggie még akkor se nagyon akarta, de végül beengedtek. Az előttem levő dobos konkrétan tüzet fújt a szett végén. Ez volt a legabszurdabb baromság, amit valaha láttam. De valahogy mégis én kaptam meg a melót. Nem tudom, hogyan, de összejött. Ez biztos, hogy az egyik legváratlanabb módja volt annak, hogy bekerültem egy bandába.”
Rengeteg nagy névvel dolgoztál már együtt, Tommy Lee-től kezdve Zakk Wylde-ig. Volt olyan dolog, amit tőlük tanultál és a mai napig fontos számodra?
„Egyértelműen az alázat. Amikor Tommyval lógtam, rájöttem, hogy ő az egyik legalázatosabb, legnormálisabb ember a világon. Ugyanez igaz Zakk Wylde-ra is – ő egy őrült, teljesen kattant figura (a legjobb értelemben), de közben hihetetlenül kedves és szerény. Nagyon kedves a rajongóival és tényleg hálás mindenért, amije van.
Talán a legnagyobb lecke, amit megtanultam, hogy nem lehet elérni egy bizonyos szintet és ott megállni. Folyamatosan fejlődni kell, dolgozni magadon, a mesterségeden, a művészeteden. A lehető legjobb formádat kell hozni minden egyes területen, mert ennek a szakmának rengeteg rétege van. Minden egyes felső kategóriás, legendás zenész, akivel dolgoztam – Sully, Amy, Zakk, Tommy – ugyanilyen mentalitással rendelkeznek. Egyszerűen mennek előre, hajtanak tovább. És persze tanultam néhány rossz dolgot is – például, hogy mit ne csináljak.” (nevet)
Mi volt a legvadabb vagy legelképesztőbb élményed, amit egy turnén átéltél?
„Hmm, ez nehéz kérdés. Próbálok olyat mondani, ami miatt nem kerülök bajba. (nevet) Egyszer Izraelbe repültem és amikor beolvasták az útlevelemet, valami miatt azt jelezte a rendszer, hogy dezertáltam az amerikai hadseregből. Fogalmam sem volt, mi történik. Nem mondtak semmit, csak elvittek egy olyan helyre, ahol senki sem akar lenni. Elég kemény lett a helyzet. Megjelent az izraeli katonai rendőrség és elkezdtek kihallgatni. Én meg csak annyit tudtam mondani: »Fogalmam sincs, miről beszélnek.« Erre ők: »Be kell vallania. Bilincsben fogunk visszatoloncolni az Egyesült Államokba.« Csak arra tudtam gondolni: »Mi a franc folyik itt?«
Nagyjából négy óra után valószínűleg rájöttek, hogy nem én vagyok az, akit keresnek. Ez volt messze a legfélelmetesebb élményem – csak a gondolat, hogy lehet, börtönbe kerülök Izraelben. Azóta se mondták el, mi történt valójában. Az egyetlen elméletem, hogy apámmal ugyanaz a nevünk. A ’70-es évek elején valami texasi kisvárosban egyszer megállították egy motorral, ami nem az övé volt és amikor lekérdezték az adatait, kijött egy William Hunt, aki dezertált a hadseregből. Talán ez valahogy benne maradt a rendszerben. De semmilyen választ nem kaptam. Még azt is megkérdeztem, hogy ez megismétlődhet-e, ha újra Izraelbe repülök – de erre sem voltak hajlandóak válaszolni.”
Évtizedek óta profi dobos vagy. Van olyan dolog, amit bárcsak tudtál volna a karriered kezdetén?
„»Maradj az orvosi egyetemen.« (nevet) Csak viccelek. Komolyra fordítva a szót, ez tényleg egy kemény szakma. Nem bánok semmit, de okosnak kell lenni és jó döntéseket hozni. A legjobb tanács—akár mondták nekem, akár magamtól jöttem rá—az az, hogy legyél kedves az emberekkel. Fiatalabb koromban lehet, hogy kissé agresszív voltam, de ma már tudom, hogy ez nem vezet sehova. Szóval legyél kedves… és talán tényleg folytasd a tanulmányaidat.”
–
Az interjú eredetileg a 2025. májusi digitális különszámunkban jelent meg.
Tartalom: Eleine – Élő Fém – Godsmack / Sully Erna – Hangpróba – Ignitor – Jade – Katatonia – Klasszikus! (Iron Maiden: Live After Death) – Koncertmenü – Médiaradar – Michael Schenker – Misfire – Nightbreed Fesztivál (Árnyak Show, Dying Wish, Land Of Charon, Pornography) – Sokkoló Korongok / Extra – Wall Of Sleep – Will Hunt / Evanescence
