A 70-es évek második felében tört előre Magyarországon a hard rock speciális, csak hazánkra jellemző verziója, amit mi csak klasszkius magyar hard rockként szoktunk emlegetni. Egyszerű riffek, gurgulázó Hammond orgona, és társadalom számára fontos üzenetekkel teletömött, máskor csak a bulizásról szövegek, kiváló, megjegyezhető refrének, egyszóval szép kerek, jól hallgatható és énekelhető nóták. Ezt a stílust a P. Mobil fejlesztette tökélyre, de blues oldalról Hobó is sokat hozzáadott mindehhez. A világ közben sokat változott, de még több, mint három évtized elteltével is léteznek zenekarok, akik ápolják ezeket a hagyományokat.
A dombóvári V2 Raiders igazi hobbi zenekar, de annak kiváló. Ők azok, akik feelingből, leginkább önmaguk szórakoztatására játsszák a hard rocknak ezt az itthon egyébként még mindig népszerű vonulatát. Mindjárt az első és egyben címadó tételnél mindent felvonultatnak, amiről eddig beszéltünk. A riffben egyébként felfedezhetők már a brit heavy metal új hullámának hatásai is. Konkrétan a Saxon intéz ilyen egyszerű, ámde fogós témákat. A második, Dinnye című szám a dolgok bluesosabb és így hammondosabb oldaláról közelít. És én az énekhangban még Hobó tónusait is hallom. Itt jegyzem meg, két énekes is nagyobb szerephez jut a csapatban. A dalok egy részét Fenyőházi László dobos énekli, a többit pedig Molnár Péter (aki egyébként jelenleg a P. Mobil koncertszervezője, csak hogy a szálak minden tekintetben összeérjenek.) Az egész album hasonló témákból áll össze, hol kicsit akusztikusabban, hol keményebben, de mindig halál lazán, feelingesen. Igazán kellemes szórakozás, nyáresti bulikhoz, kocsmázáshoz jobb nem is kell!
