Kis hazánkban számos tribute zenekar létezik. A legtöbbjük a nyilvánvaló nagyok (Guns N’ Roses, AC/DC, Black Sabbath stb.) előtt tiszteleg, dolgozza fel és játssza a számaikat. Nyáron egy olyan csapat alakult, amely viszont egy egyáltalán nem nyilvánvaló, ám de legendás bandát választott, hogy a munkásságát ápolja, új életre keltse. A kanadai progresszív hard rock legenda, a Saga negyvenhét éve létezik, pályájuk a prog műfaj történelmének fontos része. A Trust együttes megálmodójával, Kovács Tamással beszélgettünk.
(Szöveg: Cselőtei László · Fotó: zenekari archívum)
–
Még a nyár elején sétáltam be az óbudai Duna Autó szalonjába, hogy egy nemsokára érkező, új MG modellről érdeklődjek. Az autók között bóklásztam, amikor odalépett hozzám egy komoly, úriember fazonú értékesítő. Az első pillanattól megtaláltuk a közös hangot. Miután az autó témát alaposan átbeszéltük, valahogy szóba került a zene. Innentől aztán nem volt megállás. A beszélgetéseink során kiderült, hogy ezer éve dobol és éppen egy tribute banda alapításán töri a fejét. Alig telt el néhány hónap és örömmel értesített: összeállt a csapat! Az év végére már néhány koncerten is túl voltak, látszik, nagyon komolyan gondolják a zenélést. Ezért újra elmentem Tamáshoz, hogy kifaggassam a 2024-es év történéseiről.
Hogyan jutott eszedbe, hogy éppen a Saga dalainak feldolgozásához, újbóli életre keltéséhez keress partnereket, alakíts zenekart?
„A Saga már 16-17 éves korom óta jelen van az életemben. Az ő zenéjük volt az első élményem a progresszív rock világában. Rajtuk keresztül ismertem meg ezt a műfajt.”
Emlékszel a pillanatra, amikor először találkoztál a zenéjükkel?
„Egy VHS kazettának köszönhetem az egészet. Még a ’80-as évek elején történt, hogy valahogy a kezembe került ez az élő felvétel. Az In Transit koncert kiadvány első hallásra-látásra szerelem, egy varázslatos pillanat és élmény volt számomra.”
Akkoriban már doboltál? Esetleg rögtön felmerült, hogy az ő dalaikat kéne játszanod?
„Abban az időben már jártam dobtanárhoz. Bártfai Gyuri, a Prognózis dobosa oktatott. Ott ültünk a próbahelyen és együtt hallgattuk a Heads Or Tales albumot, hogy megfejtsük, hol, milyen dobtémák vannak pontosan?”
Zenekar is lett végül?
„Akkor még nem. A ’80-as évek második felétől jóidőre, kb. egy évtizedre kiesett az életemből a muzsikálás. Persze zenéket hallgattam, például rengeteg Genesist, Pink Floydot, Rusht. A Saga belesimult mindebbe, nem koncentráltam rá különösebben. De aztán idén év elején valahogy ismét nagyon megérintett a zenéjük, és rögtön jött is a gondolat, hogy játszani szeretném a dalaikat.”
A doboláshoz mikor és miért tértél vissza?
„Nyilván hiányzott a zenélés, a próbaterem, a színpad. Már vagy 15 éve dobolok az Oldschool Rock Bandben. Itt mindenféle klasszikust játszunk az AC/DC-től a P. Mobil-dalokig. Már régóta éreztem, hogy kellene egy kis változatosság.”
Hogyan indítottad el végül a Saga projektet?
„Idén februárban írtam ki a Facebookra, hogy keresek öt, elszánt ’idiótát’ a tervem megvalósításához. (nevet) Bár nem hittem volna, mert a Saga meglehetősen bonyolult, nagy tudást kívánó zenét játszik, de áprilisra össze is állt a banda.”
_________
„Egyszer csak ott voltunk a próbateremben, odaültem a dobok mögé, beszámoltam és… megszólaltak a nóták!”
Könnyen sikerült társakat verbuválni?
„Nagyon érdekes, mert sok volt a szkeptikus hang a zenészek között. Ki fogja ezeket a témákat elénekelni vagy elgitározni? De aztán megérkeztek a megfelelő arcok. Az énekest, Stámusz Ferit például úgy találtam, hogy régebben egy Santana tribute zenekarban játszottam vele együtt, ahol vokálozott és ütőzött. A fia Bécsben végzett hangmérnök.
Gondoltam, megkérem Ferit, hogy szóljon a fiának, szeretném, ha a Saga stúdiófelvételekről le tudná venni az ének sávokat, hogy legyen mire gyakorolni majd az új énekesnek. Erre Feri azt mondta, nem kell bonyolítani a dolgokat, eljön ő énekelni. (nevet) Rózsa Zoli gitárost – aki talán még nálam is nagyobb Saga fanatikus – szintén egy korábbi projektből ismertem. Minden Saga-album megvan neki. Ő ajánlotta az egyik billentyűst, Csörnyei Vilit. A basszusgitáros pozícióra többen is jelentkeztek, de eszembe jutott Kmety Zsolti, akivel szintén zenéltem már együtt és egyébként hosszú ideje a Panama zenekar tagja. Nagy örömömre igent mondott.
És van még egy billentyűsünk, Verbay Zsolt, aki nagyon komoly tudású muzsikus, klasszikus zenei végzettséggel. Végül pedig Szántó Piroska vokalista csatlakozott a csapathoz.”
Emberileg is megvan az összhang?
„Igen, és ez számomra nagyon fontos. Jó lemenni próbálni, együtt lenni a többiekkel. És persze, emiatt jól is haladunk. Áprilisban próbáltunk először. Most már tizenkét dal van a repertoárban, amit koncert szinten elő tudunk adni.”
A Saga negyvenhét éve létezik és ezalatt huszonkét stúdióalbumot adott ki. Hogyan választottátok ki a tizenkét dalt?
„A banda zenei vezetője Rózsa Zoli. Vele közösen raktuk össze a listát. Amolyan best of programot igyekeztünk összeválogatni, ami felöleli a zenekar teljes munkásságát és egy-egy korszakot fémjelez. Játsszuk az On The Loose-t, a Catwalkot és ezekhez hasonló, nagy slágereket, de az újabb lemezekről is szerepelnek dalok a műsorban, mint például az Only Human, Trust, How We Like It stb.”
Milyen volt az első próba?
„Már napokkal előtte tiszta gyomorideg voltam. Próbáltam fejben összerakni, mi lesz, hogy lesz. Mindenki megkapta az első három dalt, amit otthon gyakorolni kellett. Nagyon féltem, hogy káosz lesz. Aztán egyszer csak ott voltunk a próbateremben, odaültem a dobok mögé, beszámoltam és… megszólaltak a nóták! Mindenki rendesen felkészült, tudta a feladatát. Óriási érzés volt! Még most is libabőrös leszek a gondolattól!”
Miért Trust lett a zenekar neve?
„A Trust a 2006-os Saga stúdióalbum címe, egyben címadó dala is. Demokratikusan választottuk, hat-nyolc ötletet dobtunk be és mindenki szavazhatott. Végül erre esett a választás.”
Merész vállalkozás egy ilyen legendás, ám de itthon talán kevésbé ismert rockzenekar számaira együttest építeni. Szerinted hány embert érdekel ma Magyarországon a Saga, aki el is megy a koncertjeitekre?
„Az első koncertünkön rögtön teltházat csináltunk. Kis helyet választottunk, de az érdeklődés sokkal nagyobb volt a vártnál. És sok zenész is eljött, gondolom szakmai kíváncsiságból. Az igazi célunk az lenne, hogy megismertessük ezt a fantasztikus muzsikát a zeneértő és szerető emberekkel.”
Felmerült-e esetleg, hogy saját dalokat írjatok?
„Igen, már volt erről szó. Én ezt a témát egy kis fenntartással kezelem, bár alapvetően semmi sincs kizárva. Lehet, hogy később, próbaképpen egy-két dalt összerakunk, de ez nem igazán rajtam múlik majd, hiszen nem vagyok egy nótaíró alkat.”
Mint rajongónak, melyik a kedvenc Saga-korszakod?
„A ’80-as évek első felének albumait nagyon szeretem. A Heads Or Tales a kedvenc lemezem, talán azért, mert akkor talált rám a banda. De a 2000-es években is számos klasszikus született. Nehéz lenne igazán kedvenc korszakot meghatároznom.”
Mik a távolabbi célok a zenekarral?
„Ahogy már mondtam is, az alapvető célunk megismertetni a Saga munkásságát a hazai közönséggel. Mi egy elég nagy létszámú zenekar vagyunk, komoly technikai igényekkel, ezért igazán kis helyeken fel sem tudunk lépni. Emiatt jó lenne közepes vagy nagyobb klubokban, illetve fesztivál színpadokon bemutatkozni. Tervezzük, hogy kiválasztunk egy helyet, ahol rendszeresen játszunk majd. Talán valami művház lenne erre alkalmas, ahol egyfajta Saga-klubot képzelek el, ahol a rajongók találkozhatnának, beszélgethetnének és élvezhetnék a kedvenc zenekaruk nótáit.”
Láttad-e már a Sagát élőben?
„Bizony! Éppen a közelmúltban, Stuttgartban sikerült elcsípnünk a bandát. Lenyűgözött az a lelkesedés, energia és hihetetlen rutin, amivel játszottak. Az alapító énekes, Michael Sadler már 70 éves, de a koncerteken még mindig mindent belead. Mindent úgy énekel, ahogy a lemezen! Szerencsére klubturnén voltak, így egészen közelről figyelhettük őket. Kb. 1500 ember zsúfolódott össze a csarnokban. Hatalmas élmény volt! Azt nagyon sajnálom, hogy 1982 februárjában nem lehettem ott, amikor éppen a Saga együttes programjával nyitották meg a Budapest Sportcsarnokot. Azért, ha némi késéssel is, de bepótoltam a lemaradást!” (nevet)
–
(Az interjú eredetileg a 2024. decemberi digitális különszámban jelent meg.)