A deathcore vonalas amerikai Whitechapel egy új számot adott ki Hymns in Dissonance címmel. A klippel kísért szerzemény a zenekar kilencedik, március 7-én megjelenő albumának a címadója lesz.
„A Hymns in Dissonance lemezben nincs semmi szép, a riffektől kezdve a szövegeken át a hanghordozó általános hangulatáig – mondta Alex Wade gitáros a zenekar legújabb alkotásáról. – Megpróbáltuk megírni az eddigi legsúlyosabb albumunkat. Olyasmit akartunk kiadni, ami sokkolóan fenyegető és brutális. Az album egy kultista történetét követi nyomon, aki arra érdemes embereket toboroz, akik csatlakozhatnak a szektájához. Akadnak olyan pillanatok a történetben, amikor a szekta tagjai egy gonosz himnuszt énekelnek, hogy megnyissanak egy kaput a fő kultista számára, amin a vezetőjük beléphet.”
A zenekar dinamikus, brutális zeneisége a Phil Bozeman énekes által élethűen elképzelt lenyűgöző szöveges történet kísérőzenéjeként szolgál.
„A Hymns in Dissonance egy gúnyolás azzal kapcsolatban, hogy mi is valójában a himnusz – tette hozzá Phil Bozeman. – A himnuszok dallamosak és harmonikusak. A disszonancia a dallam és a harmónia ellentéte. A disszonancia a gonoszt képviseli. A lemezen szereplő számok a himnuszok, amelyek a hét halálos bűnt képviselik, a harmadiktól a tizedik számig. Az első és a második szám a bevezetés.”
A zenekar 2023 júniusában, a The Valley-turnét követően kezdte el komponálni az új albumot a gitáros Zach Householder stúdiójában. A kollektíva ragaszkodott a szigorú hétköznapi menetrendhez, ez a struktúra pedig lehetővé tette a maximális kreativitást és a minimális kiégést. Zach volt a Hymns in Dissonance producere, amely megteremtette a lehetőségét annak, hogy a zenészek zökkenőmentesen, egyetlen ütem kihagyása nélkül tudjanak váltani az előmunkálatokról a teljes album felvételére. A gitáros az elmúlt öt Whitechapel-album alatt sokat dolgozott Mark Lewis producerrel, és ennek a hatásnak a zenekaron belüli érvényesülése egy újabb fordulópontot jelent Zach Householder és a többi zenész számára.
„Király, hogy önellátóak tudunk lenni, és magunk készíthetünk egy ekkora léptékű lemezt; nem sok zenekar mondhatja ezt el magáról – mondta Zach Householder. – Az album arról szól, hogy a történetben szereplő szektás felépíti a követői kultuszát: csak a bolygó legszörnyűbb és legelvetemültebb emberei mutatják meg odaadásukat az uruknak, szörnyű tetteket követnek el, a vezető pedig bemutatja a hatalmát és a célját, hogy a hét főbűn elkövetésével feltámassza az urát, és az istenséget gonoszsággal helyettesítse.”
„A Hymns in Dissonance dalt többnyire Phil írta gitáron, csak néhány riff és finomítás van, amit mi, többiek tettünk bele – árulta el a frissen bemutatott kompozícióról Alex Wade. – Ő képes pár ütős riffet kipréselni magából, és ez lett az egyik legjobb szám az albumon, mert neki volt egy elképzelése az egész dalról a riffek és a vokálok tekintetében. A dal Drop G-re van hangolva, amit a saját névre keresztelt LP óta használunk, de a befejező breakdown egy teljes lépéssel lejjebb vált Drop F-re, amit még sosem csináltunk korábban. Az, hogy a záró breakdown lejjebb tolódott, mint a dal többi része, nagyon sokat segített abban, hogy a vége olyan zúzós érzést keltsen, amilyenre szüksége volt.”
WHITECHAPEL – Hymns in Dissonance
(03/07 – Metal Blade Records)
1. Prisoner 666
2. Hymns in Dissonance
3. Diabolic Slumber
4. A Visceral Retch
5. Ex Infernis
6. Hate Cult Ritual
7. The Abysmal Gospel
8. Bedlam
9. The Mammoth God
10. Nothing Is Coming for Any of Us
