A névválasztás és a borító eleve önmagáért beszél, az meg már a sors grimasza, hogy Wade egykori bandája, a Crimson Glory is épp most látszik reaktiválódni. Az énekes ugyebár az ezredforduló környékén volt e zenekar tagja, vele készült a roppantul alulértékelt Astronomica album, ami után villámgyorsan véget is ért a kooperáció. Wade most leplezetlenül ezen érához kanyarodik vissza aktuális társaival, akik közül a gitáros Rich Marks-szal már tíz évvel ezelőtt nekiálltak megírni ezt a lemezanyagot. Akárhogy is legyen, az biztos, hogy a Crimson Glory és később a Leatherwolf élén töltött rövidke időszakok óta messze ez a legjobb Wade-anyag, simán üti bármelyik egyéb vele készült projectalbumot (Leash Law, Chalice Of Sin, stb.) Míg azoknál esélyesen inkább csak „bérbe adta” a hangját, itt hallhatóan szíve-lelke benne van a dalokban, Rich pedig tök korrekt zenei alapokat írt hősünk metsző-hasító orgánuma alá. A Crimson Glory íz egyértelműen kihallatszik a nótákból, de van az egésznek egy horzsolóbb, klasszikus US power éle is. Nem mondom, hogy az album felér bármelyik régi Crimson Glory anyaggal, de ettől még tetszetős ez a tíz friss szerzemény. Wade Black is back!