Kiadó: Napalm Records / Írta: Szénégető Richárd / 7
Már előre hallom, hogy adhatok erre több pontot, mint legutóbb arra a bizonyos lemezre… Nos, a válasz egyszerű: A Warkings az Armageddonon ismét bebizonyítja, hogy kell megcsinálni egy teljesen korrekt lemezt, egy belépő kategóriájú zenekarnak. Na, de mit is jelent ez pontosan?
Nemrég a Wind Rose esetében elmélkedtem arról, hogy ez a beöltözős, nagyon megkoreografált, színpadias megközelítés árt-e a műfajnak, vagy használ? Teljesen megértem, mikor valakinek a túltolt körítés miatt nem szimpatikus a Warkings, vagy a Powerwolf, esetleg a gigashow miatt a Sabaton. Viszont egy fontos aspektust nem szabad elfelejteni: pont ezekkel a túltolásokkal húznak be új embereket a műfajba, akik majd adott esetben később felfedezik azokat a zenekarokat maguknak, akik kevésbé bazáriak.
Viszont ezen dolgok mellett adott még a zenei anyag is, amire szerintem a Warkings esetében nem lehet komoly panasz. Így, az ötödik lemezre már szerintem mindenki megszokhatta a színtéren ezt a „szimfonikusokkal” dúsított power metalt, ami nagyjából most is azt hozza, mint az előző lemezeken. Elsőre megijedtem a 14 daltól, de mikor kiderült, hogy ez valójában csak 11 (intro és két átvezető), akkor már barátságosabbnak hatott az összkép. Nem mondom, hogy így nem volt embert próbáló többször egyben letolni az anyagot, de ez már egy egészségesebb hossz. Nem azért volt nehéz, mert rossz lenne, sőt! Kimondottan jól megalkotott kis nóták ezek, amik remekül el vannak játszva, de túlságosan homogén az egész. Volt, hogy megnéztem, ez egy hosszabb dal, vagy váltottunk már a következőre? Nyilván ebben benne van, hogy az én fülem nem feltétlenül ehhez szokott, de akkor is. Míg mondjuk a hamarosan megjelenő, hasonló út felé tartó Hammer King esetében azért nem ennyire meredek a szitu, itt néha igen.
Kihangsúlyozom, ha valaki eleve zsigeri ellenszenvvel közelít a külsőségek és a körítés miatt a Warkingshez, nem az Armageddon lesz az, ami meggyőzi. Azonban ha most ismerkedsz a (power) metallal, meg úgy eleve a műfajjal, érdemes nekifutni az anyagnak, akárcsak akkor, ha veteránként valami könnyebben emészhető, fogyasztható termékre vágysz, mert akkor tessék, megtaláltad.
—
(A lemezkritika eredetileg a 2025. júliusi digitális különszámban jelent meg.)
„Beöltőzős, jelmezes, álarcos, kardlóbáló melodikus euro power metal. Sok ilyen létezik. Ez egy viszonylag jó verzió. De hallgatni nem fogom. ”
– Cselőtei László / 6
„Tökéletesen kidolgozott, könnyen befogadható mesezene gyermeki lelkületű felnőtteknek és felnőttkorba belépő gyerekeknek.”
– Gyuricza Ferenc / 6
„A Warkings az a friss belépő banda a mai európai mezőnyben, amely szerepet korábban a Sabaton, majd a Powerwolf töltött be. A vizuális körítés fullra tolva, a zene műszimfo-szószos eurometal, viszont legalább jól el van játszva és énekelve az egész.”
– Schmidt Péter / 6
„Egy újabb banda fújja meg a csatakürtöt! Csak az a baj, hogy mostanság annyi zenekar hív harcba, hogy én már abba is belefáradok. Ha pedig még a harci díszbe öltöztetett anyagukat is végig kell hallgatnom, utána nem árt kivennem egy-két nap szabadságot, hogy a fáradtságomat teljesen kiheverjem…”
– Zubor Olly / 6
„Ettől a kiadványtól tartottam a legjobban előzetesen az ehavi Hangpróbán. A kollégák elmondják majd, hogy miért jó ez a lemez, és ez így is van jól!”
– Pintér Miklós / 5
„Egy (újabb) felhigított Sabaton, egy ’friss és ropogós’ kliséhalmazzal.”
– Gáti Viktor / 4
„Szórakoztatóipari termék, bár nem vitatom, hogy ők maguk élvezhetik is, hogy így zenélnek.”
– Uzseka Norbert / 4
