Inkognitóban lépett fel a Szigeten, mert dühös a szervezőkre. Kikérte és komikusnak találta a róla szóló állambiztonsági jelentéseket. Jelenleg a magyar népdalszövegek titkait fejti meg, de néha tangóharmonikát ragad egy-egy fellépés kedvéért az egyébként továbbra is remeteként élő Waszlavik „Gazember” László. Gazival 2017-ben az mno.hu számára készített interjút Kósa András.
Korábban több interjúban is azt olvastam önről, hogy nem egyszerű utolérni, mert „remeteéletet él”. Ehhez képest felhívtam a mobiltelefonján, és most itt ülünk egy szentendrei sörözőben, és tudom, hogy van ímélcíme is. Feladta a remeteéletet?
„Mobilom régóta van, de valóban a szigeten (Szentendrei-sziget – a szerk.), sivatagban, pusztában élek. Eléggé elszigetelten, de ide is könnyen eljutottam biciklivel.”
Hogyan telnek a mindennapjai? Kicsit eltűnt a nyilvánosság elől.
„Igen, ez így van. Pontosabban bizonyos nyilvánosság elől tűntem el, másban pedig benne vagyok. Körülbelül egy éve csak egy könyv írásával foglalkozom.”
Miről fog szólni?
„A magyar népdalok szövegvilágát kutatom. Meg is írtam tavaly, de közben annyi új információ merült fel, hogy rájöttem, újra kell írnom az egészet…”
…Ön most miből él?
„Én is szoktam fellépni. A zenészeknek általában 35 ezer forint a nyugdíjuk. Ez áll Feróra, áll rám vagy például Török Ádámra is, aki szintén szokott ide, Szentendrére járni. Nekem egyébként több kellene hogy legyen, mert annak idején műszaki fordítóként dolgoztam, de az egykori Kohó- és Gépipari Minisztériumban elkallódtak a papírjaim, pedig szinkrontolmácsként öt-tízszeresét kerestem egy akkori átlagfizetésnek. Ezért a könyvírás mellett húzom a tangóharmonikát, és koncertezem, ahol lehet.”
Feróval, Wahorn Andrással (Bizottság) és a többi zenésztárssal tartják a kapcsolatot?
„Nem nagyon. Feróval a kedves és tisztességes távolságtartás jellemzi a kapcsolatunkat. Ő néha közel került a hatalomhoz, adhatott ki lemezt, én sohasem. Andrással is furcsa a kapcsolatunk. Én alapítottam az Albert Einstein Bizottságot, ő pedig még az első koncert előtt kitett belőle.”
Mi volt az ellentét lényege?
„Én egy Beatrice-szerű, erős társadalomkritikai zenekart akartam csinálni, Andráséknak pedig kifejlett képzőművészeti koncepciójuk volt, bizonyos előkísérletekkel. Néha azért volt együttműködés. András lefóliázta a keverőpultomat, én meg egy időben furikáztam a társaságot, mert nekem volt autóm. Feróval legutóbb a Jozefina sörözőben találkoztam tartósabban, rendezvénysorozatára a Beatricéhez kapcsolódó zenészeket hívta meg. Volt ott egy jó kis koncertünk az Omega hangosításával, iszonyú hangerővel. A régi rockzenészek már süketek, emiatt tekerik fel rettenetesen a hangerőt.”
…A „nemzeti rockról” mit gondol?
„Onnan közelít a népzenéhez, ahonnan én szeretném, a keményebb, gitárra alapuló zene felől. Ha azt kéne megválaszolnom, hogy ez mennyiben folytatja a hagyományos magyar kultúrát, már gondban lennék.”
A magyar zenében ma külföldi terméket adunk el olcsó magyar módszerekkel – mondta korábban. Most gyakorlatilag az egész ország erre a modellre épül. Kérdezhetném, hogy miért csodálkozik…
„Én ezt konkrétan a Szigetre értettem. A szigetesekre mindig nagyon dühös voltam.”
Miért?
„Mert az 1987-es roskildei fesztiválon való fellépésünk után Feróval mi hoztuk haza az ötletet, hogy kéne egy hasonló idehaza is, kelet-európaira hangolva. Feró kinézte az Óbudai-szigetet. Aztán Feró meg is csinálta még Demszky Gábor támogatásával az első kelet-európai rockfesztivált. Ám egy év múlva Feró összeveszett Demszkyékkel, és otthagyta őket, a sziget ötlete viszont maradt, és Müller Péterék csináltak belőle egy teljesen kommersz dolgot.”
A teljes interjúhoz kattints ide!