Kiadó: AUTOPRODUCTION ASSO DISTRICT PROD / Írta: MILÁN PÉTER / 7

Korábban hírét sem hallottam ennek a 2010-ben alakult francia formációnak, a postán érkezett CD a meglepetés erejével hatott. Mint a kapcsolódó információs forrásból megtudtam, a csapat stoner rockot játszik, amit a lemez elindítása alá is támasztott. 28 percben hét számot hallunk, tehát ez egy EP. Korábban már volt egy EP és egy album (Roskov), a Deeper című anyag ez év februárjában jelent meg.

A lemez a 50 Foot Woman című számmal indul, és tüstént kiderül, hogy e zenekar kellő erővel szólalatja meg a hangszereket, s ugyan inkább rocknak mondanám a csapatot, a gitárok vaskosan, „izomból” dörrennek meg, így a hangzás kimondottan metalos. Nekem már az első egy perc után a stoner rock/metal angol veteránja, az Orange Goblin jutott eszembe mind Sylvain Bonnin énekes/gitáros „füstös” hangja, mind a dinamikus, néha szinte már mozdonyszerű zene hallatán.

A lemez megszólalása felettébb erőteljes, Fabrice Garcia és Sylvain Bonnin gitárjai, riffjei, rockos szólói nagyon jól érvényesülnek, de Thibaud Carter bőgője is szépen duruzsol Franck Besse dobjaival együtt. A CD e zsáneren belül változatosnak mondható: a lendületes rockok (Room 330) mellett olyan groove-osabb súlyosságok is hallhatók, mint a Tumble Weed, s érdekes módon annak ellenére, hogy ez egy „feelinges” zene, középpontban a rock’n’rollal, van valami sötét tónus, ami láthatatlan fellegként követi a szerzeményeket. Hiába, a 21. században élünk, nem a naiv ’80-as években.

A frontember borízű hangja nem produkál felejthetetlen dallamokat, de ami ezekhez az alap rockszámokhoz kell, azzal vitán felül rendelkezik. Kis basszuskiállás itt (Turn Around), megfontoltabb metalos súly ott (Mint Julep), mondhatni, van kraft a francia kvartettben. Ha borúsak is a kilátások, ha az Apokalipszis mindig közel is van, a zenekar átmentett valamit a rockérzésből a jelenkor romjai közé, s tán akkor is nyomják majd a zenét, amikor rájuk szakad az épület. Találtam vonzerőt a Walnut Grove DC zenéjében.