Az utóbbi évek történéseiről, az új dal és klip elkészülés körülményeiről Vári Gábor énekes/gitáros és Bajusz Péter basszusgitáros/énekes mesélt nekünk.
Gábor: „Komoly kihívást jelent végiggondolni is azt, hogy mennyi minden történt velünk az utóbbi 5 évben. Azt hiszem pontosan ennyi időnek kellett eltelnie, hogy olyasmivel tudjunk előállni, amivel mi is elégedettek vagyunk.”
Péter: „Miután megturnéztattuk a Building Bridges lemezt, két komoly történéssel is szembe kellett néznünk. Az egyik természetesen a COVID volt, a másik, hogy nem sokkal később Gabinak, a Miracle Sound stúdiónak a hozzátartozó próbateremmel 15 év után el kellett költöznie a bérelt helyéről és kb egy év volt, mire ez a helyzet teljesen megoldódott. Bár folyamatosan összejártunk és gyűltek az új témák – a Nem látszik már pl. már 2019-ben is létezett valamilyen formában – akkor indult be újra a kreatív gépezet, amikor végre ismét lett műhelyünk.”
Gábor: „Volt még egy speciális helyzet, amin szintén meditálnunk kellett. A Building Bridges megjelenése után kb 2 évig csak a koncertezés volt a prioritás, viszont volt egy tagcserénk, amit csak ezután tudtunk elkezdeni igazán feldolgozni. Mezey Balázs helyére a megjelenés után rögtön bekerült Blanár Levente gitáros. Egyrészt elment egy oszlopos tag egy kritikus pillanatban, akinek azelőtt nem kevés szerepe volt a társaság gatyába rázásában, másrészt jött egy ifjú titán, akivel emberileg azonnal megtaláltuk egymást, zeneileg viszont annyi új lehetőséget és hatást hozott, amit szerettünk volna rendesen körbejárni és feltérképezni. Elkezdtük tehát megkeresni azt a vonalat, ahol négyünk zenei világa találkozik, és ez természetesen időbe telt. Ez a folyamat egyébként mind a mai napig tart, de annyi biztos, hogy nagyon meghozta a kedvünket a határaink feszegetéséhez. A Nem látszik már elhagy egy csomó olyan irányvonalat, ami egységesen jellemző volt ránk. A verzéket Péter hörgése teszi kellően hátborzongatóvá, a zenei alap is komplexebb kb. bárminél, amit eddig csináltunk. A leginkább szembetűnő különbség mégis a magyar szöveg.”
Gábor: „Semmilyen világmegváltó vagy közönség-édesgető gondolat nincs a magyar szöveg mögött. Ahol most vagyunk fejben, az a saját megismerésünk iránti vágy és nem a megfelelni akarás. Persze engem is bizonyos hatások vettek rá, hogy eleve elkezdjek játszadozni a gondolattal. A munkám során egyre több olyan magyar nyelvű szöveggel találtam szembe magam, ami nagyon tetszett. Dolgoztam az Ördöggel, a Nagyúrral, a Salvus-al, a Fatal Error-al és még számtalan olyan produkcióval, akiknek a szövegeinél arra lettem figyelmes, hogy hiába az angoltudás, meg hogy igazából soha életemben nem hallgattam magyarul szóló rock/metal zenét a kritikus tinédzser időszakomban, mégis érzem, hogy jobban hat rám, több gondolatot indít el bennem, ha az anyanyelvemen szólítanak meg a dalok. Némi őrlődés meg kötelező kifogáskeresés után úgy döntöttem én is szerencsét próbálok.”
A “Nem látszik már” az elidegenedés fájóan aktuális témakörét feszegeti. A főhős belső párbeszédét hallhatjuk, ahogy épp megbeszéli magával, hogy már azt se tudja miért küzd pontosan, de azért “ez az Ő harca”. Elvág minden kapcsolatot a külvilággal, saját magában viszont csak ürességet talál. Mire rájönne, hogy az életének pont az ajtón kívül kellene jelentést keresnie, már késő. Nem túl vidám, de engem pont arra emlékeztet, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolataim, és hogy ne féljek segítséget kérni, ha arról van szó. Van, hogy egyetlen kedves szó kiemel valakit a sötétségből, és van, hogy pont az ad valakinek a legtöbbet, ha segíthet. A klip alapkoncepciója viszont Péter fejéből pattant ki.”
Péter: „A videóklip a NO TOTAL FILMS műhelyében készült. Márkot már korábbról is ismertük, és volt pár olyan korábbi referenciájuk, ami miatt rájuk esett a választásunk, de a srácok munkamorálja és végeredmény minket is meglepett. Az egész klip, a részletekbe menő kidolgozás és a kivitelezés is közös munka volt: mind a zenekar, mind a kreatív stáb sokat hozzátett a végleges anyaghoz.
Amikor az alapötlet kialakult és elkészült a történet váza, akkor vált egyértelművé számunkra, hogy a storyline hiteles megjelenítéséhez képzett színészre lesz szükségünk. Több lehetséges opció közül a Szegedi Nemzeti Színház színészét, Kárász Zénót szemeltük ki, akivel rövid egyeztetések után kiderült, hogy nagyon egy hullámhosszon vagyunk. A választásnál az is közre játszott, hogy kaptunk egy fülest, hogy Zénó kifejezetten szereti a keményebb zenét, jól mutatja ezt az is, hogy az egyeztetések során figyelnünk kellett arra, hogy a forgatás ne egy napon legyen a Rammstein és a Guns ’N’ Roses koncertjével. Őszintén szólva kicsit meg voltam illetődve, amikor fel kellett hívnom először, mert ugye a mi korosztályunk számára Ádám a Família KFT-ből, és én is egy kicsit furcsán éreztem magam az egész egyeztetés során, ami az első személyes találkozás és a felvétel során egyre csak oldódott. Mind az egyeztetések, mind a felvétel nagyon jó hangulatban telt, Zénó a forgatásra betéve ismerte a dalt, maximálisan magáévá tette a szerepet, fantasztikusan játszott. Konstruktívan állt minden jelenethez, akár hússzor eljátszott egy-egy képsort, mindezt a 40 fokos hőségben kint a puszta kellős közepén. Összességében elmondható, hogy egy nagyon jó élmény volt a forgatás, az előkészítés, ténylegesen igazi csapatmunka.”
Mi jön ezután?
Gábor: „Annyit elárulhatunk, hogy rengeteg zenei anyagunk van a tarsolyban, tehát nem tétlenkedtünk az utóbbi időben, csak kicsit bebábozódtunk. Nagyon szeretnénk minél többet megmutatni a megújult zenei világunkból, úgyhogy megpróbáljuk besűríteni az ilyen megjelenéseket. Most elég szimpatikus számunkra, hogy egyszerre egy számmal foglalkozzunk teljes erőbedobással, de már látszik egyfajta koncepció is, ami mentén születnek a szövegek, témák, szóval maradjunk annyiban, hogy még bármi lehet.”
Péter: „Koncertek tekintetében is inkább a minőségre megyünk rá, mint a mennyiségre. Ami fontos, hogy legközelebb szeptember 29-én Budapesten játszunk az Analóg Music Hall-ban a Salvus és a Petricor társaságában, valamint november 4-én Szegeden a Városi Rock Klubban a Slowmesh-el és a Barbears-el.”
