Kiadó: AFM Records / Írta: Schmidt Péter / Értékelés: 8
Az MTV-korszakos Whitesnake világára hajazó felütéssel indít a hetes sorszámú Voodoo Circle-album – az első két dal is ebben a szellemben fogant, én meg kezdtem egyből lehervadni, hogy egy WS-panelekből összerakott rutinlemezt kell majd recenzálnom. Szerencsére a harmadik nótától (On The Edge) kezdve aztán egyszerre csak kinyílik az anyag, színesedik a kép, és bár gyökerek tekintetében marad a hetvenes-nyolcvanas évek hard rockja, jóleső hallani a dalokban a Purple, a Led Zep, a Rainbow, sőt érintőlegesen a Thin Lizzy hatásait is. Ráadásul a két főkolompos, a gitáros Alex Beyrodt (ex-Primal Fear, Sinner, Silent Force) és az énekes David Readman (Pink Cream 69, ex-Almanac) nem a könnyebbik végéről fogta meg a dolgot, a szerzemények java része ugyanis a legkevésbé sem a fogósságra és slágerességre lett kihegyezve.
Jó néhány izgalmas felépítésű és hangszerelésű, adott esetben epikus jellegű, kifejtősebb darab született most – olyanok, amik miatt hosszabb távon is érdemes lehet az albumot újra és újra elővenni, unalomba fulladni többedszerre sem fog a műsor. Sőt. A kimérten lüktető Castles Made Of Glass, a már-már doomos riffelésű és súlyosságú Stand Your Ground, a hangvételében az érett Led Zeppelint is megidéző Black Country vagy a korongot záró, a Dio-korszakos Rainbow misztikus-keleties világával rokon vénájú címadó mindenféle objektív mérce szerint kitűnő hard rock tételek, és punktum.
Hiába nem a planéta legeredetibb bandája a Voodoo Circle, a kiindulási pontként szolgáló korszak zenéi és tágabban értelemben vett szellemisége iránti őszinte rajongásuk nagyon átjön a dalokból. És ettől lesz számomra hihető és szerethető az egész. Readman hangja, bár némileg már kopásnak indult, még mindig védjegyszerű, Beyrodt ízes-ízléses gitárjátékát pedig ősidők óta bírom, függetlenül attól, hogy épp melyik zenekarának melyik lemezét hallgatom. Ezt az albumot most nagyon odatették, a paneles indítás után egy kifejezetten izgalmas dalcsokor virágzik itt ki, ami még a 68 perces játékidő ellenére sem fullad unalomba. Ugyan ezen a vonalon perpill nálam a svéd Saffire a legnagyobb király, de a Voodoo Circle jelen anyaga tuti, hogy szintén sokat fog pörögni mostanában.
