Tavaly egy egész ország találgatta, vajon ki lesz a Tankcsapda új gitárosa? Február 25-én, a marokkói Dakhlában tartott koncerten végre kiderült, ki vette át a stafétabotot a fontos pozícióban. Vörös Attila az alábbiakban tizennyolc kérdésre válaszolva mondja el a legfontosabb érzéseit a Tankcsapdával kapcsolatban. A zenekar tagjaival készült nagyinterjúnk, illetve az Attilával készült beszélgetésünk második része a március 19-én megjelenő Hammerworld magazinban lesz olvasható!
Mi az első Tankcsapda élményed?
„Nagyjából tízéves lehettem, amikor először találkoztam a zenekar tagjaival. Tudni kell, hogy apum a Headbanger metal bolt tulajdonosa. Egy időben szorosabb üzleti kapcsolatban álltak a zenekarral és elvitt magával a Petőfi Csarnokba, mert ott kellett tárgyalniuk. És persze szerette a zenéjüket, ezért a koncertet is megnéztük. Többször is voltam vele így bulikon. Néha a színpad széléről figyelhettem a koncertet. Volt, amikor a buli után várnunk kellett a srácokra, hogy el lehessen velük számolni és én már olyan fáradt voltam, hogy a színpad mögött a rack ládákon aludtam.”
Mikor találkoztál először a banda tagjaival?
„Lukáccsal azon az elszámolós bulin találkoztam először. Fejes Tomival viszont akkor, amikor egyszer, szintén még gyerekkoromban apu elvitt a Kisstadionba Iron Maiden koncertre. Akkor még bőven gitárt sem fogtam a kezembe és a Maident sem szerettem. Vele, apuval és még egy ismerősünkkel mentünk. De Tomival nem sokat tudtam beszélgetni, mert makonyára itta magát és konkrétan elaludt a bulin!”
Zenészként mikor találkoztál velük először?
„Egy Pecsa szabadtéri koncert ugrik be, amikor még Cserkó játszott a bandában. Akkor már gitároztam és elsősorban őt figyeltem. Még arra is emlékszem, hogy egy olyan Ibanez gitárral játszott, amelynek a háta fehér volt, az eleje pedig kék. Amúgy azt sosem értettem, hogy Cserkóval mi bajuk volt az embereknek? Nekem nagyon bejött a hangzása és a gitárstílusa is.”
Melyik a kedvenc Tankcsapda albumod?
„Az Agyarország. Annak nagyon tetszett a hangzása és a dalok is. Akkoriban többször is dolgoztam bent apumnál a boltban és rendszeresen forogtak a Tankcsapda lemezek. Nekem ez jött be leginkább. Hozzáteszem, kevés magyar zenekart hallgattam. A Wendigo mellett talán a Csapda volt az egyetlen hazai kedvencem. A Pantera mellé más nem nagyon fért be!”
Melyik a kedvenc Tankcsapda dalod?
„Talán a Legjobb méreg. Hallgatni és játszani is király. Mindig megmozgatott. Az idők során azért változott, hogy mit gondolok minderről. A Jönnek a férgek szintén nagy kedvenc. Tudom, hogy Laciék ki vannak a hangzásától, de nekem bejött. És még a Rock a nevem, amit kiemelnék. Hangszerelésileg és gitározásilag is nagyon tetszik. Az újak közül pedig az Adjon az ég az egyik nagy favorit.”
Mikor volt az első fellépésed a zenekarral?
„Tavaly júniusban, Sopronban játszottam velük először. Kellemes izgatottsággal vártam. Egyszer régen, még valami próbán egy másik zenekarral az Ez az a ház riffjét próbálgattam és nagyon el akartam már játszani rendesen. Na, itt ez is megtörtént! Semmi stressz nem volt, sokkal inkább a ’megérkezés’ érzése árasztott el. Volt egy pihenőszoba a backstage-ben. Mind hárman lepihentünk és elaludtunk. Megnyugtató élmény volt a többiekkel egy szobában, koncert előtt közösen aludni.”
Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy téged választottak?
„Leginkább megnyugvást éreztem. Azt, ahogy az előbb is mondtam, hogy ’megérkeztem’. Viszonylag sokáig húzódott a kiválasztás. Rá is kérdeztem többször, de ők még kértek egy kis időt. Nem voltam türelmetlen, de szerettem volna tervezni, hiszen akkor már a Satyricon is megkeresett újra, ahol rendszeresen gitározom turnékon. Nyilván, tudomásul vettem volna, ha nem engem választanak. Mint ahogy már sokszor megtörtént, hogy majdnem sikerült, de aztán mégsem. De tudni akartam, hogy gondolkodhassak a jövőn. Mindenesetre nagyon korrektül, transzparensen kommunikáltak Laciék.”
Melyik volt számodra elmúlt egy év legjobb pillanata?
„Én inkább időszakokról beszélnék. Már a felkészülés a koncertekre is nagyon kellemesen telt. Jó érzéssel töltött el megtanulni a dalokat. Mert persze, ismertem sokat, de más csak úgy hallgatni és más olyan szinten beleásni magad, hogy el is tudd játszani ezeket. Éreztem, hogy bevonnak a folyamatokba a stúdiómunkánál is. De persze, a legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor megcsörrent a telefonom és Fejes, valamint Bakó Csabi beleszóltak, hogy „Na jó, akkor te leszel az új gitárosunk!” Sosem felejtem el a pillanatot, hogy ott állok a konyhapultnál és elönt az izgatottság, aztán pedig a megnyugvás.”
Van-e, lesz-e olyan gitár, amit kifejezetten alkalmasnak tartasz a Tankcsapdával közös munkára?
„Bizony, gondolkodtam ezen és már választottam is. Együtt dolgozom egy svéd hangszermanufaktúrával, a Solar Guitars nevű céggel, tőlük több gitárt is kaptam. Egy retró, a 70-es évek hangulatát idéző, Explorer fazonú, barna színű hangszerre gondoltam. Van ebből egy fehér, tremolós változatom is. Azt most telematricáztam és bizonyos daloknál azt használom majd.”
Van-e a gyűjteményedben Tankcsapda póló?
„Most már természetesen több is van. Elsősorban a bennfentes pólókat gyűjtöm, tehát, amit a stáb hord, mindent, ami ritka és egyedi. Az első talán egy Agyarország póló volt. De tudni kell, hogy zenekaros pólókat nem nagyon hordtam sosem. Inkább a koponyás/csontos mintákat kedveltem és kedvelem.”
A felkészülési időszakban könnyen megbarátkoztál a dalokkal?
„Nagyon élveztem a felkészülést. A tanulást, hogy kielemezhetem, hogyan játszott dolgokat Cserkó vagy Sidi. Közben próbáltam megtalálni magam mindebben. Úgy formálni a témákat, hogy ütősek, ízlésesek maradjanak, de hallatszon, hogy én játszom el. Kísérleteztem a hangzásokkal is. Erre is nyitottak Laciék, van, amiről már most tudom, hogy nagyon tetszik nekik.”
Ezek szerint csak hagyták, hogy fülről levedd a nótákat és úgy játszd, ahogy akarod?
„Abszolút! Semmibe nem szóltak bele. Mondtam nekik, hogy srácok, mondjátok, mit szeretnétek, jöjjenek a feedbackek. De Laciból is úgy kellett kihúzni, hogy hát Attika, ezt mi régebben így játszottuk…” (nevetünk)
Figyelted őket munka közben?
„Ugyan nem szándékosan, de itt már valahol mikroszkóp alatt vizsgáltam a történéseket. És nagyon tetszett, amit ott láttam. Harmonikusan működnek együtt, és van egyfajta transzparencia, amit nagyon tudok értékelni. Fejest, ugye mindnyájan ismerjük, ő eleve pacekba tolja a dolgokat. „Horzsoljon”, ahogy ő mondja! Ezt szintén élem.”
Az afrikai koncerten már túl vagyunk, de jön még március végén az Aréna buli. A setlistek összeállításába beleszólhattál?
„A dakhlai buli előtt minden olyan gyorsan történt, hogy ott esély sem volt erre. Egyébként is, az ilyen feladatok Lacihoz tartoznak, ő eléggé érzi ezt. Egymás között is megvannak a rutinjaik, nem küzdenek már egy-egy dalon, elfogadják egymás véleményét. Mindenesetre az Aréna koncert műsorán agyaltunk egy kicsit, mert a múlt év végi debreceni, Főnix csarnokos összeállítás meglehetősen death metalra sikerült. Erősen benne volt a közönséggel történő kib*szás szándéka! (nevetünk) Úgyhogy most finomítottunk rajta.”
Az Aréna koncerttel kapcsolatban milyen érzéseid vannak?
„Általában a bulik előtt egy-két nappal jön meg nálam az izgatottságnak az a foka, ami már kellemetlen. Addig nem pörgök rajta, a célra fókuszálok, élvezem az előkészületeket. Nyilván lesz egy extra súlya az egésznek.”
Ott lesznek a többiek is, akik végül nem kerültek be?
„Igen, ezt valahol várom is meg nem is. De átérzem azt, hogy nekik ez nem feltétlenül lesz könnyű. Én is voltam már olyan helyzetben, hogy akartam valamit, hogy sikerüljön, de végül nem jött össze. Tudom, milyen érzés ez a többieknek és van bennem szomorúság emiatt. De remélem, nem lesz gond, jó lesz a hangulat.”
Milyen volt Lacival és Tamással együtt utazni a turnébuszban?
„Egyik alkalommal Erdélybe mentünk, Bodor Máté volt akkor velünk. Nos, Debrecen határánál már részegek voltunk. Végig vinnyogtunk a röhögéstől. Szóval volt egy-két elhajlás, de amúgy nem ez a jellemző. Alapvetően pedig úgy lesz, hogy mindenki saját járművel érkezik majd a koncertekre, kivéve, ha a logisztika miatt ésszerűbb együtt menni.”
És milyen volt az együttműködés a többi gitárossal?
„Mindenkivel jól kijöttünk. De Bodor Mátéval különösen nagy élmény, izgalmas volt együtt játszani. Ugye, mi eleve hasonló helyen kezdtünk. Vendégek voltunk egy-egy projektben. Jó volt látni, hogy valaki hozzám hasonlóan alaposan felkészül és lelkiismeretesen foglalkozik a részletekkel. Mindig mindent tudott. Az is különleges élmény volt, ahogy a színpadon együtt tudtunk működni. Olyan természetes volt, mintha már ezerszer játszottunk volna együtt. Ahogy bejártuk a színpadot, ahogy pozíciókat váltottunk… mintha előre kigyakoroltuk volna az összes részletet, annyira gördülékenyen és szinkronban ment.”
